Datasets:

boapps

/

jowiki

like 0

Claudio Monteverdi

Claudio Monteverdi (Cremona, 1567. május 15. – Velence, 1643. november 29.) olasz barokk zeneszerző, pedagógus és karnagy. Az opera első nagy mestere volt, Cremonában született Baldassare Monteverdi orvos fiaként. Apja hamar felismerte fia tehetségét és támogatta annak tanulmányait, így a fiatal Claudio Marc-Antonio Ingegneri (1545–1592), a cremonai székesegyház karnagyának felügyelete alatt végezte zenei tanulmányait. Első művét tizenöt évesen vetette papírra. 1590-ben a mantovai hercegi udvar szolgálatába lépett, ahová Vincenzo Gonzaga hívta meg. 1599-ben feleségül vette Claudia Cattaneót. A herceg sokat utazott, és utazásaira magával vitte Monteverdit is, aki hamar a hercegi udvar zenei életének tényleges irányítójává vált, annak ellenére, hogy hivatalosan csak egyszerű violajátékosként állt a Gonzagák szolgálatában. Járandósága igen alacsony volt és azt is rendszertelenül folyósították. 1607-ben az Accademia degl’Invaghiti megbízásából komponálta első operáját Orfeo címen. A darabot egy zártkörű előadás keretében mutatták be, és olyan sikert aratott, hogy a herceg a következő évben fia esküvőjére újabb operát rendelt Monteverditől. Az Arianna bemutatója is nagy sikert aratott. Monteverdit közben súlyos csapás érte: Claudia meghalt, így özvegyember lett. Többé nem nősült meg, két gyermekét egyedül nevelte. Az 1608-as ünnepségek kimerítették, kérte elbocsáttatását az udvartól, de a herceg nem akarta elengedni. Végül 1612-ben, Vincenzo Gonzaga halála után, Francesco Gonzaga minden előzetes indoklás nélkül elbocsátotta. Monteverdi visszautazott Cremonába, de nem sokáig maradt állás nélkül: a következő évben felajánlották neki a velencei Szent Márk-székesegyház karnagyi posztját. A zeneszerző elfogadta a felkérést. Hamar megszerette a dinamikusan fejlődő várost, ahol jobban megbecsülték, mint Mantovában. A székesegyház karnagyaként több feladatott kellett ellátnia, de jóval több fizetést is kapott, és a maga ura lehetett. A Gonzaga-házzal azonban nem szakította meg a kapcsolatait. A hercegi udvar többször is megpróbálta visszahívni Mantovába, de a zeneszerzőnek esze ágában sem volt visszamenni a városba. Viszont a hercegi udvar felkérésére továbbra is több zeneművet komponált. Az 1620-as évek végén Massimiliano nevű fiát perbe fogta az inkvizíció, végül azonban apja közbenjárására elengedték. Az 1630-as évek végén megnyíltak az első nyilvános operaházak Velencében, Monteverdi pedig az egyik legkeresettebb színházi ember lett, aki ekkoriban több operát is komponált, amelyek közül csak kettő maradt fenn: az Odüsszeusz hazatérése és a Poppea megkoronázása. Az idős mester 1643-ban már nem tudta ellátni feladatait, végül ez év november 29-én Velencében érte utol a halál. ## Élete ### Gyermekkor és tanulmányi évek 1567\. május 15-én Cremonában született. A Monte Verde vagy Monteverdi név nem volt ritka a cremonai családok között. Apja, Baldassare Monteverdi, orvosként működött a városban. Baldassare származása nem ismert, korábbi életéről sem tudnak semmit a kutatók. A zeneszerző anyjáról is mindössze annyi ismert, hogy a keresztneve Maddalena volt. Különböző források alapján arra következtetnek, hogy Claudio születésekor apja családja mintegy száz éve lehetett már ismert Cremonában. Baldassare Monteverdi köztiszteletben álló, jól kereső orvos volt, aki megengedhette magának, hogy gyermekeit hosszú ideig taníttassa. Claudiónak három testvére volt, de közülük csak Giulio Cesare lépett muzsikusi pályára. Baldassare hamar felismerte fia tehetségét, és igyekezett minden eszközzel támogatni, akárcsak Guilio Cesarét. A zeneszerző első mestere a neves egyházi muzsikus és a cremonai székesegyház karnagya, Marc-Antonio Ingegneri (1545–1592) volt, aki bátran kipróbálta a korszak zenei újításait. Védőszárnyai alatt a fiatal Monteverdi igen alapos és sokoldalú zenei oktatásban részesült. Ekkor sajátította el az egyházi polifónia minden törvényszerűségét, de a világi canzonetta és villanella, valamint a madrigál műfajaival is. Claudio ezenkívül orgonálni és hegedülni tanult, és ekkor keletkeztek első kompozíciói is. Első művét tizenöt évesen vetette papírra: a Sacrae Cantiunculae egy háromszólamú, vallásos dalgyűjtemény volt, és 1582-ben nyomtatásban is megjelent. A kiadványban szereplő darabok azonban még csak a nagyra hivatott növendék példás dolgozatai voltak. A következő évben újabb gyűjteménnyel jelentkezett, de sajnos a Madrigali spiritualinak csak egyetlen szólama maradt fenn. E művét Alessandro Fraganescónak ajánlotta, aki pártfogolta az ifjú mestert, és valószínűleg a kiadás költségeit is fedezte. Az, hogy első műve után alig egy évvel máris új gyűjteményét adták ki, ráadásul ezúttal egy velencei nyomda, arra utalhat, hogy már ekkor anyagi nyereséget jelenthetett Monteverdi műveinek publikálása. Erre vall az is, hogy az 1584-ben megjelent Canzonette a tre voci címlapján mecénása helyett ismét tanítómesterének, Ingegnerinek a neve szerepelt, akárcsak az első műve esetében. Vagyis nem volt senki, aki fedezte volna a két kiadás költségét: a nyomdák maguk vállalhatták a kiadás költségeit. Ebben az időben leginkább a madrigál műfaja érdekelte Monteverdit. 1587-ben kiadásra is került első madrigálkötete. A gyűjteményt a szerző egy másik cremonai pártfogójának, Marco Veritá grófnak ajánlotta. ### A mantovai Gonzaga-udvar szolgálatában Cremona a 16–17. században a Milánói Hercegséghez tartozott, így az elsődleges nagyváros, a nagyvilág, a város lakóinak szemében Milánó volt. Monteverdi az 1590-es évek elején próbált szerencsét a városban. Giacomo Riccardi, a szenátus elnöke szívesen fogadta és biztosította pártfogásáról. Egy estélyen bemutatta Monteverdit a házában mulató vendégeknek, akiket lenyűgözött a zeneszerző hegedűjátéka. Csak ígéreteket kapott, így visszatért szülővárosába. 1590-ben megjelentette második madrigálkötetét, e munkája az utolsó, melynek címlapján Ingegneri tanítványának nevezi magát. A művet Riccardinak ajánlotta, mert azt remélte, hogy a gróf pártfogója lesz Milánóban. Vincenzo Gonzaga 1587-ben lett Mantova hercege. Vincenzo, akárcsak apja, kedvelte a művészeteket: költőket, zenészeket, festőket hívott meg udvarába, értett a színházhoz, színtársulata egész Európában ismert volt. Követei és megbízottjai rendszeresen utazgattak Itália-szerte, és ha találkoztak egy-egy fiatalabb művészemberrel, rögtön megírták a hercegnek, aki rendszerint felkarolta őket. Természetesen Vincenzo követei Monteverdire is felfigyeltek, és mivel a fiatal mester éppen állást keresett, hamar meg is egyeztek vele. 1590-ben Claudiót kinevezték a herceg violajátékosává. A Gonzaga-család egyébként nem tartozott a korabeli Európa leghatalmasabb dinasztiái közé, de fényűző udvartartást vezettek, és kulturális szempontból a mantovai hercegi udvar rendkívül gazdag volt. A munkakörülmények azonban nem mindig voltak ideálisak: Vincenzo herceg akaratos, sokat követelő és zsarnoki hajlamú volt, és rendszeresen előfordult, hogy nem fizette ki alkalmazottai járandóságát időben. Egyébként Monteverdi és a többi művész fizetése sem volt éppen kielégítő. A zeneszerző kezdetben Giovanni Giacomo Gastoldi irányítása alatt dolgozott, aki 1582-től volt Maestro di cappella az udvarban. A zeneszerző sokat tanulhatott Giaches de Werttől is, aki korának híres madrigál komponistája és a mantovai székesegyház előző karnagya volt. Rajtuk kívül az udvarnál több jelentős muzsikus is tevékenykedett: Benedetto Pallavicino, Lodovico Grossi da Viadana és Salamone Rossi. Egy zárt és elfoglalt zenészkört alkottak, akiknek fő feladatuk a helyi egyházi hivatalok és a hercegi udvar folyamatos zenei igényének kielégítése volt. Monteverdi hivatalosan nem volt több egyszerű violajátékosnál, de sokoldalú tehetsége és mozgékony szelleme révén fokozatosan az udvari zenei élet főszervezője és irányítója lett. Egy idő után jelenléte nélkül nem folyhattak le a zenei próbák és előadások, az ő véleménye volt a döntő a szerződtetés előtt álló zenészek és énekesek képességeiről, a későbbiekben pedig valamennyi új alkalmazott az ő tanítványa volt. Mindemellett folyamatosan komponálnia kellett: zenét kellett írnia az udvari ünnepségekre és a palota péntek esti összejöveteleire. Ezenkívül eleget kellett tennie a herceg szeszélyes kívánságainak is (például Vincenzo verseinek megzenésítése). A megfeszített munkatempó és a város nedves éghajlata is hozzájárulhatott Monteverdi gyakori betegeskedéséhez: szinte állandó fő- és szemfájás gyötörte egész mantovai szolgálata alatt. A zeneszerzőt emellett anyagi gondjai is gyötörték: a kifizetetlen járandóságok és be nem teljesült ígéretek, valamint a költséges udvari élet következtében szüntelenül pénzhiánnyal küszködött. 1592-ben kiadatta harmadik madrigál kötetét, amelynek darabjait még jó részt Cremonából hozta magával. A Vincenzo hercegnek ajánlott gyűjtemény a szerző minden addigi sikerét túlszárnyalta: 1594–1621 között hét kiadást ért meg. ### Utazások a hercegi udvarral 1599-ben a zeneszerző feleségül vette Claudia Cattaneo énekesnőt, aki az egyik udvari zenész lánya volt. Közben Vincenzo herceg már a török elleni hadjáratra készülődött: rokonát, II. Rudolf császárt (Rudolf magyar királyt) akarta megsegíteni. A herceg a magyarországi hadjáratot nagyszabású erődemonstrációnak szánta. Nem sajnálta a pénzt a költségekre: csak saját kísérete ezerötszáz főt tett ki és a zenészeit is magával vitte. Monteverdi indulása előtt fiatal feleségét Cremonába küldte az apai házba, ugyanis távolléte alatt a herceg a zenészeknek csak fele annyi fizetést juttatott, mint normál esetben. A hadjárat előkészületei a zeneszerző pénztárcáját sem kímélték: magának kellett gondoskodnia útiruháról, felszerelésről és az esetleges zenélések alkalmával az illő öltözékről. Végül Baldassare doktor segítette ki fiát anyagilag: amellett, hogy nála maradhatott a felesége, még pénzt is küldött számára. A herceg és hadserege Innsbruckon, Linzen, Prágán és Bécsen át érkezett meg Magyarországra. Esztergomnál és Visegrádnál táboroztak le egy rövid időre. A sereg elfáradt a hosszú úton, és a katonák harci kedve is alábbhagyott, ráadásul járvány ütötte fel a fejét köztük. Hogy a muzsikusoknak a herceg ilyen körülmények között hogyan vette hasznát, nem lehet tudni. Monteverdi sokat látott és tapasztalt az utazás során, a tábori élet különleges élményt jelentett számára, amelyet később a Tankréd és Klorinda párviadala című madrigáljában (amelyet újabban szcenírozva, operaszínpadokon is szoktak játszani) elevenített fel újra. Muzsikájával sikerült lenyűgöznie a törököket is: a török források nagy tisztelettel emlékeztek meg a „mantovai basa” csodálatos művészéről. Hazaérkezésükkor Monteverdi rögtön nekilátott, hogy újjászervezze a szétzilált zenei életet. A rossz munkakörülmények és az udvari intrika miatt a zeneszerző többször is megpróbált másfelé is tájékozódni. Még 1594-ben megpályázta a városi dóm karnagyi állását, de a posztot végül Lodovico Grossi da Viadana kapta meg. Aztán röviddel a magyarországi hadjárat után meghalt Giaches de Wert, az udvari zenekar karmestere. Monteverdi azonban ezúttal is kosarat kapott: Werth megüresedett helyét végül Benedetto Pallavicino töltötte be. Így a mester megmaradt egyszerű violajátékosnak, a tennivalói nem csökkentek, sőt növekedtek, míg a fizetése semmit sem emelkedett. A kincstár a herceg kiszámíthatatlan szeszélyei miatt zavaros anyagi körülmények közé került. Sógora temetésére, tíz napig tartó útjára, háromezer főnyi kíséretet vitt magával Ferrarába, majd nem sokkal ezután a híres flandriai fürdőhelyre indult pihenni. Természetesen üdülésére is magával vitte zenészeit. Monteverdi felesége, aki ekkor már első gyermeküket várta, ismét apósához utazott. Az újabb utazás csak nyűg volt Monteverdi számára: megint szembetalálta magát egy sor váratlan kiadással. 1599 júniusában keltek útra. Tirolon, Svájcon keresztül Lotaringiába, majd Spába, a divatos fürdőhelyre éreztek. Ezután Liège és Antwerpen következett, majd Brüsszelben időztek. Monteverdi a flandriai utazás alatt megismerkedett a francia muzsikával és költészettel. Tanulmányozta a francia chansonok szerkezetét és hangvételét, valamint a francia időmértékes verselést. ### Artusi Monteverdi-ellenes támadásai Giovanni Artusi bolognai kanonok volt, aki csupán néhány jelentéktelen dalt és egy zenei traktátust írt. 1600-ban Velencében jelentette meg L’Artusi ovvero delle Imperfettioni della musica moderna (A modern zene tökéletlenségeiről) című röpiratát. A könyv nem említi konkrétan Monteverdi nevét, de a madrigálcímek egyértelműen a komponistára utalnak. A madrigálokról megállapítja a könyv két beszélője, hogy ezek szöges ellentétben állnak Zarlino mester tanításaival, hallgatásuk inkább kínos, nem pedig kellemes. A kellemetlen érzést Artusi szerint meg nem engedett disszonanciák és hangközlépések okozzák. A kanonok támadása válasz nélkül maradt, ezért Artusi újabb kiadvány bocsátott közre, amelyet ezúttal fiktív levelek formájában írt, Ottuso Accademico aláírással. Ezúttal segítségül hívta az egész antik irodalmi örökséget, sőt az egyházatyák tanításait is, hogy minden kétséget kizáróan bebizonyíthassa Monteverdi stílusának helytelenségét. Monteverdi erre sem válaszolt, de 1603-ban megjelentette negyedik madrigálkötetét, amely magában foglalta Artusi elrettentő példatárának hírhedt darabjait. A kanonok részéről példátlan magatartás volt, hogy olyan művet vett támadás alá, ami még meg sem jelent. A zeneszerző pedig éppen azzal válaszolt a gyalázkodásra, hogy kiadta a kifogásolt műveket, amelyek már akkor is Itália-szerte ismertek voltak, és miután nyomtatásban is megjelentek, óriási sikert arattak – Artusi röpirata ellenében. Közben Monteverdit egyéb elfoglaltságok kötötték le: 1600-ban megszületett Francesco nevű fia, majd a következő évben Pallavicino halála után ismét megüresedett a mantovai karnagyi állás. A zeneszerző nyomban levelet írt az időközben ismét magyarországi hadjáratra induló hercegnek, hogy őt nevezze ki a helyére. Azzal érvelt, hogy már látta de Wert, Francesco Rovigo és most Pallavicino halálát. Szinte követelte az állást, és végül meg is kapta. De a fizetése így is alacsony maradt, a munka nehéz és fárasztó volt, így Monteverdi ezután is sokat panaszkodott. 1603-ban Monteverdi a herceg parancsára pártfogásba vette a fiatal, római származású Caterina Martinellit, aki ígéretes tehetségű énekesnőnek látszott. A lány beköltözött Monteverdi házába, és tehetségének, valamint Monteverdi gyakorlott tanítási módszerének köszönhetően énektechnikája szép fejlődésnek indult, olyannyira, hogy rövidesen a hercegi udvar legismertebb primadonnája lett. A következő évben egy mantovai lakos, bizonyos Antonio de’Preti, halála után kisebb birtokot hagyott a zeneszerzőre. Vincenzo herceg, hogy enyhítse zenésze anyagi gondjait, elengedte az örökség után járó adót, bár ezt a körülményt csak Emil Vogel, az első Monteverdi életrajz írója említi. Annyi azonban mindenképpen bizonyos, hogy ez az esemény sem javított jelentősen a zeneszerző anyagi helyzetén. A mester több levelet is küldött a hercegnek, amelyben rossz anyagi körülményeit panaszolta és fizetésemelést kért, de Vincenzo valószínűleg nem sokat törődött az ilyen ügyekkel, ráhagyta azokat a kincstárra, amely rendkívül kicsinyes és pontatlan volt. 1604-ben megszületett Monteverdi második gyermeke, akit Massimilia névre kereszteltek. Claudia Cremonában szült, valószínűleg az öreg Baldassare orvos segítette újabb gyermeke világrahozatalakor. A következő évben sor került az ötödik madrigálkönyv kiadására. Ennek a kiadványnak Monteverdi nagy jelentőséget tulajdonított: maga utazott Velencébe, hogy ellenőrizze a nyomtatást. Az előszóban utalt Artusi támadásaira, és ígéretet tett rá, hogy legközelebb válaszol is azokra. Válaszának címet is adott: Az új módszer, alatta pedig alcímként: A modern zene tökéletessége. A cím sejteti, hogy új módszere minden elemeit Monteverdi tudatosan válogatta össze. Az ígért választ azonban végül nem publikálta. 1607-ben testvére, Giulio Cesare rendezte sajtó alá Scherzi Musicali című gyűjteményét, amelyhez egy határozott hangú nyilatkozatot csatolt, és amellyel következetesen megvédte az új stílust. Monteverdi az 1630-as években gondolkozott ismét egy nagyobb elméleti munka írásán, de terve végül ekkor sem valósult meg. ### Az Orfeo 1600-ban mutatták be Firenzében Jacopo Peri Euridice című operáját, amely a legrégebbi fennmaradt opera. Az új műfaj még éppen csak kezdett elterjedni Itáliában, amikor Vincenzo Gonzaga már felfigyelt rá. Rövid idő leforgása alatt neves énekeseket és hangszervirtuózokat gyűjtött össze udvarában, hogy minél magasabb színvonalon tudjon hódolni az új műfajnak. Hamarosan Monteverdi is felkérést kapott egy zenés színpadi mű megkomponálására. Az Accademia degl’Invaghiti elnevezésű, műkedvelő zenész arisztokratákból álló kör adott megbízást a zeneszerzőnek az Orfeo történet megzenésítésére. Az Accademia tagja volt többek között Striggio és Francesco Gonzaga is. A szövegkönyv Alessandro Striggio munkája volt, aki híres madrigálkomédiák szerzőjeként magas hivatalt viselt a Mantovai udvarban. Az Orpheusz mítosz az egyik leggyakrabban megzenésített történet volt már akkor is, és az maradt egészen az 1800-as évekig. A történet és a benne kifejezésre jutó erős érzelmek tökéletesen megfeleltek egy olyan műfaj számára, amely maga is a szélsőségekre törekedett. A reneszánsz Orpheusz alakját Jézussal azonosította, így egy újabb jelentéstöbbletet adott a mítosznak. Monteverdi jól ismerhette a történetet és annak korabeli zenés változatait is. Akkoriban még nem használták az opera műfaji megjelölést, így Monteverdi a Favola in Musica (mese zenében elbeszélve) megjelöléssel élt. A bemutató zárt körben 1607. február 24-én zajlott le a hercegi palotában, majd két hét múlva ugyanott még egyszer előadták. A sikeren felbuzdulva a herceg ezután parancsot adott, hogy az előadást még két alkalommal meg kell ismételni, de immár az udvari színházban, szélesebb közönség előtt. Az Orfeót két év múlva Torinóban is bemutatták, majd valószínűleg Firenzében is színre került. Egy-egy részlete olykor felcsendült a zártkörű akadémiák hangversenyein is. 1609-ben nyomtatásban is megjelent, a trónörökösnek, Francesco Gonzagának szóló ajánlással. Az Orfeo volt az egyetlen Monteverdi-opera, amelyet publikáltak, ezért ezt a korai Monteverdi-operát ismerik a legjobban a kutatók: nem töredékes, nincsenek benne hiányzó részek, és a hangszerelésről is pontosabb képet lehet alkotni, mint más Monteverdi-operák esetében. ### Claudia halála és az 1608. évi ünnepségek 1607\. szeptember 10-én Monteverdi elvesztette a feleségét. Claudia halála mélyen lesújtotta, az asszony valószínűleg megértő és hű társa lehetett, de személyiségéről semmi biztosat nem tudnak a kutatók. A zeneszerző ezután nem házasodott meg újra, így ezután két gyermeke nevelése is az ő feladata maradt. A hercegi udvarban azonban nem állt meg az élet. A Gonzaga-ház fényes ünnepségek keretei között készülődött megülni a trónörökös Gonzaga és Savoyai Margit esküvőjét. Az esküvővel Gonzaga birtok lett a Monferrato Hercegség is, és egy ilyen jelentőségű eseményt méltóképpen kellett megünnepelni. Alig telt el néhány nap Claudia halála után, és Monteverdi máris levelet kapott a hercegtől, amelyben visszahívta a szolgálatba. Vincenzo újabb zenés színjátékot kért tőle az esküvő alkalmából. Ezúttal Ottavio Rinucci, az Euridice szövegkönyvírójára készítette az opera librettóját. A komponálás próbára tette a zeneszerzőt. A mester szenvedett felesége halála, kínzó fejfájásai, de hajszolt munkatempója miatt is. Az ő munkatempója lassú, pontos és megfontolt volt, de az Arianna esetében szorította a határidő. A bemutató elé váratlan akadályok gördültek: a címszerepet éneklő Caterinucci megbetegedett, majd 1608 márciusában meghalt. Fiatal pártfogoltja elvesztésével újabb csapás érte Monteverdit. De a herceg is megsiratta felfedezettjét, és ő készítette az énekesnő sírfeliratát. Az Arianna bemutatóját végül Virginia Andreini (művésznevén Florinda) mentette meg, aki ugyan színésznő volt, nem énekesnő, de meggyőző drámai alakítása ellensúlyozni tudta énekhangjának hiányosságait. A májusi bemutató nagy nyilvánosság előtt zajlott le, óriási sikerrel. Az Arianna a korban szokatlanul nagy létszámú publikum előtt került bemutatásra, de nem került publikálásra, így a zene egyetlen részlet kivételével elveszett. Az udvari ünnepségek júniusban is folytatódtak. E hónapban két nagyobb szabású előadást is rendeztek. Az egyik Guarini udvari költő Idropica című színdarabjának bemutatása volt. A megzenésítésben az udvar valamennyi zenésze, így Monteverdi és testvére is részt vett. Közben Rinuccini a hercegnő kérésnek engedelmeskedve már az Arianna előkészületei közben egy táncjáték szövegkönyvén dolgozott, amely A könyörtelenek bálja címet viselte. A zenét Monteverdinek kellett komponálnia hozzá. Az 1608-as évben Monteverdi alkotóereje teljében volt, de túlhajszoltnak és alulértékeltnek érezte magát. Túl sok feladatott kellett rövid idő alatt teljesítenie. Évekkel később mondta, hogy az 1608. évi ünnepségek alatt az Ariannán kívül 1500 verssort kellett megzenésítenie. Saját elmondása szerint tisztában volt vele, hogy gyorsan is lehet dolgozni, ugyanakkor mindig hangsúlyozta, hogy a gyorsaság nem tesz jót a minőségnek. ### Az utolsó mantovai évek Az 1608-as év minden addiginál nagyobb dicsőséget hozott Monteverdi számára, de az udvar továbbra is szűkmarkú volt vele, miközben egyes zeneszerzőket (például Marco da Gaglianót) bőkezűen honorált. Mindeközben egészségi problémái is egyre szaporodtak. Kimerültnek érezte magát, ezért kérte a herceget, hogy adja ki a szabadságát. Apjához akart utazni, hogy Cremonában kipihenhesse magát. Baldassare doktor maga is közbenjárt fia érdekében: arra kérte a herceget, hogy bocsássa el fiát, vagy juttasson számára könnyebb szolgálatot. Az apa keservesen panaszkodott fia egészségi állapotáról és zilált pénzügyeiről. Mivel Gonzaga nem válaszolt a levelére, az idős doktor végül az hercegnőhöz fordult. Ám ez a második levél még célba sem ért, mikor Cremonába érkezett Chieppiónak, a herceg titkárának az üzenete, hogy Monteverdi haladéktalanul térjen vissza a hercegi udvarba. Monteverdi ezúttal maga válaszolt a hercegnek. 1608. december 8-án kelt levelében keserűen kifakadt: elpanaszolta a mantovai udvar kapzsiságát, be nem tartott ígéreteit, a herceg fárasztó követeléseit és szeszélyeit. Megjegyezte egyes kollégái anyagi jólétét is, majd a levél utolsó soraiban arra kérte Vincenzo herceget, hogy bocsássa el szolgálatából. Mivel özvegyemberként élt, Claudiónak nagy gondot jelentett gyermekei neveltetése. Körültekintő és szerető apa volt, ezért gondosan választott pályát fiai számára. Idősebb fiát papi pályára szánta. Azt szerette volna, ha a fiú Rómában tanulhat, ezért 1610-ben az örök városba utazott. Személyesen akart fia számára helyet szerezni a Seminaro Romanóban. A városban hírnevének és Ferdinando Gonzaga bíboros ajánló levelének köszönhetően meleg fogadtatásban részesült. De Francesco felvételét a szemináriumba nem tudta elérni, ezért végül dolgavégezetlenül utazott el Rómából. Még ebben az évben Velencében két misét jelentetett meg, Missa In Illo Tempore címmel. Útközben megállt Firenzében, ahol találkozott Giulio Caccinivel, majd visszatért Mantovába. 1612-ben meghalt Vincenzo Gonzaga, az új herceg fia, Francesco Gonzaga lett, aki minden előzetes indoklás nélkül felmondott a zeneszerzőnek, aki így végre újra szabad volt. Visszautazott Cremonába, majd ismét szerencsét próbált Milánóban. Meglátogatta néhány régi ottani ismerősét, köztük Riccardit is, de végül eredmény nélkül távozott a városból. Közben Francesco Gonzaga utasítást adott az udvari színház számára, hogy tűzze műsorra az Ariannét és tervezte Monteverdi visszahívását is, de a városban himlőjárvány tört ki, aminek maga is áldozatául esett. Utódja Fernando Gonzaga bíboros volt, aki Rómából hozott magával zenészeket. Így Monteverdi számára bezárult Mantova kapuja. ### A velencei Szent Márk-székesegyház karnagya 1613 nyarán elhalálozott Giulio Cesare Martinengo, a velencei Szent Márk-székesegyház karnagya. Halála után a köztársaság tanácsa nyomban hozzálátott, hogy megkeresse a megfelelő utódot, akinek nemcsak a szakmai, hanem bizonyos személyi követelményeknek is meg kellett felelnie. Megbízták a köztársaság római, milánói és mantovai nagykövetét, hogy legyen segítségre az új karnagy kiválasztásában. Véletlen egybeesés, de mind a három követ Claudio Monteverdit ajánlotta, aki ez idő tájt Cremonában tartózkodott, és éppen munkát keresett. Mivel legtöbb szerzeményét velencei nyomdák adták ki, a városban nem volt ismeretlen Monteverdi neve. A hagyományos kötelezettségek alól azonban őt sem mentették fel: próbahangversenyt kellett adnia, amelyen nagy valószínűséggel fényesen szerepelt. A velencei állam jóval bőkezűbb feljebbvalója volt a zeneszerzőnek, mint a hercegi udvar. Fizetését nem sokkal hivatalba lépése után a háromszorosára emelték, valamint ingyen lakást és számos kedvezményt biztosítottak számára. A járandóságát ezentúl mindig pontosan megkapta, végre fellélegezhetett: rendezni tudta adósságait és nem voltak többé anyagi gondjai. Ezenkívül a munkakörülmények is kedvezőbbek voltak. A mester korlátlan ura volt a székesegyház zenei életének, alkalomadtán saját szakállára világi főurak kívánságainak is eleget tudott tenni, valamint az éghajlat is kedvező volt, állandó egészségi problémái is megszűntek. Monteverdi hivatalosan 1613. augusztus 19-én lépett hivatalba Velencében. A város akkoriban Európa egyik leghíresebb és legpezsgőbb nagyvárosa volt, gazdag és befolyásos, ahová a világ minden részéből sereglett a nemesség. Zenei élete is európai hírű volt: itt élt és alkotott Andrea és Giovanni Gabrieli, de ide jártak továbbképezni magukat a német muzsikusok is (köztük Heinrich Schütz). A városban nyílt meg a világ első nyilvános operaháza, és rengeteg operaszerző működött a köztársaság területén. Monteverdi hamar megszerette a várost és a tőle kapott megbecsülést. A zeneszerzőnek bőven akadt munkája: a Szent Márk-székesegyház karnagyi posztja előkelő társadalmi pozíció is volt, ami tömérdek kötelezettséggel járt. A templom zenekarának és kórusának irányítása mellett ő bírálta el zenei és liturgiai szempontból egyaránt a székesegyházban előadni kívánt darabokat, de az előadás stílusát is neki kellett ellenőriznie. Ezenkívül ő felelt a szemináriumi növendékek zenei oktatásáért, és a világi ünnepekre is zenét kellett komponálnia, hetente háromszor pedig személyesen kellett vezényelnie a templomban. ### Újabb kapcsolatok a Gonzaga udvarral Az 1600-as évek elején már szinte minden itáliai város ismerte Monteverdi műveit, különösen egyes madrigáljai örvendtek nagy népszerűségnek. 1613-ban Francesco Medici elkérte a mantovai hercegtől az Arianna partitúráját, és színre vitette a firenzei karneválon. A következő évben Monteverdi sajtó alá rendezte hatodik madrigálkötetét, ennek újdonsága, hogy a ötszólamú darabokhoz hangszeres kíséret járult, ezzel a komponista megtette az első lépést egy új műfaj, a kantáta felé. A címlapon ezúttal nem szerepelt ajánlás. Ez jelzésértékű: a zeneszerző ezzel is kifejezhette, hogy immár a maga ura, nem tartozik hálával egy fejedelmi pártfogónak sem. A kötet talán legnagyobb értéke, hogy szerepelt benne a Lamento d’Arianna (Arianna siralma), amely így az Arianna című opera egyetlen nyomtatásban megjelent és az utókor számára fennmaradt részlete lett. Közben Mantova is hallatott magáról: Ferdinando Gonzaga több alkalommal megpróbálkozott a zeneszerző visszacsábításával a hercegi udvarba, majd 1614-ben zenés pásztorjátékot rendelt tőle. Monteverdi rendre kitért az ajánlatok és kérések elől, de azért megpróbálta saját javára fordítani a Gonzaga udvar közeledését: leveleiben utalt elmaradt évjáradékára, amit még Vincenzo herceg ígért meg neki, de a mantovai udvar ezzel már nem óhajtott foglalkozni (Monteverdi még 1628-ban is írogatta ez ügyben leveleit). Ennek ellenére Monteverdi mégsem szakította meg a kapcsolatot a Gonzaga udvarral, egyfajta különös, szinte családias kapcsolatot haláláig fenntartott a hercegi udvarral. Jog szerint nem volt már semmi közük egymáshoz, de Ferdinando herceg továbbra is rendelt kompozíciókat a velencei karnagytól, aki ha tehette, teljesítette is ezeket a megrendeléseket. Mantovai kérésre született meg például a Striggi szövegkönyve nyomán írt Tiris e Clori című balett. Ez a darab az egyetlen drámai mű, amely az Arianna és az Odüsszeusz hazatérése között eltelt harminchárom évből ránk maradt. 1616-ban zajlott le Mantova új hercegének, Ferdinando Gonzagának a koronázása, a koronázási ünnepségek keretein belül valószínűleg előadásra került a Tirsi e Clori is. Ezután nem sokkal napirendre tűzték Ferdinando és Medici Katalin esküvőjét, ez alkalomból természetesen Monteverditől is rendeltek új zeneműveket. Megbízták Scipione Agnelli Péleuszról és Thétiszről szóló művének megzenésítésével. A prózai darabot a mantovai Árkádia Akadémián igen nagy tetszéssel fogadták. Monteverdi azonban már unta a divatos pásztorjátékok komponálását. Nem sok kedve volt kiszolgálni az üres divatot, ezért hosszú levélben fejtette ki aggályait a szövegkönyvet illetően. Ez nem maradt hatás nélkül: Agnelli rövidesen új librettóval állt elő, Alkésztisz és Admétosz címmel. Közben a mester megbízást kapott a pármai udvartól is: maga a parmai hercegnő által írt librettó alapján kellett egy intermediumot írnia. Ezekben az években írta a zeneszerző az Andromeda című darabját is, amelyet a feltámadás napi nagy látványosságra szánt, de amely végül befejezetlen maradt és elkallódott. 1619-ben megjelent a hetedik madrigálkötet, ezúttal ismét fejedelmi ajánlással. A zeneszerző Medici Katalinnak ajánlotta művét, feltehetőleg azért, mert tőle várta a még mindig rendezetlen mantovai járadék ügyei kifizetését. Közben fiai taníttatására is nagy gondot fordított, Velencében külön házitanítót fogadott melléjük. Miután Francescót nem vették fel a római szemináriumba, Páduába küldte, hogy az ottani egyetemen jogot tanulhasson. Itt állítólag jobban érdekelte az éneklés, mint a tanulás, ezért 1619-ben Bolognába küldte tovább, ahol egy évvel később belépett a milánói karmelita rendbe. A kisebbik fiú, Massimiliano, orvosnak készült, és Bolognában tanult az egyetemen. A Gonzaga-család közben folyamatosan próbálta visszahívni a hercegi udvarba Monteverdit: sűrűn jártak a levelek Velence és a hercegi udvar között. De a zeneszerzőt ekkor már semmi sem vonzotta vissza Mantovába. 1616-ban ismét fizetésemelést kapott, két bolognai akadémia is tagjául választotta, főurak és fejedelmek versengtek zeneműveiért. Hívták a Német-római Birodalom egyes fejedelemségeibe is: Michael Praetorius lelkesen írt muzsikájáról. Mindenütt nagy tekintélynek örvendett. Zeneszerzői elfoglaltságai mellett arra is maradt ideje, hogy kielégítse természettudományok iránti érdeklődését is: különböző alkímiai kísérleteket végzett, és büszke volt rá, hogy aranyat és higanyt sikerült ötvöznie. A kortársak a kémia területén is „nagy tudornak” tartották. ### Egy új opera terve 1626 októberben váratlanul meghalt a mantovai herceg. Utódja II. Vincenzo lett, akit állandóan az ágyhoz kötött gyógyíthatatlan betegsége. Rövid uralkodása alatt a kormányzás teendőit a teljhatalomra emelt Alessandro Striggio látta el, aki ismét megpróbálta visszahívni az udvarba Monteverdit, de a zeneszerző nem bírálta felül korábbi álláspontját. A Gonzagákal való együttműködéstől azonban továbbra sem zárkózott el, és mikor Striggio újabb operát rendel tőle, elvállalta a megbízást, azzal a feltétellel, hogy hagynak neki elegendő időt a komponáláshoz. Levelében említést tett egy Giulio Strozzi által írt szövegkönyvről is, amely igen megtetszett neki. Nagyon fellelkesítette egy újabb színpadi mű komponálásának a gondolata: egymás után írogatta a leveleket Striggiónak, amelyekben új művét tervezgette. A Licori megkomponálása alkalmat adott neki, hogy a színpadot új oldaláról ismerje meg. Újabb és újabb ötletekkel állt elő a szövegkönyvírónak, és mikor Strozzi levelei késtek, gyötörte a türelmetlenség. Ezúttal Monteverdi sürgette az alkotást. Strozzi megértette a zeneszerző szándékait és elfogadta javaslatait: mindenben eleget tett kéréseinek. Ennek köszönhetően a munka igen jól haladt. 1627 júniusában Monteverdi már lázasan komponálta a Licori zenéjét, majd a következő hónapban szembetegségét panaszolta Striggiónak. De a baj hamar elmúlt és különösebben nem zavarta meg a munkában. De közben egyéb kötelezettségeinek is eleget kellett tennie, amelyek elvonták a munkától. Júliusban az angol követ házában rendeztek hangversenyt, amelyen természetesen Monteverdinek is fel kellett lépnie. A Licori végül szeptemberben készült el. A darabot nyomban elküldték Mantovába, de további sorsáról nem lehet tudni semmit. A partitúra nagy valószínűséggel 1630-ban semmisült meg, amikor a mantovai örökösödési háború során német zsoldosok feldúlták és kirabolták a Gonzaga palotát. Így a Licorit csak hírből ismerhetik a zenetörténészek. ### Massimiliano pere az inkvizícióval, újabb színpadi művek Az 1627-es év a töretlen munkakedv esztendeje volt a mester életében. 27 levele maradt fent ebből az évből, amelyek betekintést engednek a zeneszerző műhelyébe, megismertetnek alkotói módszerével. Monteverdi lankadatlan energiával látta el templomi kötelezettségeit, emellett továbbra is vállalt megrendeléseket a Gonzaga-háztól, valamint fenntartotta a jó viszonyt a Farnese családdal, a pármai uralkodóházzal is. Monteverdi 1627-ben két művet is írt Parma számára: a Mercurio e Marte című intermediumot és a La vittoria dell’amore című táncjátékot. Mindeközben gondozta karnagy elődei kompozícióit is: előadatta őket a liturgia, de a világi hangversenyek során is. Ebben az évben rendezte sajtó alá a korszak híres flamand mesterének, Jacques Arcadeltnek a madrigáljait. Massimiliano Monteverdi 1626 márciusában megszerezte az orvosi diplomát. Apja után jogos mantovai polgárnak számított, ezért a városban óhajtott letelepedni. Itt tartóztatta le az inkvizíció egy tiltott természettudományos könyv olvasása miatt. A zeneszerző minden követ megmozgatott fia érdekében, de Massimiliano így is négy hónapot töltött az inkvizíció börtönében. A kétségbeesett apa könyörgésére végül Striggio vállalta, hogy közbenjár a fiatal orvos szabadon bocsátása érdekében. A Szent Hivatal végül száz dukát biztosíték ellenében hajlandó volt elengedni Massimilianót. Monteverdi a mantovai hercegtől kapott aranyláncát küldte el Striggiónak, hogy annak az árából fedezze a költségeket, de a régi barát nem fogadta el az ékszert, hanem saját zsebből fizette ki a száz dukátot. De ezzel még nem volt vége az ügynek. A szabályszerű vizsgálatot a Szent Hivatal 1628 nyarán kívánta megtartani, így végül csak két év múlva mentették fel a vádak alól Massimilianót. Az 1630-as évekre Monteverdin újabb alkotói láz vett erőt. 1630-ban két operával is a nyilvánosság elé lépett. Az egyik Girolamo Mocenigo megrendelésére készült, a megrendelő lányának esküvőjére. A darabot a Mocenigo palotában mutatták be La Proserpina rapita címmel, de több adat nem maradt fenn róla, a partitúra elveszett. Az ez évben írt másik operáját Bolognában mutatták be Delia e Ulisse címen, társszerzője vagy szövegkönyvírója Francesco Manelli volt. A partitúra ez esetben is megsemmisült, ezért nem lehet tudni biztosan, hogy a Delia e Ulisse egy opera, vagy esetleg kettő. A cím egy 1855-ös színháztörténeti munkából ismert, és ez alapján nem világos, hogy egy operát jelölt-e vagy többet. 1945-ben Domenico De Paoli úgy gondolta, hogy két operáról van szó. A két mű közül pedig valószínűleg az Ulisse lenne Monteverdi munkája, márpedig akkor az 1641-es Il Ritorni di Ulisse című opera valószínűleg nem Monteverdi alkotása. Azonban már az 1960-as években elvetették a kutatók ezt az okfejtést. Ugyanis a bolognai tudósítás a két komponista közül Monteverdi nevét említi először, vagyis még ha két operáról is van szó, akkor is a Delila című kell legyen Monteverdi alkotása. 1630 őszén pestisjárvány tört ki Velencében, negyvenhatezer ember pusztult el. November 28-án a dózse hálaadó misét rendelt el a Szent Márk-székesegyházban, annak örömére, hogy a járvány véget ért. Az ünnepi misét természetesen Monteverdi írta. Az átvészelt pestis valószínűleg nagy szerepet játszott abban, hogy a zeneszerző valóra váltotta felesége halála óta dédelgetett tervét, és belépett a papság kötelékébe. Ezekben az években Monteverdi fokozott érdeklődéssel fordult elméleti kérdések felé. Saját maga számára akarta tisztázni a komponálás időszerű kérdéseit, amikor felvázolta egy elméleti mű, a Melodia, overo Seconda Prattica musicale tervét. Elképzelései szerint a könyv első része a szövegről, a második a harmóniáról, a befejező rész pedig a ritmusról értekezik majd. A traktátusról egy 1634 februárjában kelt levélben olvashattunk utoljára. A mű további sorsáról semmit sem tudnak a kutatók. ### Az utolsó évek 1637-ben Velencében megnyitotta kapuit a világ első nyilvános operaháza, a kezdeményezés nem maradt hatás nélkül: a század folyamán csak Velencében közel tíz operaház nyitotta meg kapuit. Nem kétséges, hogy az újonnan megteremtett színházi életnek Monteverdi keresett és tevékeny komponistája lehetett. Első ízben 1639-ben rendelt tőle operát egy nyilvános dalszínház: a SS. Giovanni e Paolo Színház felkérte Paolo Vendramin Adone című szövegkönyvének megzenésítésére. Az Adone előadásával avatták fel a színházat. A darab olyan sikert aratott, hogy több évadon át újból és újból elővették a karneváli mulatságok alkalmával. Még ugyanebben az évben egy másik színház, a San Moise is megnyitotta kapuit. A megnyitó előadáson az Ariannát tűzték színpadra. Ez alkalomból a zeneszerző valószínűleg átdolgozta művét. 1641-ben két színház mutatta be az idős mester egy-egy darabját: az Aeneas és Lavinia menyegzője a SS. Giovanni Paolóban, míg az Odüsszeusz hazatérése San Cassiano Színházban került bemutatásra. Az Aeneas opera elveszett, az Odüsszeusz hazatérése pedig egészen 1881-ig ismeretlen volt. Ekkor August Wilhelm Ambros véletlenül rátalált a bécsi udvari könyvtárban a partitúra egy erősen töredezett változatára. A darab szerzőségét a zenetörténészek évtizedeken át vitatták, csak bizonyos fenntartásokkal tulajdonították Monteverdinek. A következő évben, 1642-ben került színpadra utolsó operája (a SS. Giovanni Paolóban) Poppea megkoronázása címen. A darab nagy újdonsága volt, hogy nem mitológiai, hanem történelmi témát dolgozott fel. A zeneszerző közben élete utolsó két gyűjteményét is sajtó alá rendezte. 1638-ban publikálta a Harcos és szerelmes madrigálokat, három évvel később pedig az egyházi műveit magába foglaló Erkölcs és áhítat című sorozatot. Napvilágot látott nyolcadik madrigálkötete is, de ez már csak konvenciói által kapcsolódott a korábbi kötetekhez. A gyűjtemény mai szemmel nézve már nem madrigálokat, hanem sokkal inkább kantátákat tartalmaz. Művét III. Ferdinánd császárnak ajánlotta. 1643 januárjában az idős mester már nem tudta ellátni munkáját, ezért a prokurátorok elkezdték keresni utódját. Hat hónap szabadságot kapott, s ezt az időt arra használta, hogy még egyszer felkeresse gyermekkorának és fiatalságának helyszíneit. Elutazott Mantovába, és szomorúan látta, hogy a háború mindent elpusztított. Ezután Cremonába ment, majd úgy döntött, hogy Velencében szeretne meghalni, ezért visszatért a lagúnák városába, ahol még kilenc napig gyengélkedett, majd 1643. november 29-én meghalt. ## Posztumusz hírneve Kortársai elismerték Monteverdi nagyságát és jelentőségét, műveit egész Itália-szerte játszották, de Európa többi részébe nem jutottak el sem madrigáljai, sem operái. Az Orfeo első külföldi előadása 1904-ben volt Párizsban, vagyis majdnem három száz évvel az ősbemutató után. Mivel nyomtatásban nem jelentek meg operái, ezért sokáig egyoperás szerzőnek ismerték, az Odüsszeusz kéziratát csak 1881-ben, a Poppeáét csak 1888-ban, illetve 1931-ben fedezték fel. A mester temetésén még az egész olasz zenei élet gyászolt, aztán alig telt el tíz év, és operái eltűntek az operaszínpadokról. Kéziratainak nagy része megsemmisült: Mantovában német zsoldosok, Velencében francia katonák hordták szét, semmisítették meg őket. Ennek köszönhetően ma csak három operája ismert, azok közül is kettő töredékes. Monteverdi halála után pár évvel egyszerűen kiment a divatból. A 17. század második felében a madrigál már nem számított széles körben közkedvelt és divatos műfajnak, az opera műfajában pedig komponisták sokasága kezdett el alkotni, akiknek művei kiszorították Monteverdi több évtizeddel korábban keletkezett alkotásait a színpadokról. Halála után több mint száz év telt el anélkül, hogy bárki is megemlékezett volna róla. 1775-ben Martini atya megjelentett egy ellenpont-tankönyvet, amelyben idézett néhány példát Monteverditől, de ezzel nem tudta felkelteni a nagyközönség érdeklődését a régi mester iránt. Az 1800-as évek első felében Carl von Winterfeld kiadott egy Giovanni Gabrieli-tankönyvet, amely ráirányította a figyelmet az opera első nagy mesterére. A teoretikusok és a zenetörténészek elkezdtek kutatni Monteverdi után, és ezzel szép lassan kezdetét vette műveinek újra felfedezése. De még évtizedek teltek el, mire 1881-ben megjelent az Orfeo első modern kiadása. Ettől kezdve itt-ott előadtak már Monteverdi-operát. Mint már fentebb is említettük, 1904-ben Párizsban az Orfeót, amit aztán 1913-ban a Metropolitanben is színre vittek. Az 1880-as években újabb Monteverdi-operák kéziratai kerültek elő, a német Emil Vogel pedig lelkes kezdeményezője lett a Monteverdi-kutatásnak. Az 1900-as évek első évtizedében napvilágot látott az Orfeo második modern kiadása is Vincent d’Indy gondozásában, aki 1905-ben bemutatta a Poppeát a párizsi Schola Cantorum hangversenyszerű előadásán. Szintén az ő nevéhez fűződik az Odüsszeusz első modern bemutatója is 1925-ben. Az igazi áttörés azonban akkor következett be, amikor Raymond Leppard elkezdte színpadra állítani a Monteverdi-operákat a glyndebourne-i operafesztiválon. Többek között Magyarországon is az ő hatására kezdték el játszani a Poppeát és az Odüsszeuszt. ## Munkássága ### Az életmű problémái Monteverdi életműve, akárcsak a legtöbb kora barokk zeneszerző esetében, rendkívül sok problémát vet fel. A hosszú évszázadok alatt nem csak a zenei műfajok, hanem a hangszerek is nagy változáson mentek át. Ma már a legtöbb, Monteverdi korában közkedvelt hangszer kiment a divatból, és helyüket újabb, akkoriban ismeretlen, vagy kevésbé ismert hangszerek foglalták el. Ezenkívül megváltozott a hangszerek készítésének a módja is, ami azt eredményezte, hogy mai hegedűk nem úgy szólnak, ahogy a tizenhetedik századiak (ez elsősorban annak köszönhető, hogy ma már acélból, nem pedig bélből készült húrokat használnak). A kutatók mára már sok mindent megtudtak a korabeli színházi gyakorlatról és a barokk opera előadási gyakorlatáról, de még mindig sok a fehér folt, illetve az ismeretek egyértelműen arra mutatták rá, hogy a mai világban lehetetlen egy minden tekintetben korhű barokk operaelőadást lebonyolítani. A barokk korban használt hangszerek hangszíne sokkal harsányabb volt, mint a maiaké, ezért a tizenkilencedik században kezdetét vette a régi zenei darabok áthangszerelésének, átírásának a gyakorlata. Nem voltak ez alól kivételek Monteverdi művei sem. A korabeli zenészek és karmesterek úgy gondolták, hogy csak megfelelő modernizálás után lehet a barokk zeneműveket megszerettetni a közönséggel. Ennek az előadói gyakorlatnak köszönhetően Monteverdi műveinek első modern előadásai meglehetősen megcsonkították a darabokat, főleg az operákat. Ezen interpretálások mentségére meg kell jegyeznünk, hogy az előadóknak nem volt könnyű dolguk. Az Odüsszeusz 1881-ben előkerült kézirata például csak az énekszólamokat, a basszust és a zenekari közjátékokat tartalmazza, a hangszerelést nem. A Poppeának két eltérő posztumusz forrása van, amelyek szintén csak az énekszólamokat és a számozott basszust tartalmazzák. Vagyis az első modern előadások nem tehettek mást, mint saját elképzeléseik szerint újrahangszerelték a műveket. Az operák első modern hangszerelését Vincent d’Indy végezte el, majd őt követte Orff, Respighi, Hindemith, Dallapiccola, Reidlich stb. átdolgozása (a szerzők közül nem mindegyik nyúlt hozzá mind a három operához). Raymond Leppard érdemei a régi operák felfedezésében és felújításában vitathatatlanok, de egyben az is igaz, hogy erős húzásokkal, önkényes zenei betoldásokkal csonkította meg a darabokat, és teljesen a 19. századi opera hangzásvilágához idomította azokat. A korhű hangszereken, a korabeli hangzást leginkább megközelítő előadói gyakorlat, az úgynevezett historikus előadás, csak a huszadik század második felében kezdett szélesebb körben elterjedni. Monteverdi esetében a Nikolaus Harnoncourt-féle Orfeo előadás eredményezte az igazi fordulópontot. Harnoncourt ezután az összes Monteverdi-operát lemezre vette historikus előadásmódban, és azóta a nagy operaházak is igyekeznek a historikus előadási gyakorlatot követni a barokk operák bemutatásakor. ### Madrigáljai Bár Monteverdi ma elsősorban mint operaszerző él a köztudatban, úgy tűnik, hogy a mestert a zenei műfajok közül nem az opera, hanem a madrigál érdekelte a legjobban. A madrigál általában egy rövid költemény megzenésítése volt több hangra, eleinte zenekari kíséret nélkül, később már hangszeres kísérettel. A madrigál számtalan dalformát magába foglalt, és sok tekintetben az operát előlegezte meg. Monteverdi egész életművét végigkísérte a műfaj. A zenetörténészek kimutatták, hogy a madrigálstílus nagy hatást gyakorolt Monteverdi operáinak recitativóira. Monteverdi összesen nyolc kötetnyi madrigálgyűjteményt jelentett meg életében. Feltűnő, hogy amíg operái esetében – egy kivételtől eltekintve – nem gondolt a publikálásra, addig madrigál termését időről időre összegyűjtötte és sajtó alá rendezte. A madrigálok első kötete 1587-ben jelent meg. Ebben könnyed, pasztorális szövegek megzenésítésével találkozhatunk. A darabok a rövid lélegzetű, ritmikailag egységes canzonetta-stílusban készültek. A második könyvben, amely három évvel később jelent meg, már fejlettebbek a formák és igényesebbek a szövegek. A dalok nagy része a nagy barokk költő, Torquato Tasso versei alapján készült. Itt már a monodikus, nem pedig az ellenpontos stílus dominál, a basszus pedig gyakran átvette az alapszólam szerepét. A harmadik és negyedik madrigálkönyv 1592-ben és 1603-ban került publikálásra. E kötetek darabjai ötszólamúak, mindkét kötet 20–20 madrigált tartalmaz, Guarini Il pastor fido (A hűséges pásztor) és Tasso La Gerusalemme liberata (A megszabadított Jeruzsálem) szövegeire. A darabok már megelőlegezték a zeneszerző operastílusát, nagyobb szerepet kapott bennük a disszonancia. Emiatt írta hírhedt-híres röpiratát a szerző ellen Artusi. Az ötödik madrigálkönyv (1605) már döntő lépés volt a 16. századi madrigál koncertté és kantátává átalakításához vezető úton. A gyűjtemény darabjaihoz Monteverdi első ízben komponált basso continuo kíséretet, eléggé fakultatív módon. Az utolsó hat darabban a homogén szólamszerkezet fellazult, szólisztikus, kis szólamszerkezetű szakaszok jelennek meg. A szokásos ötszólamúság az utolsó darabokban hat-, illetve kilencszólamúsággá bővült. A mű kezdetén és végén is egy hangszeres sinfonia található. A canzonetta stílusú könnyed darabok teljesen eltűntek, a szövegek nagy része Guarini Il pastor fidójából származik. Monteverdi a könyv előszavát Artusi állásfoglalásával szemben fogalmazta meg, és kifejtette benne, hogy új stílusa célja, hogy az emberi érzelmeket valósághűen ábrázolja. A zeneszerző 1614-ben publikálta következő madrigálgyűjteményét, amely tartalmazza a Lamento d’Arianna című ciklust, melyben a monodikus lamento feldolgozása az Arianna című operából származik. Ezenkívül megtalálható a kötetben Scipione Agnelli Sestina-ciklusának megzenésítése is. Mindkét dalciklust a megszokott ötszólamú imitációs stílusban komponálta meg a szerző, a régi stílus utolsó példáiként madrigálkönyveiben. A gyűjteményben emellett megjelentek basso continuóval kísért, concertato megjelölésű darabok is. Az 1619-ben kiadott hetedik madrigálkötet már a címében is utal rá, hogy nem régi értelemben vett madrigálokat tartalmaz. Monteverdi a concerto műfaj megjelöléssel élt. A gyűjtemény egy-, két-, három-, négy- és hatszólamú dalokat, valamint egyéb énekeket tartalmaz, legnagyobb részben már hangszeres kísérettel, basso continuóval. A zeneszerző ezzel a kötettel mondott búcsút a madrigál minden korábbi hagyományának. A következő műveiben már szabadon élt a drámai kifejezés új, eddig még ki nem próbált eszközeivel. A Szerelmi és harci madrigálok 1638-ban publikált kötete zárta le Monteverdi madrigáltermését. A gyűjtemény darabjai 1–8 szólamra íródtak, basso continuo kísérettel. A könyv tartalmazza az 1608-as Könyörtelenek bálját és a Tankréd és Klorinda párviadalát, amely operái miatt fontos. A zeneszerző madrigáljait vizsgálva a legszembetűnőbb, hogy Monteverdi kétstílusú zeneszerző. Egyrészt kapcsolódott a palestrinai hagyományokhoz, amennyiben alkalmazta és tovább fejlesztette a Prima pratica (első módszer) stílusát, amelyben az ellenpont szabályainak betartása a legfontosabb. Seconda pratica (második módszer) esetében viszont a legfontosabb, hogy a zene a szöveg tartalmát, az abban megjelenő érzelmeket adja vissza. Vagyis még a Prima pratica esetében a szöveg alárendelődik a zenének, addig a Seconda pratica esetében ez fordítva van, a zene a szöveg érthetőségét szolgálja. Monteverdi egyrészt továbbfejlesztette Palestrina stílusát, szinte mindegyik madrigálját többszólamú kórusra írta, de a dallam a későbbi műveiben egyre inkább a legfelső szólamba helyeződik át. Ez a megoldás is polifón, de mivel legfelső szólam kiemelkedik, a zeneművet egy ember is előadhatja úgy, hogy a legfelső szólamot énekli, a többit pedig a csembalón játssza valaki. ### Operái Monteverdi operái jelentették a műfajjal való kísérletezés időszakának betetőzését. A firenzei zenés drámák egyhangúságát olyan kompozícióvá alakította át, amelyben a zene minden eszközzel a drámai szöveget szolgálta. Több mint tizenöt operát komponált, de ezek közül csak három maradt fenn. Ezek azonban olyan drámai erővel és képzeletgazdagsággal rendelkeznek, hogy egyedüliként maradtak repertoárdarabok a korai operák közül. Monteverdi idejében még nem használták az opera szót, mint műfaji megjelölést. Ezért nevezte első operáját Favola in musicanak. Az Orfeo a témának köszönhetően is, még magán viselte a pásztorjátékok jellegzetességeit, de a drámai egység és a formai differenciáltság révén az operaműfaj első csúcspontjaként tartják számon a kutatók. Gazdag és színes hangszer-összeállítást igényel, de nem állapítja meg a pontos hangszerelést. A szólószámok mellett még zárt, madrigálszerű részekkel, illetve önálló zenekari elő-, köz- és utójátékokkal találkozhatunk a műben. Az opera fúvós fanfárral kezdődik és táncos morescával fejeződik be. Ezt nyilván azért oldotta így meg a szerző, mert a mű egy farsangi ünnepség alkalmával került színre. Monteverdi következő operája az Arianna volt, amely elveszett, az egyetlen Lamento d’Arianna kivételével. Ez egy szabadon recitáló, teljesen a beszéd dallamát követő áriarészlet. Gyakorlatilag divatot teremtetett vele a szerző: az önálló lamento sorát nyitotta meg a témára. A huszadik században a művet kezdetben Ottorino Respighi 1908-as, majd Carl Orff 1925-ös átdolgozásában játszották. Az 1900-as években a hangversenytermek kedvelt és népszerű darabja lett. A zeneszerző ezután írt operáinak csak a címeit ismerjük, a partitúrák mind megsemmisültek, elkallódtak vagy napjainkig lappanganak. Az egyetlen összekötőkapocs az Orfeo és az Odüsszeusz, valamint a Poppea között az 1624-ben keletkezett Tankréd és Klorinda párviadala, amely nem opera ugyan, hanem madrigál, de olyan hatásos drámai jelenetet rejt magában, hogy a huszadik században divatba jött a Tankréd szcenírozott előadási gyakorlata. A műben a tenorszólam parlando-elbeszéléséből válik ki a két szereplő párbeszéde. A szerző számos hangfestő effektust alkalmazott a lovaglás és a párbaj ábrázolására. A darab egyértelműen a drámaibb, a szöveg és a zene egységét jobban megvalósító operastílus felé mozdította el a madrigál műfaját. Az Odüsszeusz hazatérése a kézirat műfaji megjelölése szerint dramma in musica. Monteverdi e művében eltávolodott a stile recitativótól és zártabb számokat alkalmazott (ariosókat és együtteseket). A zenei szövet erőteljesen hangszeres fogantatású, de a beszéd drámai erejét megőrizte. A személyeket és a jellemeket differenciáltabban jellemezte, megjelentek a történetben a komikus és népies elemek is. Az első öt felvonás szövegkönyve, valamint egy háromfelvonásos zenei változat maradt fenn. Ez utóbbi valószínűleg nem teljes egészében Monteverdi műve. Az Odüsszeusszal Monteverdi zseniálisan megoldotta a feladatot, hogy a viszonylag avatatlan közönség számára is élvezhető zenés dráma kerüljön színpadra. A mű kapcsán talán az a legfontosabb, hogy a korábbi operák allegorikus elemeit az emberi kapcsolatok plasztikus ábrázolása váltotta fel. A Poppea megkoronázása a zenei megvalósítás terén alapvető ösztönzést jelentett a 17. század második felében. Monteverdi utolsó operájában már világosan elkülönítette a recitativikus és az arioso jellegű szakaszokat. A záró duett da capo formában íródott, ami arra enged következtetni, hogy nem a szerző keze munkája, hanem későbbi hozzátoldás. A kórusnak csekély szerep jutott, ez is az egyik fő jellemzője lesz a 17. század második és a 18. század első felében kibontakozó opera seria irodalomnak. A Poppeában már egyértelműen a zenéé a főszerep, a szöveg csak másodrangú. Ettől kezdve nem számít már, ha a tiszta érthetőség csorbát szenved a megzenésítés során, mert a drámai erő és érzelmi töltés erőteljesebben tud kibontakozni. ### Egyéb művei 1607-ben jelent meg a Scherzi musicali (Zenei tréfák), amely háromszólamú strófikus dalok gyűjteménye, hangszeres bevezetővel. A dalok előtt lévő hangszeres rész ritornell elnevezése a fogalom egyik első előfordulása volt. Olykor motivikus kapcsolat figyelhető meg a ritornell és az utána következő ária között. Az utolsó, ballatának, nevezett záródarabban pedig hangszeres részek ékelődtek a vokális darabba. A gyűjtemény két műve Giulio Cesare Monteverdi alkotása, aki az utószóban részletesen kifejtette álláspontjukat Artusival szemben a modern új stílusról. Egyházzenei darabjainak legnagyobb gyűjteményét Monteverdi 1610-ben publikálta Sanctissimae Virginis missa ac Vesparea cum nonnullis sacris concentibus címen. A kötetet V. Pál pápának ajánlotta. A Missa In illo tempore hatszólamú kompozíciója basso continuo kísérettel készült, de még sok tekintetben a 16. századi vokális polifóniát idézte. A Mária-vesperások már vegyes stílust tükröznek. A vesperás zsoltárok között az antifóniák helyét egy-háromszólamú motetták vették át, a dallamok nagy része gregorián eredetű, ezek feldolgozása azonban az ellenpont-technikára és cantus firmusra épít. A művekben megjelennek Monteverdi új stílusának jellegzetességei is: monodikus és koncertáló szakaszok, hangszeres ritornellek, ostinatók, kettős kórus, visszhang-effektusok stb. Ezek a megoldások a szerző egyházzenéjét is az operához közelítették. Olybá tűnik, minthogyha Monteverdi tudatosan haladt volna a madrigáltól és az egyházi daraboktól az operaműfaj felé. ## Magyarul megjelent művei - Levelek, elméleti írások; ford., jegyz. Lax Éva; Kávé, Bp., 1998 ## Meghallgatható felvételek

Cartoon Network

A Cartoon Network (kiejtése: , rövidítve: CN, magyar fordításban: Rajzfilmhálózat) a Warner Bros. Discovery (WarnerMedia) amerikai kábeltelevíziós társaság egész nap animációs filmeket és sorozatokat bemutató csatornája, amelyet a The Cartoon Network Inc. működtet. Első változatát, az amerikai egyesült államokbelit, 1992. október 1-jén kezdték sugározni, majd műsorát szinte azonnal átvették Európában is. Azóta már a világ legtöbb országában elérhető, van ahol már az ország hivatalos nyelvén, van ahol még csak angol nyelven. A Cartoon Network ma is terjeszkedik. Az adó korai éveiben még csak klasszikus, főként Hanna-Barbera- és MGM-rajzfilmeket sugárzott, de 1994-től a Space Ghost Coast to Coast című sorozatával már elkezdte saját rajzfilmgyártását, és megalakult a Cartoon Network Studios. Ezt követően elindította a Cartoon Network Noods-t a későbbi eredeti sorozataival, mint a Boci és Pipi, Dexter laboratóriuma, Pindúr pandúrok, Johnny Bravo, Ed, Edd és Eddy, Bátor, a gyáva kutya, Tom és Jerry, Looney Tunes, Pecola, Nyomi szerencsétlen utazásai, Robotboy, Chop Socky Chooks, Pocoyo, és László tábor. Magyarországon 2018. október 14-étől 4:3 képarányról 16:9 képarányra váltott. ## Története ### Az 1990-es évek Ted Turner, a csatorna egyik alapítója 1990-ben megvette a Hanna-Barbera rajzfilmstúdiót és több filmkönyvtárat is megszerzett, ezzel megalapozta a csatorna jövőjét. A csatornáról készült első prezentációkban még a „nulladik” logót használták, viszont azzal soha nem sugároztak. 1992\. október 1-jén, keleti parti idő szerint délben a Turner Broadcasting System elindította a Cartoon Networköt mint a saját rajzfilmkönyvtárának a televízióadóját. A kezdeti műsor e rajzfilmek ismétléseiből állt. Ezek klasszikus Warner Bros.-, Metro-Goldwyn-Mayer- és Hanna-Barbera-produkciók voltak. A csatorna először a Bolondos dallamok, Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiáját tartalmazó részét, a Nyuszi rapszódia (Rhapsody Rabbit) címűt sugározta. A csatornának az indulásakor 8500 órányi rajzfilmje volt. A Cartoon Network nem az első rajzfilmadóként indult a világon, már előtte is volt Nickelodeon, Family Channel és Disney Channel, de ezek nem sugároztak a nap 24 órájában. A Turner a CNN sikere után döntött úgy, hogy a Cartoon Network is 24 órás lesz. A csatorna első arculata 1999-ig a Pepita volt, a második az Erőmű volt 2001-ig. Az eredeti, amerikai változat indulása után fél évvel, 1993. április 30-án kezdett a csatorna latin-amerikai változata, majd még ugyanabban az évben, szeptember 17-én elindult a csatorna európai sugárzása, így Magyarországra is eljutott a Cartoon Network adása. 1994. január 1-jén indult az ázsiai, március 4-én pedig a spanyol változat. Abban az évben a CN az ötödik legnépszerűbb kábelcsatornává vált az USA-ban. 1995-ben a csatorna négy külön adásváltozattal is jelentkezett. Január 1-jén a tajvani, május 1-jén az indiai, szeptember 1-jén a fülöp-szigeteki és október 3-án az ausztrál változat kezdte meg működését. 1996-ban a Turner beolvadt a Time Warnerbe. Ez a döntés lehetővé tette, hogy Warner Bros.-rajzfilmsorozatok is futhassanak a csatornán, például ismétlések, valamint új sorozatok is, mint Az igazság ligája. Az új sorozatokat a Kids’ WB-n ismételték. 1996\. július 31-én elindult a Cartoon Network olasz változata. Egy évvel később, 1997. szeptember 1-jén, egyazon napon két adásváltozat sugárzása kezdődött meg: a francia és a japán. 1998. szeptember 1-jén a magyar-lengyel-román adás is kivált a Cartoon Network Európából, 1999-ben pedig a brit-ír változat vált ki a páneurópai régióból. ### A ’90-es évek sorozatai A korai években a Cartoon Network a TBS-ről és a TNT-ről is vett át programokat, mint például a Két buta kutya, a Vagány Johnny és a Cartoon Planet című sorozatokat. Az első eredeti műsor a The Moxy Show volt 1993-ban, ezt követte a Space Ghost Coast to Coast 1994-ben, az első olyan produkció, amely készítésében a Cartoon Network is részt vett. A sorozat többnyire a régebbi Hanna-Barbera-féle Space Ghost szériából vett át animációkat és egy talk-show volt, melybe igazi vendégeket hívtak meg. A sorozat elnyerte a fiatal felnőttek tetszését is, ezért később átkerült az Adult Swimre. 1994-ben megalapították a Cartoon Network Studios-t, amely közösen a Hanna-Barberával rajzfilmeket gyártott a csatorna számára. Az első társprodukció a Micsoda rajzfilm! lett, amely hétperces rövidfilmekből áll. Ezek sok későbbi sikersorozat pilótafilmjeiül is szolgáltak. A Cartoon Network szerződött a pilotrészek alkotóival, hogy siker esetén gyártsanak le belőlük egy teljes sorozatot. Egy szavazáson kiválasztották a Dexter laboratóriumának a pilotját, amelyből megszületett a Micsoda rajzfilm! első spin-offja. 1997-ben újabb három rajzfilmsorozat született a pilotok alapján: a Johnny Bravo, a Boci és Pipi és az Én vagyok Menyus (utóbbi kettő egy sorozatban kapott helyet, de később az Én vagyok Menyus külön sorozatként folytatta.) Ezt követően 1998-ban debütált a Pindúr pandúrok, majd 1999-ben a Bátor, a gyáva kutya és a Piri, Biri és Bori. Az Ed, Edd és Eddy is saját sorozatot kapott abban az évben. ### A 2000-es évek 2000 első napján indult a Cartoon Network skandináv változata. A csatorna 2001 végén ismét megjelenést váltott. Az új arculat a „négyzet” lett, mely a logóhoz hasonlóan fekete-fehér négyzeteken alapszik, vagyis egy sakktáblához hasonlít. Abban az évben debütált a csatorna három újabb eredeti sorozata: az Időcsapat, a Szamuráj Jack valamint a Zord és Gonosz. 2002-ben volt a premierje a Whatever Happened to... Robot Jones? című sorozatnak, amit annak ellenére készítettek el, hogy egy közönségszavazáson kiesett. 2003-ban mutatták be a Zord és Gonosz két spin-offját: a Billy és Mandy kalandjai a kaszássalt és a Gonosz Con Carnét, valamint a Csillagok háborúja első rajzfilmsorozatát, a Csillagok háborúja: Klónok háborúja címűt. 2004. április 2-án kezdett sugározni a pakisztáni változat. A televízió 2004. július 14-én megváltoztatta az arculatát, a logóját, szlogenjét (Ez a Cartoon Network) és műsorstruktúráját. A következő új, eredeti sorozatokat is bemutatták: Megas XLR, Fosterék háza képzeletbeli barátoknak. 2004-től a Cartoon Network anyacége, a Turner Broadcasting System, európai csatornáin a műsorokat digitalizálja és ily módon leváltották a hagyományos videókazettás rendszert. A csatornáról 2004-ben hirtelen több klasszikus rajzfilm is eltűnt, és a régi mesék a Boomerang-on jelentek meg: Bárány a nagyvárosban, Frédi és Béni, A Jetson család, Bátor, a gyáva kutya. 2005-ben a következő négy eredeti sorozatot is sugározták: László tábor, Juniper Lee, Az osztálytársam egy majom, Ben 10, amelyeket 2006-ban újabb kettő követett: Mókus fiú, 3000 osztálya. 2006. november 11-én elindult a Turner és a koreai Csungang Pangszong közös vállalkozásaként az adó dél-koreai változata. Még ugyanebben az évben, december 5-én a német adás is megkezdte működését. 2007-ben az első eredeti élőszereplős rajzfilmsorozatot is bemutatták, ez volt a Mit rejt Jimmy koponyája?, valamint két újabb rajzfilmsorozatot: a Chowdert és a Transformers: Animated-et. Jim Samples, a csatorna akkori elnöke 2007. február 9-én lemondott az abban az évben történt bostoni bombabotrány miatt, helyére Stuart Snyder lépett. 2007. március 1-jén a kelet-közép-európai változatból kivált Lengyelország adása. Abban az évben, október 15-én elindult az adó nagy felbontású (HD) sugárzása az Egyesült Államokban. 2008. január 28-án Törökország is saját adást kapott. Abban az évben a Ben 10 és az idegen erők, valamint a Nyomi szerencsétlen utazásai kerültek képernyőre. 2009-ben két adásváltozat is indult: január 12-én a holland, október 1-jén pedig az orosz–bolgár. ### A 2010-es évek 2010-ben mutatták be a csatorna eddigi legtöbb saját gyártású sorozatát, többek között: Kalandra fel!, Ben 10: Ultimate Alien, Generátor Rex, Parkműsor, Szimbionikus titán, valamint a csatorna első teljesen élőszereplős eredeti sorozatát: a Tower Prep-et. 2010-ben elindítottak egy újabb, a Micsoda rajzfilm!-hez hasonló projektet, a The Cartoonstitute-ot, amelynek köszönhetően aztán saját szériát kapott a Parkműsor és a Secret Mountain Fort Awesome. 2010. május 29-én debütált a hatodik, a „CHECK it.” arculat Amerikában, melyet a Brand New School grafikai stúdió tervezett. Magyarországon november 26-án vezették be az új külsőt. 2010. október 10-én 10 óra 10 perckor indult az arab változat. 2011-ben két új Cartoon Network Studios készítette rajzfilmsorozatot mutattak be: a The Problem Solverz-t és a Secret Mountain Fort Awesome-ot. Az év augusztusában az izraeli Arutz HaYeladim csatorna elindított egy Cartoon Network-műsorblokkot héberül. Még abban az évben startolt a 91kt.com, a csatorna kínai honlapja. 2012. július 4-én indult el a csatorna kanadai változata, amely angolul érhető el. Ezt a változatot nem a Turner, hanem az Astral Media és a Corus Entertainment birtokolja. 2012-ben a következő sorozatok kerültek bemutatásra: Gémerek, Ben 10: Omniverzum. A csatorna a világ első rajzfilm-témájú vízi vidámparkját nyitotta meg Thaiföldön 2013 nyarán, melynek neve Cartoon Network Amazone lett. 2013. október 1-jén elindult a csatorna portugál változata. 2014-ben mutatta be a CN a Nagyfater bátyó, a Steven Universe, a Clarence sorozatokat, ezek mellett pedig első, animációs minisorozatát, a Túl a kerítésen címűt. 2015-ben került sor a Bűvös varázskardok, a Medvetesók és a Királyok hétköznapjai premierjére. A 2016-os televíziós évadban lesz a bemutatója az új Pindúr pandúrok-sorozatnak. ## Műsorok A Cartoon Network műsorkínálatában szerepelnek az eredeti animációs sorozatai, mint a Kalandra fel!, a Parkműsor, a Ben 10-sorozatok, a Gumball csodálatos világa, eredeti élőszereplős sorozatai, a Gémerek, az Incredible Crew, és anyavállalata, a Time Warner Warner Bros.-sorozatai, mint a Tini titánok, a MAD, vagy a Scooby-Doo: Rejtélyek nyomában. Ezenkívül Hanna-Barbera-sorozatokat is vetít a mai napig, többek közt a régebbi Scooby-Doo-sorozatokat, vagy a Pindúr pandúrokat. Vásárolt sorozatokat is ad, például az Inazuma Elevent vagy az Eliot Kidet. Az 1990-es években, amikor a Cartoon Network a Time Warnerhez került, a Nickelodeonnak megtiltották, hogy a továbbiakban Bolondos dallamokat adjon. A Cartoon Network a 2000-es években kezdett el műsorblokkokat sugározni, hogy az azonos műfajú sorozatait egymás után adja le, például a világszerte akciósorozatokat adó Toonamit, amely 11 évet ért meg. A csatorna társadója, a Boomerang több klasszikus sorozatát is átvette. A legtöbb CN-adásváltozaton van filmeket bemutató programblokk, melynek neve Magyarországon Cartoon Network Mozi, Ázsiában Cartoon Network Popcorn, Amerikában Flicks. ## Marketing A Cartoon Network engedélyezte cégeknek, hogy egyes rajzfilmfiguráival népszerűsítsék termékeiket. Például ilyen megállapodást kötött a Kraft Foods-dzal. A Cartoon Networknek van egy webáruháza is, a Cartoon Network Shop, amely azonban még csak Amerikában árusít. A Time Warner kábeltelevíziós leányvállalata, a Time Warner Cable a csatornáin kölcsönös promóciót alkalmazott a nézettség növelése érdekében. Például, ahogy a Szamuráj Jack időnként a Kids’ WB-n is látható volt, ugyanígy a Cardcaptor Sakura című animét is sugározták néha a Cartoon Networkön. A Time magazin, az Entertainment Weekly, és a Sports Illustrated Kids újságokban cikkekkel is reklámozzák a csatornát. A Warner Home Video forgalmaz Cartoon Network-videokazettákat és DVD-lemezeket. A Rhino Entertainment pedig a csatornával kapcsolatos CD-k és magnókazetták forgalmazója. ## Cenzúra A Cartoon Network már a kezdetektől – néhány kivétellel – sugározta a legtöbb Bolondos dallamok-rövidfilmet. Azokat a jeleneteket cenzúrázták, ahol dohányoztak, alkoholt fogyasztottak, ágyúval tüzeltek, és amelyekben rasszista ábrázolás szerepelt. 12 rész volt, amit a rasszista humor miatt egyáltalán nem vetítettek. A felnőtt rajongótábora panaszai után a csatorna kompromisszumos megoldást kínált: a „Háborús rajzfilmek” című dokumentumfilmbe tették be a kihagyott tizenkettő rövidfilmet. E dokumentumfilmben szerepeltek többek között a „Herr Meets Hare” és a „Bugs Bunny Nips the Nips” című részek. Amikor 2011 márciusában újra elkezdték adni az Egyesült Államokban a sorozatot, már csak a rasszista jeleneteket cenzúrázták. Amerikában csak a Bolondos dallamokkal voltak ennyire szigorúak, a Tom és Jerry-részeket leadták. Az Egyesült Királyságban a Tom és Jerry rajzfilmekből is kivágták a dohányzós jeleneteket, ellentétben Magyarországgal, ahol csak elvétve cenzúrázzák az ilyen tartalmakat. Két eredeti sorozatban (Kalandra fel!, Parkműsor) van néha erőszak, enyhe trágárság, és néhány kifogásolható jelenet, ennek ellenére eddig legfeljebb csak TV-PG (szülői felügyelet) korhatárba sorolták őket. Az ausztráliai-új-zélandi CN nagyon sok jelenetet kivágott a Kalandra fel!-ből, mint például amikor Puffancs hercegnő az exbarátjáról beszél, vagy amikor idiótának nevezi a szüleit. A Teletoon készítette valóságshowban, a Totál Drámában is előfordul szitkozódás, ezért ezek a részek sokszor TV-PG-D (szülői felügyelet, trágárság) besorolást kapnak az Amerikai Egyesült Államokban. Korhatár-besorolást a csatorna csak Amerikában, Kanadában, az Egyesült Királyságban, az orosz-délkelet-európai régióban, Brazíliában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Ázsiában alkalmaz. A többi területen korhatár nélkül megy az összes műsor. Az összes anime a Toonami-blokkba került, az akciótartalmuk miatt. Mindegyik legalább TV-Y7 (7 éven aluliaknak nem ajánlott) besorolást kapott, mert sok volt bennük a kifogásolható tartalom, amely nem gyerekeknek való. Annak ellenére, hogy a Toonami sok jelenetet kivágott, amelyben kábítószer- és alkoholfogyasztás, meztelenség, erőszak szerepelt, különösen a Ruróni Kensin, Yu Yu Hakusho, Neon Genesis Evangelion, Gundam, Dragon Ball Z, Outlaw Star, Tencsi Mujó!, Dragon Ball és a Varázslatos álmok című sorozatokban, néhány sorozat átkerült az állami cenzorokhoz, mert még így is tartalmaztak kifogásolt jeleneteket. Voltak sorozatok, (Yu Yu Hakusho, Cyborg 009, Ruróni Kensin) amelyek az Adult Swimre kerültek át emiatt. Két sorozat, a Naruto és a One Piece kapott TV-PG-DSV korhatárt, mert részleges meztelenséget, alkoholfogyasztást és enyhe káromkodást tartalmaztak. ## Társadók és kapcsolódó projektek ### Társadók Az Adult Swim a Cartoon Network felnőtteknek szóló rajzfilmadója, amely ma már nem csak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem Ausztráliában és Új-Zélandon is fogható. Sugároz saját gyártású rajzfilmsorozatokat, mint például Robot Chicken, vásároltakat (Texas királyai), valamint animéket is (Bleach). 1992\. december 8-án indult a Cartoon Networkön a négyórás műsoridővel rendelkező Boomerang, amely az adó régebbi rajzfilmjeit (A Jetson család, Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki stb.) sugározta. 2000. április 1-jén a Boomerang önálló adóvá vált Amerikában, majd 2000. május 27-én elindult a brit–ír változata. Mára sok országban fogható. A Cartoon Network Too (rövidítve CN Too) az éjjel-nappal fogható brit társadója volt a Cartoon Networknek. A televízió új és klasszikus rajzfilmeket egyaránt sugárzott. Ezen a tévéadón jelentkezett először programblokként 2006. szeptember 4-én a Cartoonito, amely önálló adóként 2007 májusában indult el és azóta megkezdte terjeszkedését a világ többi részén is. ### Műsorblokkok A Toonami korábban a Cartoon Network programblokkja volt. 1997. március 17-én indult, amerikai és japán akciósorozatokat sugárzott, mint például a Megas XLR és A párbaj mesterei. 2008. szeptember 20-án szűnt meg a Cartoon Networkön, de 2012. május 26-ától az Adult Swim-en újra megy. A Miguzi szintén egy akciódús rajzfilmeket sugárzó műsorblokk volt, amely hétköznap ment a Toonami helyett, 2 órás műsoridővel. 2004. április 19-én indult, de nem túl nagy sikere miatt 2007. június 1-jén megszűnt. A Cartoon Toon Toon az európai Cartoon Network-adások programblokkja, mely a sugárzott rajzfilmsorozatok dupla epizódjait sugározta. 2010. október 4-én indult és hétköznaponként 10.35-től 12.15-ig ment, de 2010 nyarán és telén valamint 2011 nyarán 13.55-től 15.35-ig is adták. A Laughternoons pedig egy vígjátékműsorblokk a brit–ír és az európai Cartoon Networkön. 2011 nyarán kezdte adni a csatorna. A műsor külön honlapot kapott. A reklámszünetek alatt kandikamerás jelenetek láthatók, melyeket a magyar Cartoon Networkön is adnak. ### Játékok és alkalmazások A Cartoon Network honlapjain rengeteg játék van, ezek közül a legjelentősebb a Cartoon Network Universe: FusionFall nevű. Ez egy online többjátékos játék, a Cartoon Network és a Grigon Entertainment által fejlesztve. Elérhető a Fusionfall.com-on. Korábban működött egy béta verziója, majd 2008 őszén akarták indítani a végleges verzióját, de csak 2009. január 14-én indult el, az első évben még fizetni kellett a játszásért. 2010. április 19-e óta ingyenes. A játékokon túl 2008 óta üzemel a Toonix nevű alkalmazás, melynek használatával a honlap látogatói elkészíthetik saját avatarjukat, és jelen lehetnek a Cartoon Network virtuális világában. A Toonix ötlete Latin-Amerikában született 2008-ban, és azóta több mint 8 millió avatart készítettek a felhasználók. Amikor Európában megjelent, reklámozni kezdte a Cartoon Network és később a Boomerang is. Magyarországon 2012 elején debütált az alkalmazás. A CN mobilalkalmazásokat is fejleszt, amelyek egy része már magyarul is elérhető. ## Adásváltozatok A csatorna a világon világon szinte mindenütt fogható, 33 különböző nyelven. Kettő adás (a török és az arab) kódolatlanul fogható műholdon, akár Magyarországon is. A Cartoon Network az Amerikai Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Ázsiában Oroszországban és Bulgáriában már nagy felbontásban sugároz. 2012 márciusában az arab változat is, októberében a német változat is elérhetővé vált HD-ben.

Macska

A macska, más néven házi macska (Felis silvestris catus) kisebb termetű húsevő emlős, ami a ragadozók rendjén belül a macskafélék (Felidae) családjának Felis neméhez és vadmacska (Felis silvestris) fajához tartozik. A vadmacska alfaja. Ügyes ragadozó, több mint 1000 faj tekinthető a zsákmányának. Emellett meglehetősen intelligens, beidomítható egyszerű parancsok végrehajtására vagy szerkezetek működtetésére – illetve képes önállóan is kisebb feladatok betanulására (lásd: A macska intelligenciája). Körülbelül 10 000 évvel ezelőtt kezdett az ember társaságában élni, háziasításának első ábrázolása mintegy 4000 éve Egyiptomban történt. 2004-ben Jean-Denis Vigne és kollégái (Nemzeti Természettudományi Múzeum, Párizs) jelentése a macska háziasítására vonatkozó legkorábbi tárgyi bizonyíték feltárásával foglalkozik. A lelet egy ciprusi emberi sírból került elő, melyben egy meghatározatlan nemű felnőtt ember és egy macska csontjai találhatók. A lelet mintegy 9500 éves. A sírból a csontok mellett kőszerszámok, vasoxid-maradványok, maroknyi tengeri kagyló és (az emberi csontoktól 40 cm-re) a saját sírjából egy nyolc hónapos macska csontváza került elő, melyet az emberrel megegyezően nyugati irányba nézve fektettek. Mivel a macska nem őshonos a Mediterrán medence szigetein, ezért csak a szárazföldről kerülhetett oda, minden bizonnyal a közeli levantei partokról. A lelet az ember és a macska tudatos együttélésének bizonyítéka kb. 10 000 évvel ezelőttről a mai Közel-Keletnek nevezett területen. Ez összhangban van a genetikai kutatások eredményeivel is, melyek szintén ezt a földrajzi és időbeli eredetet erősítik. Úgy tűnik, a macska háziasítása az első emberi települések létrejöttének idején, a neolitikus korban történhetett a termékeny félholdként ismert területen. A macskának számos fajtája és színváltozata létezik. Csupasz és farok nélküli változatait is kitenyésztették. A macskák több mint százféle hangjel és testbeszéd segítségével kommunikálnak, mint például nyávogás („miaú”), dorombolás, bújás, fújás, morgás, perregés. A lovakhoz és más háziállatokhoz hasonlóan a macskák is képesek vadon élve fennmaradni. Az önállóan élő macskák gyakran kisebb kolóniákat alkotnak. Az állatvédők beszámolói szerint azonban hosszú távon csak igen kevés példány képes gazdátlanul életben maradni, többségüket elpusztítják a járművek, a ragadozók, az éhség, az időjárás viszontagságai és a betegségek. Ezért számos országban, köztük hazánkban is a macskák és más háziállatok elhagyása, illetve otthonukból való szándékos eltávolítása (bántalmazásukhoz hasonlóan) büntetendő. A macska sok kultúra legendáiban és mítoszaiban tölt be jelentős szerepet, az egyiptomiak, a kínaiak és a vikingek ősi történeteiben is szerepel. Általában tisztelik, de olykor becsmérlik is. ## Etimológia A „macska” szó szláv eredetű; szerbül, szlovákul, szlovénül, horvátul is mačka. Ez a szláv nyelvekben jelen levő macskahangutánzó vagy macskahívogató szóból ered. A szerbeknél ma is „macs-macs-macs” szóval csalogatják a macskát. ## Tudományos osztályozás A háziasítása előtti legközelebbi őse az afrikai vadmacska, avagy líbiai fakómacska (Felis silvestris lybica). 1758-ban Linné a házi macskának a Felis catus rendszertani nevet adta, 1775-ben Johann Christian Daniel von Schreber a vadmacskát Felis silvestris néven sorolta be. Jelenleg a házi macskát ennek alfajaként tartják számon; a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Szabályzata értelmében a faj hivatalos neve azonban F. catus, mivel ezt Linné elsőként publikálta. A gyakorlatban azonban a biológusok a vadmacska példányait F. silvestris, a házi macska példányait pedig F. catus néven tartják számon. A Zoológiai Nevezéktan Közleménye (2003. március 31-én megjelent 60. kötetének 1. részében) 2027-es számú szakvéleménye alapján 17 meghatározott faj a vad fajok alapján nevezendő meg, amennyiben azok egyidősek a vadmacskával vagy annak háziasított formáival. Ennek értelmében a vadmacska neve F. silvestris, a háziasított alfajaié pedig F. silvestris catus (a F. catus továbbra is érvényes marad azokra a háziasított formákra, melyek más őstől származnak). Johann Christian Polycarp Erxleben Anfangsgründe der Naturlehre (1772) és Systema regni animalis (1777) című műveiben Felis domesticus néven jegyezte fel a házi macskát. A Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Szabályzata értelmében ez az elnevezés és változatai a Felis catus domesticus és a Felis silvestris domesticus habár gyakran láthatók, érvénytelenek. Ha a régebbi rendszertant nézzük, a házi macskának két külön alfaja létezik vagy tenyésztették ki: a közönséges vagy európai házi macska és a sziáminak is nevezett ázsiai házi macska. Ha viszont magát a házi macskát alfajnak nevezzük, akkor e két állat csak variációnak vagy fővariációnak mondható, vagyis nem sorolható be semmilyen rendszertani egységbe. E két változatot még sok alvariáció követi, például az amerikai macska, mely a közönséges vagy a keleti macska, mely a sziámi macska egyik változata. Persze létezik ezek közül hosszú szőrű is, amely mégcsak nem is variáció, hanem egy bizonyos génkombinálódás következménye, egyfajta mutálásnak nevezhető. ## Macskafajták ### Hosszú szőrű macskák #### Egyszínű perzsák - vörös cirmos perzsa (a 17. század közepén alakulhatott ki) - fehér perzsa - fekete perzsa (a 16. század végén alakulhatott ki) - kámea perzsa - csincsilla - füst perzsa #### Kétszínű perzsák - vörös-fehér perzsa - fekete-fehér perzsa - teknőctarka perzsa - teknőctarka és fehér perzsa - ezüst cirmos perzsa - barna cirmos perzsa #### Egyéb hosszú szőrű macskák - balinéz - birman - Maine Coon - Van-macska - török angóramacska - himalája - Norvég erdei macska - ragdoll - ragamuffin - szomáli ### Rövid szőrű macskák #### Brit rövidszőrűek - krém - kék-krém - fekete - fekete spriccelt - fehér - barna cirmos - teknőctarka - teknőctarka és fehér - márványmintás #### Amerikai rövidszőrűek - makréla ezüst - foltos vörös cirmos - bengáli - szavanna #### Egyéb rövidszőrű macskák - japán csonkafarkú macska - ocicat - man-szigeti macska - chartreux - keleti macska - korat - szfinx - szingapúri macska - skót lógófülű macska - cymric - európai rövidszőrű #### Abeszin - orosz kék - cirmos házi macska - fehér házi macska #### Burma macskák - barna burma - vörös burma #### Sziámi macskák - fókaszínű sziámi - csokoládészínű sziámi #### Rex macskák - cornish rex - devon rex ## Története ### A macska háziasítása és története A macska háziasítása rendkívül sokáig tartott, kezdete az ember letelepedésének időszakára tehető. Egyre több bizonyíték kerül elő, melyek azt bizonyítják, hogy a folyamat már jóval előbb elkezdődött, mint ahogyan azt korábban gondoltuk. Különböző maradványokat találtak Jerikó mellett, melyek korát 9000 évesre becsülik. Egy ideig nem volt bizonyíték arra, hogy ezek tényleg háziasított állatok lehettek, de egy francia paleozoológus, Jean-Denis Vigne és munkatársai 2004 áprilisában a ciprusi Shilloukambos mellett feltártak egy egykori kőkorszaki település temetőjében egy sírt, amelyben az eltemetett ember mellett egy macska csontjait is megtalálták. Anatóliában is találtak olyan, körülbelül i. e. 6000 táján készült szobrokat, amelyek macskával játszó asszonyokat ábrázolnak. Ezek alapján feltételezhető, hogy a macska háziasítása Elő-Ázsia területén már 9500 évvel ezelőtt is elkezdődhetett. Egy 2007-es DNS-vizsgálat eredménye szerint ősétől már 100-130 ezer évvel ezelőtt elvált, jóval korábban, mint azt a régészeti leletek bizonyítják, majd a termékeny félhold területén élő emberekhez szegődött, hamarabb, mint a kutya. Az ókori Egyiptomból az ember és a macska közötti kapcsolatot igazoló első leletek (múmiák és írásos adatok) az Ó- és Középbirodalom közötti időszakban, az első átmeneti korban (i. e. 2000 körül) keletkeztek, mikor a macska háziasítása már valószínűleg megtörtént, ugyanis a „miú” és „mií” (avagy „imiú” és „imií”) néven feljegyzett hím és nőstény macskákról nem derült ki egyértelműen, hogy vadállatok voltak-e. Kezdetben csak szent állatként – Básztet szent állataként – tisztelték őket (elpusztításuk halálbüntetést vont maga után) és saját kultuszuk alakult ki, később azonban már amiatt is tenyésztették a macskákat, mert magtáraiktól távol tartották az egereket és más rágcsálókat, sőt a sivatagból betévedő kígyókat is. A macskakultusz erejét jól példázza az az i. e. 525-ben lezajlott hadjárat, mely során II. Kambüszész, perzsa király meghódította Egyiptomot, miután Pelusium ostrománál katonái fedezéséhez élő macskákat (és más az egyiptomiak által szentként tisztelt állatokat) használt fel, mivel rájött, hogy emiatt hadseregével az egyiptomiak nem lesznek hajlandók harcba szállni. (Megjegyzendő, hogy Perzsiában, ahol ez idő tájt a macskákat nem kedvelték különösebben, a muzulmán hit elterjedéséig a kutya számított szent állatnak, bár a fekete macska ezután is a gonoszságot szimbolizálta.) Szicíliai Diodórosz is feljegyzett egy Julius Caesar idejében történt esetet, mikor a feldühödött tömeg végzett egy rómaival, aki véletlenül megölt egy macskát. Közvetett bizonyítékok alapján valószínűsíthető, hogy az ősi Egyiptom szent macskáinak egyenes ági leszármazottai napjainkban a kenyai Lamu szigetvilágában élnek. A közvetett bizonyítékok: a hasonló testfelépítés, az archeológiai bizonyíték az évezredes élőhelyekre vonatkozóan, a Lamu és Egyiptom között zajlott vörös-tengeri kereskedelem és a szigetek genetikai elkülönülése. Számos kínai rajz bizonyítja, hogy a Távol-Keleten már i. e. 1500 körül ismerték a macskát, mely az Egyiptommal ősidők óta kapcsolatban álló Indiából kerülhetett oda, ahol vallási ceremóniáknál kapott fontos szerepet. Kezdetben a gazdagok státusszimbóluma volt, majd a későbbiekben az értékes selyem kártevőktől való megvédéséhez használták fel. Japánban a szent iratok megóvásában nyújtott segítséget. Az ókori görögök és rómaiak az egyiptomiakhoz hasonlóan nagy tiszteletben tartották őket. Habár Európában már az i. e. 5. században megjelentek a macskák az Appennini-félszigeten létrehozott görög területen, Magna Graeciában, viszonylag későn, az 1. században kezdtek elterjedni az Észak-Afrikából és a Közel-Keletről érkező állatok, melyek génállományát a későbbiekben az európai vadmacskával történő kereszteződés gazdagította. Egyiptomból az akkortájt féltve őrzött macskák első példányait a görögök csempészték ki, és mire a fáraó csapatokat küldött a visszaszerzésükre, már megkezdődött az állatok terjesztése (a föníciaiak részvételével) a Földközi-tengeren keresztül. Britanniába (ahogy Pannóniába is), az első példányokat a rómaiak vitték be, akik számára az eleinte luxusállatként tartott macskák a szabadság és a függetlenség jelképévé váltak. A kora középkorban a macskák Európa-szerte elterjedtek, mivel egyértelműen hasznosnak bizonyultak a földműveléssel foglalkozó területeken és a városokban is. A 9-10. század táján élt walesi uralkodó, Hywel Dda (avagy Jó Hovel) még törvényben tiltotta meg a macskák bántalmazását és elpusztítását (amellett, hogy árukat is meghatározta). Ekkortájt Angliában a ritka és értékes macskák még az udvari nemesség hölgytagjainak társállataiként éltek. A későbbiekben azonban a keresztény egyház a sátán képmásának, valósággal a gonosz megtestesülésének kezdte tekinteni őket, és híveinek a macskák megkínzását és megölését javasolta. Azt is hirdették, hogy a boszorkányok éjszaka macska alakját öltik magukra. 1484-ben VIII. Ince pápa pogány állatoknak kiáltotta ki őket, és ezzel hivatalosan is megkezdődött az évszázadokon át tartó üldözésük. Számuk gyors ütemben csökkent, ennek hatására az egerek és a patkányok óriási számban elszaporodtak, és egyúttal ez tehető felelőssé a járványok, köztük a fekete halál, azaz a pestis megjelenéséért is. A tengerészek ebben az időszakban is kedvelték őket, az angol haditengerészetnél például bekerültek a legénységi állományba. Úgy vélték, hogy szerencsét hoznak gazdájuknak, és megmutatják a kedvező szeleket. Saját nyelvükben gyakran megjelenik például a cicamancs, ami gyenge szellőt jelent. A hajókon, a 15. és a 18. század között a világ összes tájára eljutottak, köztük Új-Zélandra is, ahol helyrehozhatatlan pusztítást végeztek az őshonos, röpképtelen futómadarak körében. A kor haladtával az emberek egyre jobban felismerték hasznukat, tartásuk ismét természetessé vált. A 19. században még mindig akadtak olyan könyvek, melyek rossz színben tüntették fel a macskákat. Tudatos tenyésztésük kezdete is erre az időszakra tehető. 1871-ben került sor az első európai macskakiállítás megrendezésére, a londoni Crystal Palace-ben. A 20. századra az egyik leggyakoribb háziállattá vált, emellett orvosi, genetikai és fiziológiai kutatások alanyaként kezdték felhasználni. Magatartásuk az 1960-as években lett vizsgálat tárgya. Egyes példányaik az első emberes űrutazásokat előkészítő kísérleti repüléseken is részt vettek. A becslések alapján a kedvtelésből tartott egyedek száma az 1990-es években a történelem során először haladta meg a kutyákét, a 21. század elejére pedig a házi macskák létszáma világszerte meghaladta az 500 milliót. A háziasítás ellenére is képesek vadon élni, és gyakran kisebb kolóniákat alkotnak. Jelenleg fajtamegőrző program indult a rejtőzködve élő vadmacskák érdekében, életmódjának megismerése, melyet élőhelyeik feltérképezése és a genetikai vizsgálatokhoz szükséges minták gyűjtése követ. A programot a Budakeszi Vadaspark indította márciusban, mivel a vadmacska hazánk egyik legveszélyeztetettebb faja. A Vadmacska Fajmegőrzési Program a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Pilisi Parkerdő Zrt. közös együttműködése révén, az Agrárminisztérium támogatásával valósul meg. ### Mítoszok, hiedelmek és legendák Számos ősi vallás szerint a macskák felemelkedett lelkek, melyek az emberek társai vagy vezetői, minden dolgok tudói, akik azért hallgatnak, hogy ne befolyásolják pártfogoltjaikat. Egyes hiedelmek szerint hatodik érzékkel rendelkeznek, képesek a lelkek, a szellemek és a gonoszság észlelésére. Peru partjai mentén lakó indiánok legfőbb istenüket, Aiapaecet öregemberként ábrázolták hosszú macskafogakkal és bajusszal. Ő őrködött a vadászat sikere és a nemi aktus termékenysége felett. Egyiptomban Básztet istennő az otthonok, a termékenység és a házi macskák istennője volt. Alakja később több istennőével is egybemosódott, tekintették Szahmet oroszlánistennő békés alakjának, és Hathorral is azonosították. Így Ré szemeként is utaltak rá, mely a napisten bosszújának eszköze volt. Macskaként vagy macskafejű emberalakként ábrázolták, többnyire egy szisztrummal a kezében. Kultusza központjául a Nílus deltájánál álló Per-Basztet (görög nevén Bubasztisz) városa szolgált, ahol a kultusz i. e. 390-ben történt betiltásáig, mintegy 2000 éven át minden évben nagy ünnepségeket tartottak a tiszteletére, és ahol az évezredek során egy nekropoliszban mumifikált macskák százezreit helyezték el – melyeket (egy kivételével) később az angol gyarmatosítók gőzhajóik üzemanyagaként elégettek, illetőleg őrölt formában trágyaként hasznosítottak. A görög istenek közül Artemisz (akinek római megfelelője Diana) és Hekaté kötődik ehhez az állathoz. Egy ősi keleti legenda szerint a macska az oroszlán tüsszentéséből született, Noé bárkáján. A macska Cat Sidhe illetve Cait Sith néven, időnként emberi alakot is öltő lélekrablóként bukkan fel a kelta mitológiában. A skandináv mitológiában is fontos szerepet tölt be, ugyanis a vikingek társállatként és patkányfogásra is használták az általuk háziasított és Skogskattnak nevezett norvég erdei macskát. A Gleipnirnek nevezett lánc, melyet a törpék kovácsoltak (a Fenrir nevű farkas megkötésére), többek között összetevőként tartalmazza a macska járásának hangját is. Freya, a szerelem, a termékenység és a háború istennője erősen kötődött a macskákhoz, melyeket szent állatainak tekintett. Gyakran ábrázolták egy szekéren utazva, melyet két ló méretű szárnyas macska húzott. A menyasszonyoknak gyakran adtak ajándékba macskakölyköt az istennő nevében. Misztériumában a Hold a macska szimbólumaként jelenik meg (ehhez hasonlóan más népek, például az egyiptomiak mítoszaiban is kötődik a Holdhoz). A hindu Shashtit, a házasság és a születés istennőjét is gyakran macskán lovagolva ábrázolják. A buddhizmusban a macskalét a jók privilégiuma, a Paradicsomba való belépés előszobája. Mohamed próféta kedvenc macskáját Muezza-nak hívták. A róla szóló legismertebb történet szerint, mikor egyszer Mohamed imádkozni indult, fel akarta venni az egyik köntösét, melynek ujján a macska aludt. Mivel nem akarta felébreszteni az állatot, levágta a ruha ujját. Mikor visszatért, a macska felébredt és meghajolt Mohamed felé, aki viszonzásképpen háromszor megsimogatta kedvencét. Egy hasonló történet szól egy megnevezetlen kínai császárról is. Kínában a macskát az ártó szellemek és démonok mágikus erővel felvértezett ellenségének tekintették. A kínai asztrológiát alkalmazó régiókban helyenként a nyúl évét a macska évének nevezték el és az ez évben született emberek személyiségét hozzá hasonlítják. Néhol áldozatokat mutattak be a tiszteletére, a déli területeken azonban ínyencségként kezdték fogyasztani. Ahogy a Távol-Keleten sok helyütt, Japánban is szerencsehozóként tekintettek rá. Ehhez egy 17. századi legenda szolgált alapul, amely szerint egyszer a Tokió közelében álló Gotokuji templom szerzetesének macskája megmentett egy gazdag és magas rangú embert, akit elcsalt egy fa alól, amibe rövidesen belecsapott a villám. A boltok bejáratánál még napjainkban is láthatók a felemelt lábukkal integető macskát ábrázoló szobrok (az úgynevezett Maneki-nekók, „köszönő macskák”), melyek a néphit szerint szerencsét és üzleti sikert hoznak. A 15. századi Girolamo Visconti boszorkányokról írt ismertetőjében megemlíti, hogy éjszakánként a boszorkányok macska alakjában próbálnak az alvó gyermekek közelébe férkőzni. Ezután kezdett elterjedni az a francia szokás, mely szerint a templomok alapjába egy macskát temettek, amivel szimbolikusan elfojtották a gonosz erőket és legyőzték a sátánt. 1607 táján került be az európai folklórba az az elképzelés, amely szerint a macska megfojtja az újszülötteket, és orrát a gyermek szájához téve kiszívja belőlük a lelket. A történet annyira elterjedt, hogy egyszer egy angol bíróság is ezt a következtetést vonta le egy gyermek halálával kapcsolatos ügyben. Több magyarázat is született arra vonatkozóan, hogy miért történhet mindez. Az egyik elképzelés szerint a macska féltékeny az újszülöttre, akinek a gazdái több figyelmet szentelnek. Egy másik indoklás szerint a gyermek szájából áradó tejszag készteti erre az állatot. Ez utóbbi elképzelésnél nem vették figyelembe, hogy még ha a macska tejen is nevelkedik, általában szívesebben iszik vizet. Bár a Biblia nem ír a macskáról, a keresztény néphagyomány megemlékezik arról, hogy az újszülött Jézust a jászolban egy macska tartotta melegen. A történet egy másik változata szerint a macska pusztította el azt a mérgeskígyót, amit a sátán küldött, hogy végezzen Jézussal. Köszönetképpen Szűz Mária megsimogatta az állatot, melynek fején M betű, hátán pedig sötét sáv vált láthatóvá, amely a cirmos leszármazottain is megmaradt. A közhiedelem szerint a macskáknak kilenc életük van. A szívósságukra vonatkozó elismerés alapja az az észrevétel, hogy a macskák néha látszólag megfeledkeznek létfenntartási ösztönükről, és hogy túlélnek olyan zuhanásokat is, amelyek más állatok számára feltehetőleg végzetesek lennének. Egyes macskákkal kapcsolatos babonák a 21. században is fennmaradtak, például vannak, akik úgy tartják, hogy balszerencsét hoz, ha egy fekete macska keresztezi az útjukat. Az angolszász országokban az október végi halloweent megelőzően az állatvédők rendszerint nem adnak örökbe fekete példányokat, mivel tartanak attól, hogy egyes befogadók csupán a tréfák vagy hiedelmek miatt kívánnak hozzájutni ezen állatokhoz, esetleg sátánista rituálék keretén belül kívánják feláldozni őket. Az állatbarátok Olaszország-szerte első ízben 2007. november 17-én, szombaton ünnepelték a Fekete Macska Napját. A rendezvény gondolata az Olasz Állat- és Környezetvédő Társasághoz fűződik, amely ily módon szeretné eloszlatni a fekete macskákhoz fűződő számtalan babonás hiedelmet. Az állatvédők számítása szerint Itáliában évente 60 ezer fekete bundájú macskának vész nyoma évente: az állatok többségét elrabolják, s feltehetően megölik, sátánista szertartásokon áldozzák fel őket. ### Híres macskabarátok és macskagyűlölők Számos hírességről tudni, hogy macskabarát volt. Közéjük tartozik például XII. Piusz pápa, VI. Pál pápa, Richelieu bíboros, Winston Churchill, Ernest Hemingway, Bohumil Hrabal, Freddie Mercury, II. Miklós cár, H. P. Lovecraft, Ottlik Géza és Weöres Sándor is. Egyes ismert személyek pedig megvetették vagy egyenesen gyűlölték ezeket az állatokat, mint például Nagy Sándor, Julius Caesar, Dzsingisz kán, Bonaparte Napóleon, Hitler vagy Sztálin. ### Híres macskák A történelem során számos macska vált ismertté, esetenként híres gazdáik, szokatlan tulajdonságaik vagy tetteik révén. ## Anatómia A macskák sportos alkatúak, testük gyors, intenzív tevékenységekre alkalmas, így ideális a ragadozó életmódhoz. Jó futók, rövidtávon képesek elérni az akár 50 km/h-s sebességet is. Ízületeik hajlékonyak, hosszú lábaikkal, rugalmas erős izmaikkal remekül ugranak, képesek függőlegesen felfelé a kerítésekre vagy falakra akár két méter magasságba is felugrani, álló helyzetből. Emellett igen jó az egyensúlyérzékük (egyensúlyuk megtartását hosszú hajlékony farkuk is segíti), reflexeik gyorsak. ## Fiziológia A kölyköket 8-9 hetes korukig az anyjuk eteti, a felnőtt egyedeknek naponta 1-2 étkezésre van szükségük, melyek során testtömeg-kilogrammonként mintegy 4-5 dekagramm táplálékot fogyasztanak el. A macskák más állatokhoz képest meglehetősen sok időt töltenek alvással, különösen idősebb korukban. A napi alvásigényük körülbelül 12-16 óra, de átlagosan 13-14 órát alszanak, némelyikük azonban akár napi 20 órát is képes alvással eltölteni. Geoffrey B. West és Van M. Savage amerikai kutatók tanulmánya szerint az emlősállatok alvásigénye testméretük növekedésével csökken, bár az alvásigényt az agy mérete és energiafelhasználásának mértéke, valamint az életmód is befolyásolhatja (például a ragadozók többet alszanak). A macska időnként félálomban pihen, ehhez általában a lábait behajlítva lekuporodik, ill. lefekszik, szemeit behunyja, füleit előre vagy a zajok irányába fordítja. A félálomban töltött idő végén rendszerint alvó pózt vesz fel (például összegömbölyödik), majd elalszik. Az alvási folyamat az emlősökéhez és a madarakéhoz hasonlóan zajlik. A felszínes alvást felváltó mélyalvási szakaszban az izmok ellazulnak és bekövetkezik a REM-fázis vagy álomfázis, mely során az agyi aktivitást jelző EEG jelek hasonlítanak az ébrenlétnél megfigyelhetőekre. Ezt az időszakot a gyors szemmozgás mellett a bőr és az izomzat rángatózása is jelezheti. A mintegy 6-7 perces mélyalvási szakaszt körülbelül 20-30 perces felszínes alvás követi, melynek végén a macska néha felébred és testhelyzetét megváltoztatva újra elalszik. Az alvó állat számára a zaj vagy egyéb zavaró körülmény hatására történő hirtelen felébredés stresszt okoz, amely hosszú távon, gyakran megismétlődve pszichikai rendellenességet, betegséget is eredményezhet. Éjszakai életmódot folytató állatok lévén a macskák (elsősorban a fiatalabb példányok) gyakran hiperaktívvá és játékossá válnak az esti vagy a hajnali órákban. Az ilyen időszakokat „esti/éjszakai őrületnek” vagy „fél órás őrjöngésnek” is nevezik. A macska vérmérséklete nagyban függ fajtájától illetve tartási körülményeitől. A soványabb példányok általában aktívabbak testesebb társaiknál. A macska normál testhőmérséklete 38-39 °C. A macskának hőemelkedése van vagy lázas, ha a testhőmérséklete eléri a 39,5 °C -ot vagy feljebb emelkedik, amennyiben pedig 37,5 °C alá csökken, akkor kihűlt. Összehasonlításképpen az ember normális testhőmérséklete körülbelül 36,8 °C. A házi macska szívverése percenként 140 és 220 között van, nagyban függ attól, hogy az állat mennyire izgatott (nyugodt állapotban 150 és 180 közé esik, amely nagyjából a duplája az ember szívverésének). ## Életmód és viselkedés ### Környezet A vadmacska, a házi macska őse feltehetően sivatagi éghajlaton fejlődött ki, vad és háziasított formáit hasonló viselkedésmód jellemzi. A vadmacskák Ausztrália és az Antarktisz kivételével őshonosak valamennyi kontinensen. Az Észak-Afrikában élő kis termetű vadmacskák tűnnek a háziasított fajták legközelebbi ősének. A macskák élvezik a meleget és a napsütést, gyakran alszanak napos helyeken. Magasabb hőmérsékleten érzik jól magukat, mint az emberek, akik számára a 44,5 °C-nál nagyobb bőrfelszíni hőmérséklet már nehezen elviselhető, míg a macskák akkor kezdik kellemetlenül érezni magukat, ha a bőrük 52 °C-ra melegszik. Mivel közeli kapcsolatban állnak a sivatagi állatokkal, rövid időszakokra vonatkozóan aránylag jól tűrik a hőmérséklet ingadozását. Egyes fajták, mint a norvég erdei macska vagy a Maine Coon más macskákhoz viszonyítva vastag szőrzettel rendelkeznek, amely jobb védelmet nyújt a nyirkos hideg időben (ködben, esőben és hóban), és nedves állapotában is 39 °C körüli testhőmérsékletet biztosít. A legtöbb macska irtózik a vízbe való belemerüléstől; kivételt leginkább a török van fajta képez, amely kimondottan kedveli a vizet. A beszámolók szerint az abesszin macska és a bengáli macska is jó víztűrő képességgel rendelkezik. Ürüléküket, amely rendszerint száraz, igyekeznek a homokos területeken betemetni. Vizeletük nagyon sűrű, amely lehetővé teszi, hogy az állat a lehető legtöbb folyadékot megtartsa. A macskák képesek hosszú időn át mozdulatlanok maradni, különösen a zsákmányra való várakozás közben. A macskáknak lakóterületük környezetére gyakorolt hatásának, és várható problémakezelésnek felmérésére időnként macskaszámlálást tartanak, pl. az USA-ban, nagyszabású, 3 évig tartó felmérés keretében. A 690 ezer lakosú főváros (Washington DC) macskáinak megszámlálásához kamerákat, háztartásokban végzett felmérést és egyéb technikákat használtak. A macskaszámlálás támogatói szerint a vállalkozás azért is hasznos, mivel jobban fel lehet majd mérni az állatmenhelyek forrásigényeit és a kóbor macskák is kezelhetőbbé válhatnak. A számlálás 2021 októberére fejeződött be és 200.000 macskát rögzített. A közterületi etetés kérdése nagyon sok kellemetlenséget okoz a lakóközösség számára. Az odaszoktatott állatok folyamatosan a környéken tanyáznak, a lakókat zavarják. Ráadásul a dolgukat is ott végzik, és ennek a szennyezésnek az eltakarítása a lakóközösség kötelezettségévé vált. Megoldást a kóbor állatok befogása és ivartalanítása hozna, de ez egyre nehezebb és költségesebb. Azt még a törvény sem mondja ki egyértelműen, melyik megoldás a helyes, ugyanis az önkormányzatok saját hatáskörükben eltérően rendelkeznek a kérdésben. Vannak olyan települések, kerületek, ahol önkormányzati rendelet mondja ki, hogy a kóbor állatok etetése tilos; viszont vannak olyan városok, ahol erről nem rendelkeztek. Ennek ellenére az állatvédők és az állatorvosok azt tanácsolják, hogy ne etessük a kóbor állatokat. ### Vadászat Evolúciójuk során a macskák sokkal nagyobb mértékben alkalmazkodtak a vadászathoz, mint a kutyák vagy más emlősök. Ez annak a mutációnak indirekt következménye volt, mellyel ősük elvesztette az édesség ízlelésének képességét, ezáltal pedig lecsökkent a növényi tápanyagbevitele. A növényfogyasztás drasztikus csökkenésével emésztő szervrendszerük lerövidült, így képtelenné vált a növényi táplálék hatékony feldolgozására, azonban mindez a testtömeg lecsökkenéséhez is vezetett, amely elősegítette a vadászathoz szükséges gyors mozgást. Viselkedési mintáik a vadászathoz igazodtak, rövid intenzív tevékenykedésüket hosszú nyugalmi periódusokkal kezdték ellensúlyozni. A nagymacskákhoz hasonlóan a házi macskák is hatékony vadászok. Gerinces zsákmányukat a leopárdoknál és a tigriseknél megfigyelhető taktikával lesből támadva teszik mozgásképtelenné, majd hosszú szemfogukkal megsebzik a gerincvelőt, illetve a nyaki verőeret vagy a nyaki gyűjtőeret átszakítva súlyos vérzést okoznak, esetleg a légcső összezúzásával megfojtják áldozatukat. Míg a házi macska körülbelül ezerféle fajra vadászhat, addig a nagymacskák kevesebb, mint száz különféle állatot tekintenek zsákmányuknak. Bár az utóbbiak általában a nagyobb méretű állatokat igyekeznek elejteni, a kisebbek alacsony tápértéke ugyanis nem éri meg a vadászattal járó fáradtságot. Kivételt képeznek köztük a leopárdok, melyek gyakran vadásznak nyulakra és más kisebb állatokra is. A jól táplált házi macskák is vadásznak a környezetükben élő madarakra, egerekre, patkányokra, skorpiókra és más kisebb állatokra. Gyakran előfordul, hogy meg is mutatják zsákmányukat a gazdájuknak. Ennek oka nem tisztázott, de a barátságos magatartás gyakran társul ezzel a viselkedéssel. A macskák talán dicséretet remélnek a csoporthoz való tartozás effajta szimbolikus kinyilvánításáért. Némelyik elmélet szerint azonban a macskák abból, hogy embertársaik a nap nagy részét távol töltik tőlük, arra következtetnek, hogy vadászattal töltik az idejüket és ezért vannak bővében az ételnek. Zsákmányuk odaajándékozásával csupán szeretnének hozzájárulni gazdájuk élelmezéséhez. Paul Leyhausen etológus átfogóan tanulmányozta a házi macskák vadászó- és társadalmi magatartását – melyet Cat Behavior (Macskamagatartás) című könyvében dokumentált –, és saját magyarázattal szolgált az ajándékozás jelenségére. Egyszerűen megfogalmazva, a macskák befogadják az embereket saját társadalmi csoportjukba és a hierarchiában betöltött helyüknek megfelelően feleslegessé vált zsákmányukat megosztják a csoport többi tagjával. A hierarchia tetején vagy annak közelében az ember áll. Vadászó magatartásuk miatt a vadon élő macskákat számos országban kártevőnek tekintik. A házi macskákat esetenként zárt kifutóban vagy lakásban kell tartani, mivel másként pusztíthatják a veszélyeztetett helyi madárfajokat. Ausztráliában a hatóságok törvényt is hoztak ezzel kapcsolatban. Bizonyos helyeken a macskatartók csengőt akasztanak kedvencük nyakába, hogy ezzel figyelmeztessék az esetlegesen kiszemelt zsákmányt. Néha azonban a macska megtanulja hogyan váljon még csendesebbé, hogy a csengővel is képes legyen vadászni. ### A macskák táplálkozása A macskák fogazata és emésztő szervrendszere a húsevéshez alkalmazkodott. A házi macskák kis mennyiségű növényi táplálékot is igényelnek, melyhez alkalmanként fű vagy más növények fogyasztásával jutnak hozzá. Míg a medvék és a kutyák általában gyümölcsökkel, bogyókkal, gyökerekkel és mézzel egészítik ki étrendjüket, a macskák leginkább húst fogyasztanak. Mivel egy genetikai anomália folytán valamennyi macskaféle képtelen az édesség ízlelésére, ezek az állatok többnyire idegenkednek a gyümölcsök és a bogyók elfogyasztásától. Ennek ellenére sok házi macska kedveli a zöldséget. A boltokban kapható macskaeledelek elsősorban húsból állnak, de gyakran tartalmaznak nagy mennyiségű búzát vagy rizst, amelyet hús melléktermékekkel, ásványi anyagokkal és vitaminokkal egészítenek ki. Előfordul, hogy a macskák füvet, leveleket, cserjéket vagy szobanövényeket rágcsálnak, elősegítve a megemészthetetlen táplálék felöklendezését. A macskák képtelenek pusztán vegetáriánus étrenden élni, mivel ekképpen nem tudják előteremteni azokat a számukra szükséges tápanyagokat, melyeket a növények nem vagy csak kis mennyiségben tartalmaznak. Ezek közé tartozik a taurin, az A-vitamin (a macskák szervezete nem képes a növényekben nagy mennyiségben jelen levő A-provitamin A-vitaminná való átalakítására) és ide tartoznak egyes zsírsavak is. A taurin hiányától a macskák szeme lassan leépül, amely kezdetben látásproblémákat végül pedig maradandó vakságot okoz. Ezt az állapotot központi retinadegenerációnak (CRD = Central Retinal Degeneration), nevezik. A tehéntej kis mértékben tartalmaz taurint, de a felnőtt macskák általában érzékenyek a laktózra. A laktózmentes tejet ugyan biztonságosan fogyaszthatják, de ez nem helyettesítheti a húst. Némelyik vegetáriánus ennek ellenére vegetáriánus étrend szerint eteti kedvencét, kiegészítve az ételt azokkal a tápanyagokkal, amelyek a macskák számára szükségesek. Egyes szobai és kerti növények ártalmasak ezen állatok számára. A húsvéti liliom levelei maradandó és életveszélyes vesekárosodást okozhatnak, de a filodendron, a gyöngyvirág és az aranyeső is mérgező rájuk nézve. A Cat Fanciers' Association egy teljes listával szolgál a macskák számára mérgező növényekről. Némelyik példány rajong az illatos macskamentáért. Bár általában nem eszik meg, gyakran hemperegnek rajta, tapogatják és esetenként meg is rágják (hogy a vomeronazális szervük segítségével jobban meg tudják vizsgálni). A hatása aránylag rövid ideig, legfeljebb egy órán át tart, azonban néhány órával később újra felkeltheti az érdeklődésüket. Kisebb hatásfokkal más növények is kiválthatnak hasonló reakciót. A macskamentát is tartalmazó samponnal könnyebb a macskákat megfürdetni, a növény szagától gyorsan lenyugodnak. A macskák néha válogatósak az étkezésnél, amely talán az édesség ízlelésének hiányából is fakad. Más emlősökkel ellentétben akár önként éheznek is, még akkor is ha olyan ételt kapnak, ami elég ízletes vagy olyat, amelyet korábban szívesen elfogyasztottak. Ez akkor is bekövetkezhet, ha a vomeronazális szervük hozzászokott egy adott ételhez vagy ha a gazdái elkényeztették az állatot. Ilyenkor minden olyan ételt elutasítanak, amely nem felel meg az elvárásaiknak. Az is előfordulhat hogy ráunnak a kapott ételre és addig nem esznek belőle, amíg újra meg nem kívánják. Az önkéntes éhezés azonban csak rendkívül ritka esetben tart addig a pontig, ahol az állat szervezete már károsodik a rohamos súlycsökkenés és a máj működési zavara (hepatikus lipidózis) következtében, amely beteges étvágytalanságot okoz és kezeletlenül 48 órán belül az állat pusztulásához vezet. Emellett a macskák érdeklődést mutathatnak az emberi ételek, például a fasírozott, sült csirke, kenyér, pizza, jégkrém, paradicsomleves, szalonna, sárgarépalé, olajbogyó, gomba iránt, de az olyan ínyencségek is felkelthetik a figyelmüket, mint a főtt kukorica vagy a sárgadinnye. Az emberi étel és a macskaeledel együttes fogyasztása azonban az állat elhízásához vezethet, amely számos problémát okozhat, akár cukorbetegséget is, főként a kasztrált hímeknél. Az elhízás orvosolható diétával és fizikai gyakorlatokkal, azaz játékkal, amely különösen a lakásban tartott példányoknál hasznos. A csokoládé, főleg a keserűcsokoládé igen veszélyes a macskákra nézve, de a kutyákkal ellentétben a legtöbb macska nem fogyasztja el. Kialakulhatnak olyan táplálkozászavarok is, mint a pica, amely során az állat szokatlan dolgokat rág vagy eszik meg, például ruhaszövetet, műanyagot vagy gyapjút. Ez kis mennyiség esetén nem ártalmas, a nagy mennyiségű emészthetetlen anyag (például egy teljes zokni) eltávolítása azonban orvosi beavatkozást igényel. Ez a betegség különösen a sziámi és a burma fajtákat érinti, illetve azokat, amelyek ezek őseitől származnak. A macskák károsak is lehetnek a környezetükre nézve, amennyiben egy olyan területre kerülnek, ahol a helyi fajok nem képesek megfelelően alkalmazkodni hozzájuk. Előfordulhat, hogy fajpusztulást okoznak (mint például a Stephens-szigeti álfakusz esetében). #### Tiltott ételek Az emberi ételek egy része mérgező a macskák számára. Készételeknél, felvágottaknál figyelni kell, hogy az összetevők között se szerepeljen a macskák számára káros anyag. Vagy kimondottan macskatáppal etessünk, vagy ismert és ártalmatlan összetevőjű, saját készítésű tápot adjunk. A macskák szervezetének nincs szüksége fűszerekre, ízfokozókra, de hozzáadott cukorra sem. A legfontosabb tiltott, vagy nem javasolt ételek: - Húsok, állati eredetű anyagok: - nyers hús, nyers tojás: veszélyes fertőzéseket, szalmonellát, a nyers és nyersen tartósított sertéshús (kolbász, szalonna) halálos Aujeszky-betegséget (álveszettség) okozhat - vaj, margarin, szalonna: nagyobb mennyiségben hányást, vagy hasnyálmirigy gyulladást okozhatnak - tej: a tejcukor (laktóz) emésztési problémákat, hasmenést okozhat - nyers tonhal és lazac: veszélyes baktériumfertőzést okozhat - szálkás hal: a szálka az emberhez hasonlóan megakadhat a torokban - felvágottak: a benne lévő fűszerek miatt csak kis mennyiségben adhatók - Növények: - csokoládé: a benne lévő teobromin szívműködési és idegrendszeri zavarokat válthat ki, akár halált is okozhat - kávé, energiaital, tea: a koffeintartalom általános felfokozottságot, akár görcsrohamokat is okozhat - hagyma, fokhagyma: emésztőszervi panaszokat, hosszú távon vérszegénységet okoz és mivel a legtöbb felvágott és készétel is tartalmazza, azok is csak kis mennyiségben adhatók - zöld és nyers paradicsom, paprika és padlizsán, zöldes héjú krumpli: a szolanintartalom miatt nem adható (a szolanin az emberre is káros hatású) - szőlő, különösen mazsola: súlyos, akár halálos veseműködési zavarokat okoz - mogyoró, lekvár, savanyúság: a macska szervezete nincs rá felkészülve, komoly problémákat okozhatnak - Egyéb: - xylitol: vércukorszint-esést okozhat - alkohol: már kis mennyiség is súlyos idegrendszeri zavarokat okoz - kutyakonzerv, kutya száraztáp: noha nem mérgező, az összetétele nem megfelelő a macskák számára, fehérjetartalma alacsony, kizárólagosan adva súlyos hiánybetegséget okoz. ### Higiénia Köztudott, hogy a macskák rendkívül igényesek a tisztaságot illetően, akár napi 3 órát is eltölthetnek tisztálkodással. A mosakodás elősegíti a test melegének megőrzését, eltávolítja az élősködőket és serkenti a bőr vérkeringését. Nyelvük papilláival és nyáluk használatával tartják tisztán bundájukat. A macska nyála jól tisztítja a szőrzetet, az embernél azonban allergikus reakciót válthat ki. A macskára allergiás emberek egy része szénanáthától, asztmától vagy bőrkiütésektől szenved, másokon azonban nem jelentkeznek az allergiára utaló tünetek. Némelyik macska szívesen mosdatja a fajtársait vagy akár a gazdáját is. A tisztálkodás közben lenyelt és a gyomorban összetapadt és megszilárdult szőrt (melyet bezoárkőnek neveznek) időnként kiöklendezik. A hosszú szőrű fajtáknál ez gyakrabban fordul elő, azonban a felöklendezés megfelelő étrenddel és a bunda gyakori átfésülésével vagy szőrkefével való gondozásával elkerülhető. A macskák körülbelül ugyanannyi folyadékot veszítenek mosakodás közben, mint a vizelés során, ezért fontos hogy a folyadék pótlására mindig álljon a rendelkezésükre friss, tiszta ivóvíz. A szobamacskáknak rendszerint egy alomként kőzúzalékot (például bentonitot vagy zeolitot), faforgácsot, papírt, esetleg virágföldet vagy homokot tartalmazó alomtálcára van szükségük, amely a számukra illemhelyként szolgál. Ez az alkalmatosság a háztartásban élő egyedek számától és az alom fajtájától függően gyakori tisztítást igényel, mivel az állat másképp nem hajlandó használni. Az illemhely használatának mellőzése mögött azonban egyéb ok is állhat, például székrekedés vagy más olyan egészségi probléma, amely az alom használatát megnehezíti. A házból kijáró macskák számára is célszerű egy illemhelyet fenntartani. Az alomtálca napi ellenőrzésével figyelemmel követhető az állat egészségi állapota is. Az alomnak és az alomtálcának is sokféle változata létezik, némelyikük használat után elkülöníti az almot az ürüléktől. Az almok egyes fajtái a vizeletet is magukba szívják, megnövelve az alom felhasználási idejét, bár előfordulhat hogy bizonyos almok némelyik macska számára egészségi problémát okoznak. Az alomtálcák növelhetik a toxoplazmózis fertőzés kockázatát a terhes nőknél és a legyengült immunrendszerű személyeknél, bár a fertőzés esélye a kizárólag lakásban élő macskák esetében kisebb. A fertőzésveszély csökkenthető, ha az alomtálcát naponta egy, a fertőzéssel szemben ellenálló személy kitisztítja. A macskák betaníthatók az emberi használatra készített WC használatára is, melynek révén az alomtálca szükségtelenné válik, bár komoly higiéniai okokból ez nem ajánlott. A betanítás, melynek során az alomtálcát egyre közelebb helyezik a vécécsészéhez, általában két-három hetet vesz igénybe. Ehhez egy rövid ideig ajánlatos egy tálat vagy egy kisebb dobozt rögzíteni a vécécsésze fölé, de a betanítás más segédeszközök használatával is könnyíthető. Mivel a vécécsészéről történő leesés megsebesítheti az állatot, melynek folytán tartózkodni fog a vécé használatától, célszerű egy rácsot vagy más az ürülék lehullását lehetővé tevő, erre a célra gyártott segédeszközt helyezni a csészére, amely növeli a biztonságot. A vécécsészét ajánlatos lefedve tartani abban az esetben, ha a macska nincs a vécé használatára szoktatva, máskülönben az állat megpróbálhat inni a benne levő vízből. A higiéniának van emberi vonzata is. A kóborló, ugyanakkor körülöttünk élő házi macskák az emberre is veszélyes betegségeket és élősködőket terjesztenek. Sajnálatos módon ennek egyik legjellemzőbb helye a játszóterek homokozója lehet. Ezek különösen kedvelt macska WC-k, ahol a homokba rejtett ürülék fel sem tűnik a szülőknek, a mindent a szájukba vevő gyerekek viszont folyamatosan fertőződhetnek az ürülékkel terjedő, akár fejlődési visszamaradást, vakságot vagy idegrendszeri problémákat is okozó élősködő férgekkel. Általában közismert, hogy a kedvtelésből tartott állat ürülékét az állattartó a közterületről mindenkor köteles eltávolítani. Aki erről nem gondoskodik, köztisztasági szabálysértést követ el. #### Karomápolás A macskák természetes ösztönük révén időről időre keresnek egy megfelelő felületet, amelybe karmaikat belemélyeszthetik, hogy lábaikat hátra húzva megszabadulhassanak az elkopott karom burkoktól. A karomélesítés amellett hogy segít az izmok edzésben tartásában, örömet is szerez az állatnak, így gyakran a karomtalan példányok is elvégzik ezt a tevékenységet. A szobamacskáknak ehhez egy erre alkalmas karomélesítő póznára van szükségük, másképp a bútorokat és szőnyegeket kénytelenek használni, amelyeket könnyedén megrongálhatnak. Az erre a célra gyártott eszközök általában szövettel vannak borítva, mely összezavarhatja az állatot, így végül nem tudja eldönteni mely felületeket szabad használnia és melyeket nem. Ennek elkerülésére célszerű egy egyszerű fából készült póznát beszerezni vagy a már meglevőt egy olyan durvább felületű textúrával bevonni (például egy aljával kifelé néző régi szőnyeggel), amely nagyban eltér a lakásban fellelhető egyéb szövetektől. A vadon született példányok gyakran nem értik a karomélesítő pózna célját, így a használatára való betanításuk tovább tarthat. Habár a karomélesítés megvédi az állatot attól, hogy a karma túl hosszúra növekedjen, a karomápolás szükség esetén kézzel is elvégezhető egy erre a célra gyártott karom trimmelővel vagy akár egy egyszerű manikűrollóval is. A vágásnál nagyon körültekintően kell eljárni, ugyanis a karom élő részének elvágása az ujj megvágásához hasonlóan vérzéssel és fájdalommal jár. Az áttetsző karmú állatoknál az élő rész jól látható, a sötétebb karmúaknál azonban nem, így ezeknél még inkább vigyázni kell, hogy a vágáskor csak egy apró darabot távolítsunk el. #### Karomeltávolítás Magyarországon az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény tiltja az állatok küllemének megváltoztatása céljából végzendő műtéti beavatkozásokat (10. § (2) bekezdés), köztük a karomeltávolítást is, amely azonban az Egyesült Államokban engedélyezett (a bérbeadók néhol elő is írják a lakók számára az operáció elvégeztetését). A karomeltávolítást többnyire fiatal példányokon végzik. A műtét során az állatot érzéstelenítik, majd eltávolítják valamennyi karmát, az általuk okozott esetleges sérülések megelőzése és a berendezési tárgyak megóvása érdekében. Számos állatorvos kritikával illeti az eljárást, mivel a karmok hiánya komoly következményekkel jár a macskára nézve: 1. Megfosztja fő védelmi eszközeitől, amik nemcsak a harchoz, hanem a meneküléshez (például egy fára való felmászáshoz) is szükségesek; 2. Megnehezítheti a mozgást, amely az izmok leépüléséhez vezet; 3. A kapaszkodás és keskeny felületeken (például korlát, kerítés) történő egyensúlyozás képességének leromlása sérülésekhez vezethet; 4. Az állatot bizonytalanná és ingerlékennyé teheti, ennek következtében gyakrabban fog harapni. 5. Lehetetlenné teszi, hogy az esetleg elveszett állat a szabadban életben maradjon, vadászhasson. Ezen okok miatt a szakértők nem javasolják a karomeltávolításon átesett macskák szabadba való kiengedését. Hazánkhoz hasonlóan több nyugat-európai országban, például Finnországban, Németországban, Hollandiában és Svájcban is törvényileg tiltott a karomeltávolítás, az Európai Egyezmény az állatok védelméről második fejezete alapján, amely megtiltja a nem gyógyászati célból végzendő műtéteket. Nagy-Britanniában az állatvédők számára nehézséget jelent az országba bekerülő karomeltávolításon átesett macskák örökbeadása, így ezek többségét elaltatják. 2003-ban a kaliforniai West Hollywoodban az állatorvosok és az állatgondozók számára megtiltották a városban végzendő karomeltávolító műtéteket. A karomeltávolítást 5-6 hónapos kor előtt általában nem javasolják, számos állatorvos azonban a lehető legkorábban (az állat méretétől függően már 2-3 hónapos korban) végzi el a műtétet, ugyanis a fiatalabb állatok ujjpercei ekkor még rugalmasabbak, inkább porcosak, mintsem csontosak, ami megkönnyíti az amputációt. A karomtalanított macskának néhány napig pihenésre van szüksége, és (amennyiben lehetséges) meg kell óvni az ugrás közben fellépő terheléstől. Egy hétig vagy néhány napig kellemetlen lehet a számára, ha felemelik vagy játszani próbálnak vele (ez más jellegű műtétek esetében is megeshet). Ritkábban előfordulhat, hogy az operáció során az állat elpusztul, illetve hogy a fellépő komplikációk következtében fertőzést vagy maradandó fájdalommal járó sérülést szenved. A karomtalanítás alternatívájaként alkalmazhatók a tompa, műanyagból készült karomvédők, ezeket mérgező anyagot nem tartalmazó ragasztóval kell rögzíteni és a karomburok elhullajtása esetén (nagyjából 4-6 hetenként) pótolni. Ezen eszközök szintén nehézséget okozhatnak az állat számára, mivel mesterségesen tompított karmait nem képes megfelelően használni. ### Betegségek A macskákat a legtöbb degeneratív, szervi, öregségi és daganatos betegség ugyanúgy veszélyezteti, mint az embereket. Sok betegségre kizárólag csak a megváltozott viselkedés és küllem utal, ezért szükség van az egészséges állat viselkedésének figyelésére. Ilyen tünet többek között az étvágytalanság, fogyás, hányás, hasmenés, nyálzás, visszahúzódás, kedvetlenség, izgatottság, feltűnő nyávogás, szőrhullás, vakaródzás, tüsszögés, köhögés, szemfolyás, orrfolyás, vizelési problémák, a harmadik szemhéj láthatóvá válása. Súlyos betegségtünet a kiszáradás is. Több féle oka lehet, jól észrevehető tünete a háton lévő bőr fellazulása, megemelve redőben marad. A fertőző betegségek egy része fajspecifikus (pl. panleukopénia és leukózis), de a veszettség az embert is veszélyezteti. A macskáknál gyakori fertőző betegségek egy részére van védőoltás (pl. panleukopénia, leukózis, veszettség), másokra nincs (pl. macska-AIDS). Külön oltásprogram van lakásban élő és kijáró macskák számára, melyek elvégzése kijáró, vagy kertben élő macskáknál feltétlenül szükséges, lakásban élőknél ajánlott. Lakásban élőknél a veszettség és behozott leukózis esélye csak elméleti, de a panleukopénia esélye reális. Az élősködők (bolha, kullancs, rühatka) által okozott betegségek (pl. Lyme-kór, szívférgesség és babéziózis megelőzhetők spot-on oldatok alkalmazásával, vagy bolhairtó nyakörv használatával. Míg a rühesség viszonylag könnyen, a Lyme-kór lassan és bizonytalanul gyógyítható, a kifejlődött szívférgesség kezelése gyakorlatilag reménytelen, ezért a hangsúly a megelőzésen van. A kutyákra kezelés nélkül halálos babéziózis macskákra veszélyes változata egyelőre Magyarországon nem terjedt el. Kihangsúlyozandó, hogy a macskákat szigorúan tilos kutyák számára készített bolha- és kullancsellenes készítményekkel kezelni, vagy háztartási rovarirtókkal befújni. Alkalmazásuk esetén gyorsan életveszélyes görcsroham áll be, mely azonnali és több napos intenzív állatkórházi kezelés nélkül halálos lehet. Néhány fontosabb macskabetegség: - Covid-19 koronavírus A vírus képes emberről macskákra átterjedni és megbetegedést okozni. A megbetegedés aktív, fertőző szakaszában lévő embertől a vele szoros kapcsolatban álló, pl. lakásban tartott macska megfertőződhet és megbetegedhet. A magas lázzal, köhögéssel és leromlással járó betegséget a fiatal, egészséges állatok viszonylag könnyen elviselik, de idős macskák számára többek között a hosszú ideig tartó lázas állapot miatt végzetes lehet. Az emberi fertőződés átadása elkülönítéssel volna megakadályozható, de lakásban tarott macskáknál az állat ellátása miatt ez sok esetben megoldhatatlan, másrészt a vírus már a tünetek megjelenése előtt is fertőzhet. A kialakult betegségnél csak tüneti és támogató kezelés lehetséges. Elfogadott és általánosan használt védőoltás egyelőre nincs, de szakértők szerint ez egy szükséges lépés lenne a koronavírus elleni küzdelemben. A koronavírust több állatfaj is el tudja kapni (eredetileg emlősökön és madarakon voltak találhatók a Covid vírusok). 2020-ban 17 millió nyércet pusztítottak el Dániában, és ezért dolgoznak most egy nyérceknek készülő védőoltáson. Egyelőre még nincs arra bizonyíték, hogy az ember kutyáktól vagy macskáktól elkaphatja a vírust, a Virulence című folyóiratban megjelent vezércikkében a szakértők mégis aggasztónak értékelik a visszafertőzés lehetőségét. - A veszettség halálos megbetegedés, mely kifejlődött megbetegedésben szenvedő állat harapása útján terjed. Emberre is veszélyes. Hatásos védőoltás van ellene, de csak rendszeresen alkalmazva. Lakásban vagy városi környezetben élő macskáknál a fertőződés esélye szinte nulla, de teljesen nem zárható ki, pl. lakásba berepülő denevér harapása útján. Szabad környezetben élő, rókákkal érintkezhető macskáknál a védőoltás ugyan nem kötelező, de nagyon ajánlott. - Panleukopénia (macskaparvo, macskaszopornyica, fertőző bélgyulladás). Igen súlyos, nagyon fertőző, magas lázzal, véres-nyákos hasmenéssel és fehérvérsejtszám-csökkenéssel, teljes elesettséggel járó vírusos megbetegedés. Előrehaladott esetben jellemző tünete a mellső lábak közé hajtott, erőtlen fej. Lakásban tartott macska is megbetegedhet, akár a cipőtalpon bevitt vírustól. Ahol több macska van, szinte bizonyos, hogy a bekerült betegség mindet megfertőzi. A kölyökmacskák többsége, az idős, legyengült állatok jelentős része belepusztulhat. Igen gyorsan alakul ki, a kritikus időpont az ötödik nap. Amelyik macska az ötödik napot túléli, már esélyes a több hétig tartó gyógyulásra, de a nyákos hasmenés még akár hetekig is eltarthat. Védőoltás van ellene, de a kialakult betegséget csak tünetileg lehet kezelni lázcsillapítással, infúziós folyadékpótlással, meleg és száraz helyen tartással, szükség esetén melegítéssel és egyéb támogató kezeléssel. A vírus rendkívül ellenálló, akár több hónapon keresztül is fertőzőképes marad, a 70 fokos meleget is kibírja, de a klóros fertőtlenítő gyorsan elpusztítja. - A macskanátha igen gyakori, erősen ragályos betegség. Emberre veszélytelen. Az emberi náthához hasonló tünetekkel jár. Orrfolyás, orrdugulás, szemgyulladás, torokgyulladás, tüsszögés, láz a leggyakoribb tünete. Több féle kórokozó állhat a hátterében. A baktériumos felülfertőződés, a szövődmények (pl. tüdőgyulladás) elkerülésére antibiotikumos kezelést szoktak alkalmazni. A gyulladt szemet, váladékozó orrot helyileg kell kezelni. Amennyiben a macska a vele járó torokfájás miatt nem tud enni, mindenképpen orvoshoz kell fordulni a kiszáradás és legyengülés elkerülésére. - A macska leukémia, más néven leukózis (FeLV) nyállal, vérrel és nemi úton terjedő, gyakori vírusos betegség, melyre hosszú lappangási idő jellemző. Ha az anyaállat fertőzött, az utódok is hordozni fogják. A tünetek sokfélék lehetnek, például különböző vérzések, hányás, hasmenés, a nyirokcsomók megduzzadása, ritkább esetben daganatok. Csökken az immunrendszer erőssége, előrehaladott állapotban gyakran másodlagos betegségek jelennek meg. Gyógyíthatatlan, megfelelő védekezés ellene a megelőzés, rendszeres oltással. - Az immunhiány-betegség, azaz a macska-AIDS (FIV) a leukózishoz hasonló, tüneteiben, a terjedés módjában azonos betegség, főleg párzással és a verekedő kandúrok harapásaival kerül egyik egyedből a másikba. Gyógyíthatatlan, a tünetek gyakran évek múltán, öregebb korban vagy más betegségek folyamán jelentkeznek. Védőoltás hiányában a hangsúly a megelőzésen van. Lakásban tartott macskáknál a behozott fertőzésre csak elméleti az esély. Kinti macskáknál az ivartalanítás (nincs párzás és verekedés) jelentősen csökkenti a fertőződés esélyét. - A fertőző hashártyagyulladást (feline infectious peritonitis, FIP) szintén vírus okozta, emberre veszélytelen. Egy kevésbé veszélyes vírus szervezeten belüli mutációja váltja ki. Két fajtája létezik, a nedves változatnál a kór előrehaladtával a hasüregben folyadék gyűlik fel. A száraz változatnál ez a tünet nem jelentkezik, helyette szem- és idegi betegségek figyelhetőek meg. Általános az étvágytalanság, hasmenés és a súlyvesztés. A FIP az esetek 95%-ában halálos. - Az Aujeszky-betegség a sertés húsának és belsőségének nyersen való adásakor, vagy a macskák és a kutyák az esetleg fertőzött sertések testnedveivel való találkozásakor alakulhat ki. A vírust a nyersen tartósított szalámik, füstöltkolbászok, szalonnák is tartalmazhatják. Tünetei a veszettséghez hasonlóak, innen kapta korábbi nevét, az álveszettséget. Könnyen terjed egyik macskáról a másikra, ezért a fertőzött példányt el kell különíteni a többiektől. Lappangási ideje nagyon rövid, csupán néhány nap. Gyógyíthatatlan, védőoltás nincs, minden esetben halálos, megelőzni csak a táplálékként adott sertéshús alapos megfőzésével és a macskák és a kutyák a sertésektől való távoltartásával lehet. - A macskák húgycsőelzáródása (obstruktiv urolithopatia) egy fiatal kandúroknál gyakori, azonnali beavatkozást igénylő, kezelés nélkül halálos betegség. A hevennyé vált állapot minden különösebb hozzáértés nélkül is könnyen felismerhető a tünetek és a könnyen kitapintható, ringló szilványira nőtt húgyhólyag alapján. Ez az állapot azonnali orvosi vészhelyzet, mely időben kezelve tökéletesen gyógyítható, kezelés nélkül három napon belül teljes bizonyossággal halálos. - Polycystosis, PCU. A macskák egyik legsúlyosabb genetikai betegsége a policisztás vese. Ha csak egyetlen szülő is hordozza, az utódok 50-75 százaléka továbbörökli. Mindkét szülő esetén az átöröklés és a későbbi megbetegedés 100 százalékos. A betegség gyógyíthatalan és halálos, kezeléssel azonban időt lehet nyerni. Mivel a betegség évekig lappang, majd többnyire a 7. életév után lángol fel, a rendellenesség többnyire már átadásra került. Egyetlen lehetőség a szülők szűrése, a rendellenességet hordozó állatok szaporodásból való kizárása lenne. - Vesebetegségek. A macskák különösen hajlamosak a különféle vesebetegségekre. A tünetek hosszú ideig szinte észrevehetetlenek, majd általában gyorsuló fogyás, étvágytalanság, hányás jelentkezik. Eleinte a vízivás és vizelés mennyisége nő, majd későbbi stádiumban csökken, veseelégtelenség fejlődik ki. Macskáknál gyakori a vese daganatos elfajulása is. A betegség minél előbb kerül felismerésre, annál nagyobb eséllyel gyógyítható. Gyanúra ad okot a lassú leromlás, rossz szájszag, véres vagy gennyes vizelet, később az étel és ital teljes megtagadása, hányás, végső stádiumban vizeletkimaradás. Daganatosan elfajult, vagy erősen duzzadt vese könnyen kitapintható az alsó bordák magasságában, a gerinchez közel. Míg a normál vese rugalmasan puha és homogén, a beteg vese akár diónyira növekvő és kőkemény is lehet. A tapintható vesét nem szabad összetéveszteni a telt állapotban szintén diónyi, vagy akár nagyobb méretű hólyaggal, mely valamivel lejjebb tapintható. A kezeléshez pontos diagnózis szükséges. - Kiszáradás. Ritkábban szomjazás, gyakrabban más betegségek kísérőjelensége. Jól észlelhető tünete a hát bőrének fellazulása. Összecsípve és megemelve nem simul vissza, hanem redőben marad. Azonnali folyadékpótlás szükséges, ennek hiányában néhány napon belül az állat elpusztulhat. Ha betegség kísérőtünete, ezért az állat magától nem iszik, vagy iszik ugyan, de a kiszáradás súlyos fokú, a lehető leghamarabb infúziós folyadékpótlásra van szükség. Mivel a súlyosan kiszáradt macska vénáját nehéz megtalálni, első menetben a hát bőre alá juttatható a speciális infúziós folyadék (sohasem tiszta víz). A kiszáradás javulása után el lehet kezdeni a vénakanülön keresztüli infúziós folyadékpótlást. Kiszáradás esetén a folyadékpótlás csak tüneti javulást hoz, egyértelmű esetek kivételével (pl. hőguta, folyadék nélküli bezártság miatti kiszáradás, hosszú szomjazás, stb.) alaposan ki kell vizsgálni az azt kiváltó okot. - Szájüregi rákok. A száj belsejében bárhol (íny, nyelv, szájzug stb.) növekvő, kifekélyesedő, vérezgető duzzanat keletkezik, mely antibiotikus kezelésre nem, vagy csak minimális mértékben javul. Helyileg gyorsan terjed, távoli áttéteket lassabban ad. Sokszor csak előrehaladott állapotban veszik észre, mivel a macskák száját az ellenkezés miatt nehéz vizsgálni. A legelső észrevehető tünet gyakran csak a száj vérzése, vér az ivótálban, az arc elváltozása és a nehézkes táplálkozás. Ha az orr irányába növekszik, gennyes, véres orrfolyást, tüsszögést okozhat. A szem irányába növekedve az adott szem kidülledését, gyulladásos tüneteket, a szemhéj letapadását okozza. A torok irányába növekedve köhögést és nehezebb, hortyogó légzést tapasztalhatunk. A tüneteket az állattartók sokszor macskanáthának, vagy leukózisnak vélik. A végső diagnózis citológiai vizsgálattal történik, de áttéteket is keresni kell. Gyakori változata a laphámrák. Kezelése történhet sebészeti, gyógyszeres (kemoterápiás), sugárterápiás, hipertermiás, lágylézeres és immunterápiás módon, többnyire ezek lehetséges kombinációjával. A nyílt sebek felülfertőződésének megakadályozására antibiotikum, az általános állapot javítására infúziós folyadékpótlás és egyéb támogató kezelés ajánlott. Kezelés nélkül a túlélési idő csak néhány hét. Radikális műtét és optimális utókezelés mellett kezdeti stádiumban akár teljes tünetmentesség is elérhető. Előrehaladott esetben, kevésbé agresszív daganatnál néhány hónappal lehet a macska életét meghosszabbítani a különféle tumortömeg-csökkentő kezeléssel. Gyorsan növekvő, agresszív tumornál a kezelés csak csekély javulást eredményez. Az életminőség súlyos és napról-napra történő folyamatos romlása, az evés és lélegzetvétel nehézsége, a fájdalmak miatt ilyenkor az eutanáziát szokták javasolni. Komplex és sikerorientált kezelést csak néhány helyen végeznek. A betegség oka ismeretlen, szájüregi gyulladás rosszindulatú elfajulása, olykor hosszú ideje beékelődött idegentest irritációja is okozhatja. Lehetséges megelőzése a macska szájának időnkénti átvizsgálása, az esetleges gyulladások, rossz fogak kezeltetése. A gyanús képleteket alaposan meg kell vizsgáltatni, citológiai eltérés esetén a kezelést azonnal meg kell kezdeni, lehetőleg erre felkészült szakrendeléseken. Minden nap késés csökkenti a túlélés esélyét, illetve időtartamát. - Epilepszia A macskák epilepsziája ritkábban ugyan, mint a kutyáknál, de előfordul. A rosszabbodás elkerülésére minden esetben kivizsgálandó és kezelendő. A rohamokat ugyanúgy egyfajta agyi „elektromos vihar” váltja ki, mint az embernél. Belgyógyászati megbetegedés, korábbi fejsérülés, mérgezés, akár agydaganat is okozhatja, de a betegség oka többnyire ismeretlen. Többféle rohamtípust lehet megkülönböztetni. A generalizált nagyroham során az állat többnyire az oldalára dől, lábaival kapálódzó mozdulatokat végez, fejét hátrafeszíti, nyálzik, esetenként bevizel, eszméletét veszti. A roham után az állat egy ideig zavart, esetenként néhány perces látáskimaradás is előfordul. A roham időtartama húsz-harminc másodperctől akár tíz percig is eltarthat. Az öt percnél hosszabb generalizált roham közvetlen életveszélyt jelenthet. Más rohamtípusoknál néhány másodperces kihagyás, bambulás, nemlétező legyek kergetése, a lakásban való fel-le bóklászás, oktalan nyarvogás, vagy váratlan pánikszerű rohangászás jelentkezhet. Egy csak macskáknál jelentkező rohamtípus az Audiogén reflexrohamok macskákban (FARS-betegség), mely főként 15 évesnél idősebb állatoknál jelentkezik. Ennek során a rohamot különféle hirtelen és éles hanghatások váltják ki, úgymint alufólia és nejlonzacskó zörgetése, kulcscsörgés, pénzérme csörgése, golyóstoll, egér és billentyű kattintgatása, pohár leejtése, víz csorgása, elektronikus zene, cintányér, dob hangja és hasonlók. Enyhébb esetben csak hirtelen megrángások jelentkeznek, súlyosabb esetben nagyroham is bekövetkezhet. A betegség kivizsgálása a tünetek és az azokat kiváltó körülmények pontos és részletes kikérdezésével kezdődik. Az állatorvos számára nagy segítséget jelent a roham levideózása. Ezt követi az általános kivizsgálás, hallgatózás, labor, majd a részletes neurológiai vizsgálat. Ennek során az érzések, reflexek, egyensúly, érzékszervek, ébrenlét, figyelem működését is felmérik. Szükség esetén agyi képalkotó vizsgálat is szóba jön. Ha a betegség kiváltó oka tisztázódott, annak kiküszöbölésével a rohamok is megszűnnek. Nem ismert okú esetekben többféle gyógyszer is szóbajöhet, melyek szerencsés esetben megszüntetik, vagy legalábbis ritkábbá és enyhébbé teszik a rohamokat. Súlyos és öt percnél hosszabb roham esetén azonnal, többnyire végbélkúpban beadandó gyógyszer szükséges, melyet a beteg állat gazdájának mindig készenlétben kell tartania. A gyógyszerek adagolása nagyfokú fegyelmet igényel, a kihagyott gyógyszeradag akár újabb rohamot indikálhat. A betegség rendszeres orvosi ellenőrzést igényel. Epilepsziás macska esetében gondoskodni kell, hogy a rohamot kapott állat ne szenvedhesen sérülést, ne eshessen le, stb. #### Mérgezések A macskák a kutyáknál kevésbé falánk, jóval válogatósabb állatok, így a véletlen, vagy rosszindulatú mérgezés veszélye kisebb, de nem zárható ki teljesen. A macskát a kutyával ellentétben viszont szinte lehetetlen rávenni, hogy kizárólag a gazdától fogadjon el ételt, megelőzendő a mérgezést. A mérgezéseknek a legkülönfélébb tünetei lehetnek, az általános vélekedéssel szemben a hányás nem feltétlenül tartozik közéjük. Jellegzetes mérgezési tünet többek között a bizonytalanság, támolygás, nyálzás, görcsrohamok. Az állatot úgy kell tartani, hogy vegyszerekhez, permetező- és növényvédőszerekhez, gyógyszerekhez ne férhessen hozzá. Előfordulhat, hogy a macska patkánymérgezett egeret, vagy esetleg madarat fog, ebben az esetben egyre súlyosabb vérzések jelennek meg, csak az azonnali orvosi kezelés segíthet. A csigaméreg idegrendszeri tüneteket vált ki, szintén azonnali orvosi segítség szükséges. Sok olyan hétköznapi gyógyszer van, mely a macskák számára nem adható, ezek közé tartozik az aszpirin és a paracetamol is. Több háztartási szer, köztük a tisztításra és fertőtlenítésre használt fenolalapú termékek, mint például a Pine-Sol, a Lysol vagy a hexaklorofen is nagyobb veszélyt tartogatnak a macskák, mint a kutyák vagy az emberek számára, a mérgezés akár végzetes kimenetelű is lehet. Itt is kihangsúlyozandó, hogy a macskát szigorúan tilos kutyák számára készült bolha- és kullancsellenes szerekkel kezelni, vagy háztartási rovarirtókkal befújni. A gyorsan kialakuló életveszélyes görcsroham csak több napos intenzív kezeléssel gyógyítható. ### Társas viselkedés A macskákat az emberek többsége magányos állatokként ismeri, de valójában nagyon is társaságkedvelők. A legnagyobb különbség a macskák és kutyák (melyekkel gyakran hasonlítják össze őket) társas viselkedése között az, hogy a macskáknak nincs kollektív túlélési stratégiájuk vagy „falka mentalitásuk”; ami mindössze annyit jelent, hogy maguk gondoskodnak alapvető szükségleteikről (például egyedül keresnek élelmet és védekeznek támadás esetén). Ez azonban nem aszociális magatartás. Talán a legjobb példa a macskák természetes viselkedésére az elvadult példányok kolóniákba való szerveződése, melyekben az egyes tagok magukról gondoskodnak. Az emberekkel való szimbiotikus kapcsolatuk évezredek során alakult ki. Gazdájukhoz való kötődésük nehezen vethető össze a vadmacskák magatartásával, de annyi bizonyos, hogy tudatában vannak annak, hogy az ember nem az ő fajukhoz tartozik (és nyilván önmagukat sem tekintik embernek). Ez a különbségtétel a gazdájukkal való kommunikáció során használt hangjelekben és testbeszédben is megnyilvánul. Egyes vélemények szerint pszichológiai szemszögből a macska az embert pótanyának tekinti, így a felnőtt egyedek egyfajta állandósult gyermekkorban élik le az életüket. A macskák emberrel való kapcsolatának az állat 3-7 hetes kora között kell kialakulnia. Némelyik példány később is hozzászoktatható az emberhez, de a többségük félénk marad. Ehhez hasonlóan a macskák összeszoktathatók a kutyákkal és más háziállatokkal is, de a kisebb méretűeket általában zsákmánynak tekintik. ### Kommunikáció A macska által kiadott egyedi hang („miaú”) különböző változatai eltérő jelentést hordoznak. Az állat más hangokat használ fájdalom jelzésére, (etetés vagy játék céljából történő) figyelemfelhívásra és üdvözlésre. A fenyegetésnek, párkeresésnek, a kölykök hívásának külön fajta nyávogása van. Főként a tavasz eleji párzási időben olykor több órás, nehezen elviselhető macskaszerenád hallható. Az egyes példányok hangja igen eltérő lehet, egyes macskák gyakran, mások pedig ritkábban nyávognak. Több macskát tartó gazdák egyértelműen meg tudják különböztetni macskáikat kizárólag a hangjuk alapján is. Érzelmeiket a testbeszéddel is kifejezhetik (például a farok csóválása utalhat izgatottságra vagy idegességre), egyes jelzéseik azonban félreérthetőek (a harapás történhet játékból, de ingerültségből fakadóan is). Elégedettségüket dorombolással hozzák környezetük tudomására. Meg kell jegyezni a dorombolás betegség, sokkos állapot és a fájdalom jele is lehet. ### Intelligencia A macska próbálkozások és hibák, felfedezések és utánzás segítségével képes tanulni. Számos képességgel születik, mint például a vadászat vagy a toalett használata, amelyek azonban gyakorlást igényelnek. Az anyaállat a kölykeit három hetes koruktól a zsákmányállatok segítségével tanítja vadászni. Kezdetben élettelenül, majd később élő állapotban visz eléjük, hogy az utódok láthassák hogyan kell megölni, illetve megenni őket. Egyedülálló tájékozódási képességük, amely a madarak égitestek és mágneses terek alapján történő tájékozódásához hasonlóan működik, lehetővé teszi hogy akár több száz kilométeres távolságból is hazataláljanak. Emellett (jelenleg még nem tisztázott módon) az általuk ismeretlen helyre távozó gazdájukat is tudják követni. ### Játékok és velük kapcsolatos óvintézkedések A házi macskák, különösen a fiatal egyedek, rajonganak a kötéllel való játékért. A legtöbb macska képtelen ellenállni a meglóbált vagy földön húzott kötélnek. Számos képi ábrázolás létezik, amely a macskát egy fonalgombolyaggal jeleníti meg (lásd: giccs). Ez a tulajdonság feltehetően a vadászösztönnel áll összefüggésben, amely arra készteti a kölyköt, hogy más macskák (rendszerint az anyaállat) farkán gyakorolja a vadászatot. A lenyelt kötél, cérna azonban az állat gyomrába vagy beleibe juthat, nyelvére tekerődhet, amely megbetegedéshez, súlyosabb esetben az egyed pusztulásához vezethet. Vannak, akik ennek elkerülésére a kötelet lézermutatóval helyettesítik. A macska azonban a lézerfény rendszeres kergetésétől előbb-utóbb frusztrált lesz [ti. nincs lehetősége elkapni a zsákmányt], ráadásul a macska szemébe villantva komoly károsodást okozhat az eszköz. Sok macska számára kiváló játék a hengeres WC papír, melyet percek alatt "levadásznak", széthengergetnek, apró darabokra tépnek. Veszélye a papír esetleges lenyelése. A régi, felhúzhatós játékok (pl. bólogató kiscsirke) szintén vonzóak a legtöbb macska számára. Nejlonzacskókat, élelmiszeres, csipszes-zacskókat és hasonlókat sem szabad elérhetően tartani, mert a macska játékból belebújik és benne megfulladhat. Ugyanez vonatkozik a macskakonzerves és hasonló dobozokra, befőttes üvegekre. A macska a fejét beledugja, de kihúzni már nem tudja. Ha nem veszik észre időben, belefulladhat. Nagyon fontos, hogy apró plüssállatokat ne tartsunk elérhető közelben, mert azt vadászzsákmánynak tekintve akár meg is ehetik, melynek bélelzáródás lehet a következménye. Biztonságos és szórakoztató macskajátékokat célszerű állatszaküzletből beszerezni. ### Agresszivitás és sérülések okozása Kis méretüknek köszönhetően a házi macskák általában nem jelentenek komoly veszélyt az emberre nézve. Egészséges macska a legritkábban támad szándékosan emberre, különösen a gazdájára, viszont félelmében, védekezésképpen előfordulhat, hogy odakarmol, vagy harap. Nekivadultabb játék esetén is előfordulhat nem szándékos karmolás, harapás. Szándékos támadás, arcra ugrás csak nagyon ritkán fordul elő, oka lehet a rossz tartás, az állat verése, vagy annak betegsége, akár veszettsége. Kandúroknál a hasi tájék, különösen a herék megérintése általában automatikus védelmi reakciót vált ki. Verekedő kandúrokat csak a legkörültekintőbben szabad szétszedni, mert ilyenkor komolyabb sérüléseket is be lehet szerezni. Karmolás, harapás során főképp a végtagok sérülhetnek meg. A komoly karmolás a szokottnál hosszasabban vérzik, nehezen gyógyul. Harapásnál főként a hegyes és hosszú szemfogak miatt akár mélyebb sérülések is történhetnek. Ilyenkor előfordulhat fertőződés, a seb elgennyesedése, vagy különösen ujjak esetén az átmeneti érzészavart okozó idegsérülés. Előfordulhat általános reakció, a több napig tartó lázzal, nyirokcsomó-megnagyobbodással járó úgynevezett macskakarmolási betegség és a tetanusz. Rendszeresen kijáró, különösen idegen macska által okozott harapás esetén gondolni kell a veszettségre is. Az orvosi kezelés részét sérülés esetén a seb kitisztítása, szükség esetén antibiotikum és tetanusz injekció adása képezi. Veszettségre gyanús állat harapása esetén azt hatóságilag megfigyelik, szükség esetén a védőoltás-sorozatot azonnal megkezdik. Idegen és ezért nem megfigyelhető macska esetén az oltássorozatot mindenképpen megkezdik. #### Verekedések Még egymást jól ismerő, közös gazdájú kandúroknál is gyakran előfordulhat komoly verekedés. Ilyenkor egymással szembeállnak, fejük szinte összeér. Egyre hangosabb jajongó nyávogással fenyegetik egymást, majd egy pillanat alatt egymásnak esnek. A verekedő macskák összekapaszkodva hemperegnek, karmolják és harapják egymást, teljesen kivetkőznek önmagukból, szétszedésükkor komoly karmolásos sérüléseket okozhatnak az embernek. Meg lehet esetleg próbálni a farkuknál fogva széthúzni őket, végszükség esetén a vízzel lefröcskölés is használhat, de általában egy-két perc után maguktól is abbahagyják. A verekedés után a kandúrok még percekig teljesen felajzott állapotban vannak. Pupillájuk tág, lihegnek, pulzusuk igen magas, majd lassan lenyugszanak. Megeshet, hogy durva verekedés után fél órával a felek már együtt esznek, vagy alszanak. Nőstény macskáknál a verekedés ritka. A kandúrok 2-4 éves koruk körül kezdik kivívni maguknak a helyüket a közösségükben. Ilyenkor már aktívan jelölnek átható szagú vizeletükkel. A felségterületüket akár komoly verekedés árán is megvédik a rivális macskáktól. Komoly sérülést is okozhatnak egymásnak, előfordulhat a szem sérülése is, valamint a harapott seb eltályogosodása. Idegen macskák verekedése során leukózis fertőződés vagy akár veszettség is bekövetkezhet. Kisebb bőrsérülést fele töménységűre hígított Betadine oldattal lehet kezelni. Szemsérülés, a seb elfertőződése, tályog esetén orvoshoz kell fordulni. ### Magasság és zuhanás A legtöbb macskaféle szívesen tartózkodik magasan levő helyeken. Az állati viselkedéssel foglalkozó kutatók számos példával szolgálhatnak erre vonatkozóan, a magyarázat az, hogy a magasság jó megfigyelőpont az állat számára, ahonnan áttekintheti a „területét”, szemmel tarthatja az emberek és az esetleges egyéb háziállatok tevékenységét. A vadon élő macskafélék számára a magasban levő leshelyek segítséget nyújtanak a vadászathoz; alkalmanként a házi macskák is a magasból, például egy faágról vagy egy kerítésről vetik rá magukat zsákmányukra, ahogyan a leopárd. Emellett a macskák számára a magasság tekintélyt és biztonságérzetet is nyújt. Előfordulhat azonban, hogy a túl magasra felmászott macska képtelen lejönni egy fáról, akár napokig fent ül, míg végül tűzoltólétrával kell felmenni érte. A magas helyekhez való vonzódás azonban veszélyes is lehet, ugyanis élesben teszteli azt a közismert axiómát, amely szerint „a macska mindig a talpára esik”. Az American Society for the Prevention of Cruelty to Animals (Amerikai Társaság az Állatok Elleni Kegyetlenség Megelőzéséért) nevű szervezet arra figyelmezteti a macskatulajdonosokat, hogy védjék kedvencüket a túlságosan magas helyektől, ugyanis az elbizakodott vagy figyelmetlen állatok megsérülhetnek, vagy akár el is pusztulhatnak egy nagyobb zuhanás során. Esés közben a macska, kiváló egyensúlyérzékét és rugalmasságát kihasználva képes testét megcsavarva talppal a föld felé fordulni. Zuhanás közben a macska fülének egyensúlyszerve folyamatosan küldi az ingereket az agynak, fejének földhöz viszonyított helyzetéről. A központi idegrendszer válaszparancsai villámgyorsan utasítják az izmokat a fej és a nyak, majd a test zuhanás irányába való fordítására, így a macska kellő magasságból képes a talpára esni. Ez az „önigazító reflex” avagy „korrekciós reflex” néven is ismert képesség. A legtöbb beszámoló szerint a néhány méteres zuhanások kevésbé károsak a számukra (habár néha komoly sérülésekkel járnak), de ismertek olyan esetek is (5-10), amelyekben az állat nagy magasságból (például egy épület hetedik emeletéről) ért földet sértetlenül. A világrekordot Ken Myer floridai kormányzó Andy nevű macskája állította be, egy 16. emeletről történt 61 méteres zuhanást túlélve. Mindezek azonban nem jelentik azt, hogy akár egy-két emeletes zuhanás is ne lehetne végzetes a macskára. Igen veszélyes az erkélyen, vagy ablakpárkányon való elszunyókálás közbeni leesés, mert mire az állat egyensúlyba hozhatná magát, már földet ért. Ilyen esetben a rossz esés miatt komoly, vagy végzetes sérülés is bekövetkezhet. Előfordulhat, hogy a macska közvetlenül a zuhanást túléli, de olyan belső sérüléseket szenved (pl. hólyagrepedés), hogy kezelés, vagy műtét nélkül pár nap alatt elpusztul, ezért nagyobb zuhanás után állatorvoshoz kell fordulni. A közhiedelemmel ellentétben a farok nélküli macskák is rendelkeznek a talpraesés képességével, ugyanis főként a mellső és hátsó lábuk, valamint a gerincük segítségével fordulnak a megfelelő helyzetbe, a farok kevésbé fontos a mozdulatsor végrehajtásánál. ### Életkor A szobában tartott macskák általában 14-20 évig élnek, noha a Guinness Rekordok Könyve szerint a legöregebb ismert macska 34 éves volt. A hazai macskák közül a regisztrált legidősebb 21 esztendőt ért meg. Egyes nem hivatalos beszámolók 37 és 43 éves kort megért példányokról is említést tesznek. A házi macskák tovább élnek, ha nem engedik őket ki a szabadba (így csökken az esélye a harcokból, balesetekből származó sérüléseknek és a betegségeknek) és ha ivartalanítva vagy kasztrálva vannak. Ezáltal a kasztrált hím macskáknak nem lesz hererákjuk, az ivartalanított nőstényeknek pedig petefészekrákjuk, és mindkettőjüknél csökken a tejmirigy daganat kialakulásának esélye. További fontos lehetőség az élettartam meghosszabbítására a macska életkorának és életmódjának megfelelő táplálék etetése. A vemhes és szoptató nőstényeknek, valamint a kölyköknek általában egyéves korig kölyöktápra, a felnőtteknek 6-7 éves korig felnőtt tápra, ezután pedig idős macskának gyártott tápra van szükségük. Ezzel ellentétben a modern városi környezetben élő elvadult macskák gyakran csak kettő vagy kevesebb évig élnek. A gondozott csoportokban élő vadmacskák élettartama hosszabb: a British Cat Action Trust már 19 éves vad hímet is jelentett. A legöregebb vadmacska „Mark” volt, akit a brit Cats Protection jótékonysági szervezet látott el, 26 évet ért meg. A macskák és az emberek életkorának összehasonlításához általában egy évet 7 macskaévnek feleltetnek meg. Mivel azonban a macskák 2 éves koruk után lassabban fejlődnek az embernél, a skálát módosították, egy emberi évet 4 macskaévnek számítva. Egy 7 éves példány középkorúnak számít, egy 10 év feletti pedig már idősnek. Az első hónapok összehasonlítását a különböző forrásból származó táblázatok rendszerint másként végzik el, így erre az időszakra vonatkozóan hozzávetőleges értékekkel érdemes számolni. ## Szaporodás és genetika A macskáknak évente két szaporodási időszaka van (bagzás), egy tavasszal és egy ősszel, amely minimálisan 4-7 napig tart, amennyiben a nőstény vemhes lesz. A hímek péniszén hátrafelé mutató tüskék találhatók, ezek a pénisz kihúzásakor hozzáérnek a nőstény vaginájának falához. A nőstényt ez az ovuláció megkezdésére serkenti, de mivel erre nem minden esetben kerül sor, a nőstények ritkán esnek teherbe az első párzás során. A tüzelő nőstények több hímmel is párosodnak, így előfordulhat hogy az egy alomba tartozó kölykeik több apától származnak. A szaporodási folyamat erős zajjal járhat, mivel mindkét állat hallatja a hangját. A zaj leginkább a harcoló macskák által kiadott hangokra emlékeztet. A vemhességi időszak 63-65 napig tart. Az alom átlagosan 3-5 kölyökből áll. A legelső alom általában a későbbieknél kisebb létszámú. A kölykök elválasztása 6-7 hetes korban történik meg, ivaréretté pedig (nőstények esetében) 4-10, illetve (hímek esetében) 5-7 hónap után válnak. Egy átlagos nőstény a nemileg aktív életszakaszában összesen akár 100 utódot is világra hozhat. A rekordot 1952-ben egy Dusty nevű texasi cirmos nőstény érte el, még a 18. életéve előtt, 420 utóddal. Az eddig ismert legnagyobb alom 15 kölyökből állt. A kölykök átlagos tömege 85 gramm. A 20. századra az egyik leggyakoribb háziállattá vált, emellett orvosi, genetikai és fiziológiai kutatások alanyaként kezdték felhasználni. Magatartásuk az 1960-as években lett vizsgálat tárgya. A kedvtelésből tartott egyedek száma az 1990-es években a történelem során először haladta meg a kutyákét, a 21. század elejére pedig a házi macskák létszáma világszerte meghaladta az 500 milliót. A magyarországi kóbor és kóborló macskák állományának nagyságával kapcsolatban a 2 milliós becslés is reális lehet. ## Szülés A macskánál a vemhesség fizikai és személyiségi változásokat okoz. A fizikai változások közé tartozik a hasüreg megnagyobbodása, a hányás, a megnövekedett étvágy, a mellbimbók rózsaszínűvé válása és a tüzelési időszak elmaradása. A vemhesség végső stádiumában az állat fészkelőhelyet keres, gazdájához pedig egyre jobban ragaszkodik. Előfordul, hogy az egymással jó viszonyban álló nőstények segítik is egymást a szülés során. A szülés általában könnyen megy, de néha előfordulhatnak komoly problémák. Ilyen lehet a szülési képtelenség, mely vérzéssel, komoly fájdalommal, gyorsan romló állapottal, majd halállal végződik. Azonnali orvosi kezelés, gyakran műtét szükséges. Előfordulhat, hogy az anyamacskában elhalt magzat van, mely általános szepszist és halált okoz, ilyen esetben azonnali műtét és intenzív kezelés szükséges. Problémára kell gondolni, ha a szülés nem indul meg, ha az összes kölyök nem születik meg időben, ha az anyamacska láthatóan szenved, állapota romlik. Ha csak egy kölyök születik, bizonyosan probléma van. Ilyenkor azonnali orvosi segítség szükséges az anya életének a megmentéséért. A vajúdás megkezdésekor az anya magzatvize folyni kezd, először sűrű, mustárszínű furcsa állagú, később válik szappanosvíz-állagúvá. Az anya keresni kezdi az elléshez megfelelő helyet. Ha az anya házhoz van szokva, pl. : lakásban élő, emberhez szokott, szelíd a cica, akkor szó nélkül beköltözik az ember által előkészített ládába, kosárba, dobozba, lavórba, de a lakásban elő cicus, akár a szekrényben is ellhet. Átlagosan tíz és harminc perc közötti időközönként születnek a kiscicák, de természetesen vannak kivételek. Ha gyöngének tűnnek a cicusok, akkor törülközővel serkenthetjük őket. Első ellésnél átlagosan maximum 3-5 cica jön világra. Szemük 1-2 hétig csukva marad, a cicák nem hallanak születésükkor, szaglásuk kiváló. Szülés után az anya elrágja a köldökzsinórt, megeszi a méhlepényt, majd szoptatni kezdi utódait. ## A kölykök nevelése A kölykök körülbelül hét napos korukban nyitják ki a szemüket és négy-öt hetes korukig, vagy amíg az anyjuk engedi, szopnak. A (a Fédération Internationale Féline ajánlása szerint) legkorábban 12 hetesen állnak készen arra, hogy új otthonba költözzenek, illetve akkor, amikor már készek elhagyni az anyjukat. A macskák 6-8 hónapos koruktól sebészeti úton sterilizálhatók a nem kívánt szaporulat elkerülése érdekében. Ez a beavatkozás megelőzi az olyan szexualitással kapcsolatos magatartásformák kialakulását, mint a vizelettel történő terület megjelölés (a hímeknél) és a hívó szándékkal történő nyivákolás (a nőstényeknél). Amennyiben az állatot az efféle magatartásformák elsajátítása után kasztrálják vagy ivartalanítják, akkor a viselkedésében ezek a jellegzetességek a későbbiekben is felbukkannak. A házi macska és legközelebbi vad őse 38 kromoszómával rendelkezik. Jelenleg több mint 200 öröklődő genetikai betegség ismert, amelyek közül jó néhány hasonlít az embernél is fellépő genetikai rendellenességekre, egy részük pedig anyagcserezavarokat okoz. A szőrzet színéért több gén felelős, kombinációjuk eltérő fenotípust eredményez. Érdekesség, hogy a fekete–vörös teknőctarka, vagy a fehér–fekete–vörös kalikó színű macskák gyakorlatilag minden esetben nőstények, míg a tiszta vörös macskák mintegy 90 százaléka kandúr. Ennek oka, hogy egy X-kromoszómán csak vörös, vagy csak fekete szín öröklődhet. Mivel a nőstény macskáknak 2 „X” nemi kromoszómájuk van, ők az egy X-kromoszómás kandúrokkal ellentétben lehetnek egyszerre vörösök és feketék. Újabb kutatások szerint a teljesen fekete macskák immunrendszere erősebb. A szőrzet és a farok hosszát vagy hiányát egy-egy allél határozza meg, tulajdonságaikat pedig poligének befolyásolják. A macskáknál előfordul az albinizmus, amely öt allélhez kötődik, léteznek kék és rózsaszín szemű albínó példányok is. A Laboratory of Genomic Diversity (National Cancer Institute, Frederick, Maryland, USA) által támogatott Cat Genome Project annak lehetőségeit vizsgálja, hogyan használható fel a macska az örökletes emberi betegségek, a fertőző betegségek és a génállomány evolúció működésének modellezésére. 2002 februárjában bejelentették az első klónozott macska születését. Copy Cat, avagy CC (az angol „Carbon Copy” – azaz Másodpéldány szó rövidítéséből) 2001. december 22-én jött világra, 2006 szeptemberében pedig 3 utódnak adott életet, melyek természetes módon születtek meg. ### Túlszaporodás A Humane Society of the United States állítása szerint évente 3-4 millió macska és kutya elaltatására kerül sor, és még több kerül közülük az állatmenhelyekre, mivel jelentősen több állat születik, mint ahány számára otthont lehet biztosítani. A kasztrálás és ivartalanítás azonban segíthet leküzdeni a túlszaporodás problémáját. A helyi állatvédelmi szervezetek is arra biztatják a lakosságot, hogy lehetőség szerint kasztráltassák/ivartalaníttassák házikedvenceiket, és hogy újak megvásárlása helyett inkább fogadjanak örökbe állatmenhelyekre került példányokat. A túlszaporodásnál viszonyításra alkalmas a természetes környezetben lévő vadmacskák egyedsűrűsége. a Magyarországon is őshonos vadmacskánál a kifejlett állatok mozgáskörzete 100-500 hektár között van, és mivel a szaporodási időn kívül magányosan élő állatokról van szó, ezt többnyire azt is jelenti, hogy ekkora területen maximum néhány példány él és vadászik. Ezzel szemben a házi macskák hektáronkénti állománysűrűsége településeinken átlag 3-4 egyed, egyes részeken akár ennek százszorosa (!) is lehet, ami összehasonlíthatatlanul nagyobb, a normálist messze meghaladó ragadozó terhelést jelent. ## Tartás Más háziasított állatokhoz hasonlóan a macskák mutualista kapcsolatban állnak az emberrel. A patkányok és egerek irtása az élelmiszerraktárakban nyilván fontosabb feladat volt, mint a település védelme az egykor vad állattal szemben, így befogadták azt. A rágcsálókra szintén vadászó kutyákkal ellentétben a macska rendszerint nem fogyaszt gabonát, gyümölcsöket vagy zöldséget, így könnyen beilleszkedhetett. A kutyával szemben azonban a macska kevésbé idomítható, ugyanis annak ellenére, hogy közösségben kezdett élni, magányos vadász maradt. Nem véletlen, hogy a macskák „tiszta” állatok; nyáluk, melyet gyakran használnak tisztálkodásra, természetes szagtalanítóként működik. Ez azért is hasznos, mert csökkenti annak esélyét, hogy a zsákmány megérzi a rá vadászó macska szagát. Ezzel ellentétben a kutyák számára a szag előnyös, ugyanis a csapat szélirányból érkező fele ennek segítségével könnyebben terelheti a zsákmányt a csapat széllel szemben érkező tagjai felé. A közösen végzett tevékenységhez fontos a kommunikáció, egy magányos vadász számára azonban ez nem szükséges. Ez is egyike azon okoknak, amik miatt egy ilyen állattal nehézkes az együttműködés; a macskákat többnyire nehézfejűnek vagy kifürkészhetetlennek tartják, és habár nem ostobák, zárkózottak és önállóak. Azonban szeretettel viseltethetnek emberi társaik iránt, amennyiben fiatal korukban kialakult náluk az emberekhez való ragaszkodás. Az emberek különbözőképpen viselkednek a macskákkal szemben. Vannak akik társállatként, házikedvencként tartják őket. Mások elkényeztetik macskájukat, szinte saját gyermekükként bánnak vele. Megeshet, hogy a gondviselőjéhez kötődő állat át is vesz egyes emberi szokásokat. Például lefekvés előtt meglátogatja az alomtálcáját, a gazdája mellé fekszik az ágyon vagy a heverőn, esetleg kizárólag azt az ételt fogadja el, amit a gazdája is eszik. Egyesek emberi hangokat próbálnak utánozni; jelezve gazdájuk számára a szükségleteiket. Egy bizonyos hangszínű nyávogás és a szemkontaktus felvétele például a macska éhségére vagy szomjúságára utalhat. Emellett az állat képes hang nélküli kommunikáció (testbeszéd) kialakítására is, például dörgölőzéssel nyilvánítja ki szeretetét, arckifejezés és szemkontaktus segítségével jelzi ha szüksége van valamire (például ha szeretne átjutni egy csukott ajtón vagy ha esetleg egy bogarat talált a szőnyegen, amitől emberi segítséggel kíván megszabadulni). Ritkábban az is előfordul, hogy a macskatartók a kutyáknál is bevált étellel történő jutalmazás segítségével egyszerű trükköket tanítanak be kedvencüknek, például karikán való átugrást. Tudományosan igazolt tény, hogy a macskatartás jót tesz az egészségnek, ugyanis az ölben doromboló macska simogatása, kényelmet és biztonságérzetet nyújtva segíti az ellazulást, feloldva a stresszt, amely a magas vérnyomás és más betegségek kialakulásában játszik szerepet. A macskaszőrrel szembeni allergia az egyik legfőbb oka annak, hogy egyes emberek nem kedvelik ezeket az állatokat. Habár vannak, akiknek allergiájuk ellenére is örömére szolgál a macska társasága, így betegségüket gyógyszerekkel és az állat rendszeres fürdetésével próbálják leküzdeni. A DNS-ükben található természetes eltérés folytán minden ötvenezredik macska mentes az allergiát okozó proteintől. Ezt a tulajdonságot kihasználva 2006-ban amerikai kutatók kitenyésztettek egy hipoallergén fajtát, amely szintén megoldást jelenthet a problémára. Nemrégiben végzett vizsgálatok kimutatták, hogy kevesebb az állatokra allergiás beteg azon emberek között, akik életük első évét macskák vagy kutyák társaságában töltötték el, mint azok között, akik gyermekkorukban nem kerültek kapcsolatba állatokkal. Czeizel Endre szerint az allergiára való hajlam örökletes, de a betegség kialakulásának esélye 10%-ra csökkenthető a gyermek egy éven át tartó szoptatásával. A városokban élő emberek számára zavaróak lehetnek az elvadult, szabadon kóborló macskák, mivel éjszakai nyávogásuk és vizelettel történő terület megjelölési szokásuk bosszantóvá válhat, ha egy területen nagy számban vannak jelen. Védekezésképpen az állatvédő szervezetek igyekeznek a gazdátlan egyedeket kasztrálni, ivartalanítani. Emellett létezik lehetőség a macskák elektronikus eszközzel történő távoltartására is, amely az emberi fül számára nem érzékelhető magas frekvenciájú hang segítségével riasztja el a zajra érzékeny állatokat. A vidéki gazdaságokban néhol tucatnyi félvad macska él, melyek a pajtákban és a mezőkön vadásznak a takarmányra veszélyt jelentő rágcsálókra. A kedvencként tartott macskák is képesek rágcsálók, nyulak, madarak, gyíkok, békák, halak és rovarok elejtésére, de zsákmányukat nem minden esetben fogyasztják el. Néha csupán megmutatják gazdájuknak a megölt vagy megbénított prédát a dicséret vagy a jutalom reményében. Egyes vélemények szerint ez a magatartás része a macska és az ember közti különös kapcsolatnak, melyben a macska néha „kölyök” (játszik, dédelgetésre vágyik), néha pedig „felnőtt” szerepet tölt be (bemutatva a furcsa, csupasz bőrű, óriás „macskakölyöknek”, hogy mi a vadászat lényege). Annak ellenére, hogy magányos állatként ismert, a házi macska szociálisan elég fejlett ahhoz, hogy kolóniákat alkosson, ahhoz azonban már nem, hogy az oroszlánhoz hasonlóan csapatban támadjon. Egyes fajták, mint például a bengáli macska, az ocicat és a manx kimondottan társaságkedvelők, de akadnak köztük kivételek. Miközben az egyedek őrzik saját területüket (a szexuálisan aktív hímeké a legnagyobb, a kasztráltaké a legkisebb), léteznek semleges zónák, melyekben a macskák konfliktusok nélkül üdvözlik egymást. A semleges zónákon kívüli területekről rendszerint azonnal, agresszíven fújva és morogva kísérlik meg elzavarni az idegen példányt, amennyiben pedig ez nem jár sikerrel, rövid, de zajos és vad támadást intéznek a betolakodó ellen. A harcoló macskák szőrüket felborzolva és hátukat domborítva igyekeznek megnövelni látszólagos méretüket, hogy ellenfelüket elrettentsék. Néha játék közben is gyakorolják ezt a magatartást. A támadás során többnyire a mellső lábuk segítségével ütéseket mérnek az ellenfél arcára és testére, emellett pedig harapnak is, de ennek ellenére a súlyos sérülések aránylag ritkák; a vesztes az arcát vagy a fülét ért néhány karmolás után, rövidesen elrohan (esetenként a győztes rövid távon üldözi). A súlyos sérülések normális esetben a karmolásokból és harapásokból eredő fertőzésekre korlátozódnak; ezekbe azonban az állat bele is pusztulhat, ha a sebeket nem kezelik megfelelően. A harcokból eredő sérülések biztosítják az elsődleges terjedési módot a macskák immunhiányos betegségét kiváltó FIV vírus (macska-AIDS) számára. A szexuálisan aktív hímek életük során számos harcot vívnak, arcukon és fülükön gyakran láthatók az összecsapásokban szerzett sérülések nyomai. A nőstények szintén harcolnak a területük és kölykeik védelme érdekében, még az ivartalanítottak is megvédik saját birtokukat. A tartásra vonatkozóan több magyar rendelet is vonatkozik általában állattartásra és különösen a kedvtelésből tartott állatokra. Ilyenek: Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. Törvény, Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (Ávt.), 41/2010. (II. 26.) Korm. Rendelet a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról, Az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V. 28.) FVM rendelet, 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról,... 100/2012. (IX. 28.) VM rendelet: (2021. 02. 23. hatályos állapota a jogtárban nincs, helyette két másik rendelet van), Magyar Közlöny 2012 évi 128 szám. A védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Jellemző ezzel kapcsolatban pl.a Mancs Állatvédő Egyesület tájékoztatója: "Különböző nézőpontok vannak azzal kapcsolatban, hogy egy cica lakásban tartott, vagy kijárós legyen. Legoptimálisabb számukra a zárt kert, ahonnan a cica nem tud kimenni, azonban ennek a megvalósítása nehézkes és költséges dolog, de létezik ilyen. Ha egy nem forgalmas helyen lakunk, ahol a szomszédokat sem zavarja, hogy a cicánk időnkként a kertjükben napozik, akkor bár nem a legjobb megoldás, de lehet kijárós a cica. Viszont városban, főút, vasút, macskát nem kedvelő szomszéd, gyilkos kutya mellett tartsuk inkább lakásban kis kedvencünket. A statisztikák szerint a kijárós cicák átlag életkora 2-4 év, ezzel szemben genetikai adottságaik révén, megfelelő gondozással, helyes táplálással, lakásban vagy zárt kertben tartva 15-20 évig is élhetnek." Hasonló érvelés olvasható a Tappancs Állatvédő Alapítvány tájékoztatójában,ahol a honlapon bemutatják az erre alkalmas kifutókat, kerti elkerített területeket. ### Elvadult macskák Az elvadult macskák egyedül vagy csoportokban, úgynevezett kolóniákban élnek, melyek az elérhető élelemforrások függvényében otthont biztosítanak a kölykök számára. Egyes elveszett vagy elhagyott házikedvencek is csatlakoznak ezekhez a csoportokhoz (feltehetően jobb lehetőség hiányában). Az elvadult macskák élettartama rövidebb a házi körülmények között tartottakéhoz képest, melyek tizenhat évig vagy annál tovább is elélhetnek. Az emberi igények számára átalakított barátságtalan városi környezethez a macskák nehezen tudnak alkalmazkodni; a legtöbb háziasított macska őse sivatagos területekről terjedt el az utazó emberek által. Ennek ellenére számos macskakolónia található a nagyvárosokban, például a római Colosseum és a Forum Romanum környékén. Habár a macskák alkalmazkodók, az elvadult macskák nem képesek túlélni az extrém hideget és a forróságot, valamint magas fehérjeigényük kielégítésére nehezen találnak megfelelő élelmet az utcákon. Emellett ki vannak szolgáltatva a kutyák és a városokba betérő vadállatok (kutyafélék, medvék, hüllők) támadásainak, az autóknak és a macskákat gyűlölő, vagy sorsukkal szemben közömbös állatkínzó embereknek is. Világszerte több ezer állatvédő szervezet és önkéntes próbál segíteni a helyzeten azzal, hogy befogja és sterilizáltatja ezeket az emberhez nem szokott és emiatt örökbefogadásra alkalmatlannak ítélt állatokat, valamint beoltja őket a veszettség és a macska leukémia (FeLV) ellen, továbbá ellátja őket hosszú élettartamú bolhairtó eszközzel. A beavatkozásokat végző állatorvosok általában megjelölik a macskákat, a fülük hegyének lemetszésével, mivel némelyikük többször is az állatvédők által kihelyezett csapdákba kerül. Az önkéntesek rendszeresen gondozzák is az elvadult állatokat, amellett hogy ételt biztosítanak a számukra, igyekeznek enyhíteni beilleszkedési problémáikat. Miután a teljes kolóniát sikerült sterilizálni és nem születnek további kölykök, lassan az egész csoport kihal. Sokan ezen erőfeszítésektől remélik a városi macskakolóniák helyzetének megoldását. ### Környezetre gyakorolt hatás Két eltérő nézet létezik a macska természetes környezettel való kapcsolatáról. - Az első szerint: Az elvadult macskákkal kapcsolatos programok és a szabadba kijáró házi macskák témája jelenleg nem a súlyosságának megfelelően kezelt probléma. Kevéssé ismert tény, hogy a házi macskák több tanulmány a szerint csak az USA-ban évente több milliárd madarat pusztítanak el. A szabadba kijáró macskák környezetkárosító hatásának mértéke a helyi körülményektől függ. A legsúlyosabb kárt a szigetekre kerülő macskák okozhatják. Komoly problémát jelentenek Floridában is ahol nem őshonosak, és ahol számos kis méretű veszélyeztetett faj él a mocsaras területre egyre inkább betelepülő házak közelében, illetőleg ahol a macskák a kedvező klíma miatt egész évben könnyen szaporodhatnak. Az Egyesült Királyságban kevésbé okoznak problémát, mivel már régen meghonosodtak és a helyi vadon élő állatokra nem jelentnek veszélyt. Az állattartók az állatorvosok, az ökológiai szervezetek és az egyetemek véleményét is kikérhetik arra vonatkozóan, hogy egy-egy területen kiengedhetők-e a házi macskák a szabadba. Nemcsak a macskák lehetnek ártalmasak a környezetre, a nagyobb ragadozók és a fertőző betegségek rájuk is veszélyt jelenthetnek. Az Egyesült Államok délnyugati részén élő prérifarkasok számos házi macskát ejtenek el a városok körzetében. Emellett felbukkanhat a térségben a macska leukémia (FeLV), a macska-AIDS vírus (FIV) és a veszettség is. Egymásnak ellent mondó vélemények esetén biztonságosabb a macskát a házon belül tartani. A házi körülményekhez szokott állatokat pedig, az erre alkalmas területeken érdemes fokozatosan hozzászoktatni a szabadban való tartózkodáshoz. - A második nézet szerint a természetkárosításra nincs egyértelmű bizonyíték. E szerint az álláspont szerint a káros hatások nem feltétlenül következnek abból a tényből, hogy a macskák ragadozók. Ez a nézet azonban nem állja meg a helyét, a macskák nemcsak mennyiségileg több állatot ölnek meg, mint a többi háziállat, emellett a macskák a zsákmányállatok többségével nem táplálkozási célból, hanem vadászösztönből végeznek (hasonlóan a többi macskaféléhez, pl. a hiúzhoz). A környezet és ezen belül a környezetvédelem az utóbbi évtizedekben jelentős fejlődésen ment át, ami megmutatkozik a természetvédelmi értékek megállapításában is. Megjegyezzük, hogy a macska ellenőrzés nélkül fog nagy értékű 10000-50000 Ft-kárértékű énekes madarakat, gyíkokat anélkül, hogy bárki tudna róla, hacsak nem tudja egy fotós éppen lefényképezni, és bizonyítani. Az ismertebb énekesmadarak természetvédelmi értéke: őszapó 25000 Ft, széncinege 25000 Ft, szürke légykapó 50000 Ft, vörösbegy 25000 Ft, mezei veréb 25000 Ft. Gyíkok kb. 10000 Ft/db. A kár értéke általában nagyobb, mint a macska értéke. Állatvédő egyesületek ajánlása a befogás ás menhelyre vitel. Egy macska élve fogó csapda kb. 14000 Ft. Vannak egyesületek, amelyek vállalják a befogást. ## Ismertebb macskafajták Az ismert fajták listája meglehetősen hosszú: a szervezetek többsége nagyjából 30-40 fajtát tart nyilván, de emellett számos fajta tenyésztése van folyamatban, így minden évben újabbak látnak napvilágot, melyek különböző jellemzőkkel és vérvonallal rendelkeznek. A legalapvetőbb csoportosítás szerint vannak: 1. hosszú szőrű és félig hosszú szőrű fajták, 2. rövid szőrű fajták, 3. különleges fizikai tulajdonságú fajták. A kiállításon szereplő állatokról a tulajdonosok és a tenyésztők véleménye alapján döntik el, mennyire állnak közel a fajta ideális példányához (lásd szelektív tenyésztés). A számos kereszteződés miatt egyes macskákat csak egy adott fajta rövid vagy hosszú szőrű változataként azonosítanak. Sokféle színváltozat és mintázat létezik, melyek azonban nem minden esetben tartoznak külön fajtához. Némelyik fajta a külleme alapján is jól megkülönböztethető, így a házi macska alfajaként saját rendszertani nevet kapott, ám ezek az elnevezések hivatalosan nem elismertek. Az érintett fajták: - F. catus anura – manx - F. catus siamensis – sziámi - F. catus cartusenensis – karthauzi - F. catus angorensis – török angóra Másrészről az olyan fajták, mint a Sokoke, a Singapura, a norvég erdei macska vagy a Maine Coon, habár a házi macska alfajainak tekinthetők, szintén nem kaptak önálló rendszertani besorolást. A fajtatiszta példányok kevesebb mint egy százalékát teszik ki a világ teljes macskaállományának. A tudatos macskatartás egyre jobban elterjed, és a macskák tartása gyakran kiterjed a születésszabályozásukra is. ### Szőrzetváltozatok A leggyakoribb szőrzetváltozatok az alábbiak: Bicolor, tuxedo és van A mintázat egyik változata a tuxedo (avagy szmoking), melynél a hát sötét színű, a mellkas és esetlegesen az arc, valamint a mancsok/lábak egy része pedig fehér, míg a Van mintázatnál (amely a törökországi Van-tó környékéről származó fajtáról kapta a nevét), csak a farok és a fejtető (a fülekkel együtt) sötét színű. E két véglet között több átmenetet is megkülönböztetnek, ilyen például a harlekin. A sötét színű rész lehet fekete, vörös vagy a teknőctarka mintázat halványabb változata. Cirmos Csíkos szőrzet, különféle mintákkal. Leggyakoribb a márványfoltos mintázat, amely tartalmazhat lepkeszárnyra és szemre emlékeztető rajzolatokat. A makréla változat oldalán a halakéhoz hasonló hosszirányú csíkok találhatók, a pöttyös cirmosoknál pedig a mintázatot apró sötét foltok szakítják meg, amelyek apróbb és halványabb változatban az abesszin fajtánál is megtalálhatók. Egyes változatokat a kitenyésztésüket végző országról neveznek el, a foltos cirmosok például meglehetősen ritkák Északnyugat-Európán kívül, ahol viszont igen elterjedtek. Teknőctarka és calico Ez a mintázat calimanco és ködfoltos tigris néven is ismert. A szőrzet vörös (vagy krémszínű) alapon fekete (esetleg barna vagy kék) színű pettyekkel díszített. A bunda tartalmazhat fehér foltokat is (teknőctarka és fehér) vagy a márványmintánál nagyobb kiterjedésű összefüggő fehér területet (calico). A calico mintázatot, tricolornak, Japánban mi-ke-nek („hármas bunda”), Dániában pedig lapjeskatnak („foltos macska”) is nevezik. A teknőctarka és calico macskák általában nőstények, mivel a mintázat a különböző X-kromoszómák hatására alakul ki. A hímek általában sterilként születnek. Azok a példányok, melyek mindenütt vörösek, többnyire hímek (nagyjából 3:1 arányban). A vörös színű hímektől származó nőstények, egy almon belül általában teknőctarkák vagy vörösek. Colorpoint A colorpoint (avagy színes jegyű) mintázat leggyakrabban a sziámi macskáknál fordul elő, de bármely másik házi macskánál is megjelenhet. A colorpoint macska arca, fülei, lábai és farka sötét színűek, míg a test többi része világosabb árnyalatú vagy fehér. A colorpoint mintázatú fajta neve függ a példány színeitől, többek között létezik fóka jegyű (sötétbarna), csokoládé jegyű (világosbarna), kék jegyű (sötétszürke), lila jegyű (ezüstös szürkés-rózsaszínű), vörös jegyű (narancssárga) és teknőctarka jegyű változat is. Megjegyzendő, hogy a colorpoint macskák szőrzete idővel sötétebbé válik, emellett a szőrzet sötétebbé vagy világosabbá válhat az esetleges sérülések és a hőmérséklet hatására is, ugyanis a szőrszálak pigmentösszetétele hőmérsékletfüggő. Szőrtelen fajták A mutáns példányokból kitenyésztett szőrtelen fajták, például a szfinx, a doni szfinx és a peterbald egyes példányai rövid, pihés szőrzettel rendelkeznek, mely a szfinx esetében a faroknál vastagabbá válhat. Mintázatuk többféle lehet, színezetüket nagyrészt a bőrük pigmentációja adja. A doni szfinx és a peterbald fajtánál a szőrzet nagy része általában kétéves korra eltűnik. ### Testfelépítés A macskák testfelépítése két véglet között változhat: Keleti : Nem kötődik egyik fajtához sem, bármely macska rendelkezhet hosszú, vékony testtel, mandulavágású szemekkel, hosszú orral, nagy fülekkel. Erre a típusra jó példával szolgálnak a sziámi és egyéb keleti rövid szőrű fajták. Cobby : Bármely macska, melynek rövid, izmos, zömök teste és kis fülei vannak. Zömmel a perzsák és az egzotikus fajták tartoznak ebbe a csoportba. ## A macska a művészetekben A macskák korán megjelentek a művészetekben. Elsőként az ókori Egyiptomban játszottak fontos szerepet, ahol i. e. 2000 után már kéziratokon, sírfeliratokon, képeken és szobrok formájában is feltűntek. Megtalálhatók az i. e. 5. századból származó görög, majd a későbbi római pénzérméken is. A rómaiak emellett mozaikokon, festményeken, kerámiákon és pajzsokon is megörökítették a macskákat. A középkori Európában egy nyolcadik századi evangeliárium illusztrációján bukkant elő, majd a reneszánsz idején tűnt fel ismét. Az irodalomban mindig is jelen volt. A zenében is előfordulnak macskára való utalások, de kevés a kimondottan macska témájú szerzemény. A filmművészettől sem áll távol, számos filmben és sorozatban látható, bár fontosabb szerepet inkább csak rajzfilmekben kap. Az internet és a jó minőségű kamerával felszerelt okostelefonok elterjedésével a vicces, rendszerint pórul járó macskákról készült amatőr videók megjelentek a közösségi videómegosztó oldalakon, ahol az egyik legnépszerűbb témává váltak, néhány macskát pont az internet tett híressé (pl. Grumpy Cat). Egy kutatás szerint ráadásul éppen hogy lélekerősítő hatása van az ilyen videóknak. Jessica Gall Myrick minnesotai médiakutató kérdőíves felmérésben 7000 internetfelhasználó tulajdonságait, viselkedését, macskavideó-néző szokásait és ez utóbbi okát térképezte fel, a felmérés szerint a videók lejátszását követően a legtöbb ember reménytelibbnek, pozitívabbnak, inspiráltabbnak érezte magát, miközben a szorongás és a düh érzése általában csökkent bennük. ## Ajánlott irodalom

Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij

Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij (, Alekszandrovszkoje, ma Szlednyevo, Szmolenszki terület, 1893. február 16. – Moszkva, 1937. június 12.), a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió Forradalmi Katonai Tanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának póttagja, a honvédelmi népbiztos helyettese. Az egész hadtörténelem egyik legkiemelkedőbb katonai zsenije, a legnagyobb stratégák között tartják számon. A Vörös Hadsereg büszkesége volt, akit a külföldi újságok Vörös Napóleon néven is emlegettek. Harcolt a cári hadseregben az első világháború idején, majd a bolsevikok oldalán részt vett az orosz polgárháború számtalan csatájában és a lengyel–szovjet háborúban. A Szovjetunió első öt marsalljának egyike. Több nyelven beszélt és diplomáciai feladatokat is teljesített pályafutása során. Katonai vezetői pozíciója sokáig megingathatatlannak tűnt, a rábízott feladatokat legjobb tudása szerint végrehajtotta, és gondosan vigyázott arra, hogy ne keveredjen bele a pártpolitikába, a sztálinista rendszer mégis az ellenségének minősítette. 1937-ben letartóztatták szovjetellenes tevékenység, kémkedés és hazaárulás koholt vádjával. A bíróság ítélete szerint fasiszta, lengyel és japán kém, az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetője volt. Erőszakkal kicsikart beismerő vallomása után halálra ítélték, és június 12-én hét másik katonai felsővezetővel együtt kivégezték. Likvidálása a sztálini tisztogatások, a „csisztka” keretében zajlott le, és megmutatta azt, hogy a gyilkosságoktól még a legmagasabb pozíciókban lévők sincsenek biztonságban. Sztálin halála után Tuhacsevszkij marsallt 1957. január 31-én az elsők között rehabilitálták. ## Fiatalkora 1893\. február 16-án (Juliánus-naptár szerint február 4-én) született az Alekszandrovszkoje (ma Szlednyevo) nevű faluban, a Szmolenszki kormányzóság Dorogobuzs járásában, egy elszegényedett földbirtokos gyermekeként. Édesapja Nyikolaj Nyikolajevics Tuhacsevszkij, édesanyja Mavra Petrovna Tuhacsevszkaja volt, akik népes családot tudhattak magukénak, hiszen Misának volt két fiú- és négy lánytestvére. A családja rokonságban állt Lev Nyikolajevics Tolsztoj családjával. Családja egy állítólagos grófi rangú előddel is rendelkezett, ám ennek megerősítését I. Pál orosz cár megtagadta Tuhacsevszkij ükapjának. Mivel családjában erős katonai hagyományok éltek (például a leendő marsall dédapja alezredesként harcolt Napóleon ellen), a fiú majdani karrierje egyértelmű volt. 1911-ben a II. Katalin cárnőről elnevezett 1. moszkvai hadapródiskolán kapta meg az alapfokú katonai képzettségét, ahol 1912. június 1-jén osztályelsőként végzett. Még ez év augusztusában, folytatva katonai tanulmányait, belépett a Sándor Katonai Tanintézetbe, amelyet 1914 júliusában kiváló eredménnyel végzett el. Az iskola befejezése azt is jelentette számára, hogy tiszti állománykategóriába került, és előléptették hadnaggyá. Többek között abban az elismerésben volt része, hogy maga választhatta ki leendő ezredét. Tuhacsevszkij a Szemjonov gárdaezred mellett döntött, amelyben dédapja is szolgált. Az első világháború kitörése után, 1914 szeptemberében a frontra vezényelték, és mintegy fél évet harcolt a németek ellen. Hat hónapos szolgálata alatt többször kitüntették és előléptették főhadnaggyá. 1915. február 19-én német hadifogságba esett Łomża közelében, ahonnan négyszer kísérelt meg sikertelen szökést, ötödszörre azonban törekvését siker koronázta. Ingolstadt erődjéből sikerült megszöknie, mégpedig úgy, hogy a németek egy százados hadifogolytársával együtt városi eltávozásra engedték őket. Tuhacsevszkijnek és társának tiszti becsületszavukkal és aláírásukkal kellett megerősíteniük, hogy visszatérnek az erődbe, ám ehelyett megszöktek, és Párizson keresztül tértek vissza Szentpétervárra. A hadifogolytáborban együtt raboskodott Charles de Gaulle-lal, Franciaország későbbi elnökével. Tuhacsevszkij október 27-én érkezett meg a városba, és november elején visszatért ezredéhez, ahol századparancsnokká nevezték ki. Az 1917-es októberi orosz forradalom után azonban feloszlatták az ezredet, és az összes tisztet leszerelték. Tuhacsevszkij ekkor a bolsevikokhoz próbált csatlakozni, azonban nemesi származása nehézséget okozott. Végül az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságnál dolgozó egyik régi ismerőse, Nyikolaj Kuljabko ajánlotta be Avel Szafronovics Jenukidzének, aki akkor a Bizottság katonai osztályát vezette, és mellette lett közvetlen munkatárs. Az éppen szerveződő Vörös Hadseregbe tehát önként lépett be, és hamar megmutatkozott, hogy a világháborúban szerzett katonai tapasztalatai és jó katonai képzettsége révén kiemelkedik a többiek közül, s látszott, hogy a későbbiekben valószínűleg nagy karriert fut be. ## Az orosz polgárháborúban ### A szimbirszki csata Tuhacsevszkij 1918 áprilisában belépett az Oroszországi Kommunista Pártba. Nem valószínű azonban, hogy lépését teljesen ideológiai meggyőződésből tette, hiszen a tiszttársai visszaemlékezése szerint a következő szavakkal búcsúzott tőlük: „A söpredékre teszem tétemet.” A pártba történt felvétele után már májusban felelős megbízatást kapott: kinevezték a moszkvai védelmi körzet törzsébe, mint komisszárt. A Csehszlovák Légió lázadása után Tuhacsevszkijt a Volga vidékére küldték, hogy segítsen a frontparancsnoknak, Mihail Artyemevics Muravjovnak. Fenyegető helyzet alakult ki, hiszen az ország keleti részén a fehér csehek és a belső ellenforradalmi erők ellen Lenin a párt legkiválóbb és legmegbízhatóbb vezetőit vetette be. Odaérkezése után röviddel, a jelentkező nehézségek ellenére is megalakítják a szimbirszki, a penzai és az inzali lövészhadosztályokat. Az ő szervezőképessége és katonai szaktudása nagyban hozzájárult, hogy létrejöhetett az 1. forradalmi hadsereg, melynek később a parancsnokává is kinevezték. Már a harcok kezdetén megmutatkozott kiváló stratégiai érzéke. Azt vallotta, hogy a forradalmat csak határozott támadással lehet megmenteni. A rábízott egységek harci kedvének fokozása érdekében gyakran magukhoz a vöröskatonákhoz fordult. 1918. június 30-án, a hadműveletek előtt, az alábbi kiáltványt intézte hozzájuk: A hadsereg parancsnoki beosztáshoz hozzásegítette, hogy felettesei között voltak olyanok, akik nem hittek a forradalom győzelmében. Muravjov parancsnok elítélte a bolsevikok politikáját, és július 10-én fellázadt ellenük. Terve az volt, hogy újraindítja a központi hatalmak elleni háborút. Mivel nemesi származású volt, erre apellálva megpróbálta Tuhacsevszkijt is beszervezni vállalkozásába, ő azonban árulónak nevezte felettesét. Muravjov ekkor elrendelte Tuhacsevszkij kivégzését. Erre azonban nem került sor, mivel az őt őrző vöröskatonák szabadon engedték, és figyelmeztették a többi egységet is Muravjov árulásáról. Másnap Muravjov meghalt egy összecsapásban, és Tuhacsevszkij lett az 1. forradalmi hadsereg parancsnoka. Az elkövetkező tíz nap alatt, amíg a következő frontparancsnok megérkezett, jelentősen rosszabbodott a helyzet, és több fontos város is a fehérek kezére került. A parancsnoksága alá tartozó 1. hadsereg rosszul felszerelt csapatokból állt, és mintegy főt számlált. Szállítási eszközökkel és nehézfegyverzettel alig rendelkezett, ezért csak a vasútvonalak mentén volt képes mozogni. A fehérek csapatai ezt és a Muravjov lázadása okozta zűrzavart kihasználva vészesen megközelítették Lenin szülővárosát, Szimbirszket. Tuhacsevszkij elhatározta, hogy megvédi a várost, bármi áron. Csapatai egy részét csupán személyes közbeavatkozásának köszönhetően sikerült engedelmességre bírni. Erőfeszítései azonban hiábavalóak voltak, hiszen a város július 22-én elesett, és csupán szeptember 12-én sikerült visszafoglalni, akkor is a harmadik próbálkozásra. Az augusztus 3-án és 9-én indított támadásokat még visszaverték, és a második sikertelen akció után Trockij már hadbírósággal fenyegette a fiatal tisztet. A szeptember 9-én indított támadásban azonban teljesen bekerítette a Szimbirszket védő fehér csapatokat, és megsemmisítő vereséget mért rájuk. Ezzel másik nagy problémája is megoldódott, ugyanis csapatai rengeteg hadifelszerelést zsákmányoltak. A szimbirszki győzelem után, szeptember 15-én éjszaka csapataival átkelt a Volga bal partjára, és mintegy 30–35 kilométerrel vetette vissza a fehérek csapatait. A Kazányból visszavonuló fehérek mintegy egy héten keresztül sikertelenül támadták a folyó bal partján lévő hídfőállást. Tuhacsevszkij ezután újabb csapatokat küldött át a folyón, és szeptember 25-re a fehérek mintegy 160 kilométert voltak kénytelenek hátrálni Bugulmáig. A győzelmek azt is eredményezték, hogy keze alatt pár hónap alatt harcképes, fegyelmezett erővé vált az 1. forradalmi hadsereg, és így példaként szolgáltak a máshol harcoló vöröskatonák számára. ### A szizranyi és szamarai csata Még meg sem tisztították teljesen Szimbirszk környékét a fehér csapatoktól, amikor Tuhacsevszkij új parancsot kapott: Szizrany és Szamara elfoglalását. Saját csapatain kívül támogatására rendelték még a 4. hadsereg egyik hadosztályát és a volgai flottát, így mintegy katona és 15 hajó kerül az irányítása alá. Ez volt az első összfegyvernemi hadművelet, amelyben részt vett, és teljesen újszerű problémákkal kellett szembesülnie a támadás során. Nemcsak a hadműveletei terület volt a szimbirszkinél jóval nagyobb, de a kombinált vízi-szárazföldi csapatmozgás is jóval bonyolultabb feladatnak bizonyult. Ellensúlyozta ezeket azonban az, hogy Tuhacsevszkij mintegy másfélszeres túlerőben volt ellenfeleivel szemben. Tuhacsevszkij szeptember 14-én két saját és egy a 4. hadsereg alá tartozó hadosztállyal indította meg a támadást Szizrany ellen. Ehhez hamarosan csatlakozott a szimbirszki hadosztály is, amely két egynapos erőltetett menetet végrehajtva, mintegy 100 kilométert tett meg. Október 3-án a hadosztály sikeresen elfoglalta az alekszandrovszki vasúti hidat, ezzel elvágva a Volga jobb partján lévő fehér egységek Szamara felé vezető útját. A fehérek visszavonultak, és Szizrany aznap, Szamara pedig négy nap múlva került a vörösök kezére. Ezzel a győzelemmel megnyílt a kőolaj- és élelmiszerszállítás útja a felső-volgai régióba, ahol a lakosság éhezett. Tuhacsevszkij ekkor bevésett feliratos aranyórát kapott addigi győzelmei elismeréseként. 1918 novemberében Moszkvába rendelték, hogy áthelyezzék a déli frontra, ahol frontparancsnok-helyettesi beosztást kapott. ### Déli front Tuhacsevszkij áthelyezésének fő oka az volt, hogy egyre inkább erősebbé váltak az ország déli részén állomásozó fehér egységek. 1918 végére az Észak-Kaukázust teljesen megszerezték, valamint felsorakoztak Anton Ivanovics Gyenyikin tábornok mögé, egységes hadvezetést létrehozva. Mihail Nyikolajevics azonban csak 1919 januárjában lépett szolgálatba a Déli fronton. Ennek oka az volt, hogy a magasabb rangú katonai szakértők erős ellenszenvvel viseltettek vele szemben, hiszen míg többségük magas rangú katonatiszt volt a cári seregben, addig ő csupán egy főhadnagy. Tuhacsevszkij január 24-én átvette a 8. hadsereg parancsokságát. Új egysége ekkor a fehérek demoralizált kozákjait üldözte, és a hónap végén átkelt a Don folyón. Február 1-jén a Vörös Hadsereg főparancsnoka, Jukums Vācietis, teljesen új feladatot adott a Déli frontnak, Rosztov és Novocserkasszk elfoglalását tűzve ki célul. Az új parancsnak köszönhetően hetven kilométeres rés nyílt a 8. hadsereg és a front többi egysége között. Ekkor súlyos vita alakult ki Tuhacsevszkij és Vlagyimir Mihajlovics Gittyisz frontparancsok között, utóbbi ugyanis úgy gondolta, hogy a 8. hadsereg támogatása nélkül is végezni tudnak a csapdába esett fehér csapatokkal, így azt az utasítást adta Tuhacsevszkijnek, hogy induljon Rosztov felé. A vita hamar a Forradalmi Katonai Tanács elé került, Tuhacsevszkij pedig hozzálátott saját terve megvalósításához, ám a márciusi olvadás miatt képtelen volt előrenyomulását folytatni a Donyec-medencében. ### Kolcsak legyőzése Alekszandr Vasziljevics Kolcsak admirális feltűnésével ismét keletre helyeződött a polgárháború súlypontja, Tuhacsevszkij pedig ezt felhasználva, kérte saját visszahelyezését. Kérelmét jóváhagyták, és 1919. március 24-én kinevezték a Keleti front 5. hadseregének parancsnokává. A Keleti front és Kolcsak serege körülbelül azonos erőt képviseltek, habár a fehéreknek kétszer akkora lovasságuk volt, mint a vörösöknek. 1919 elején a frontvonal az Urál hegység mentén húzódott a két erő között, azonban a március elején indított offenzíva miatt Kolcsak egységei egyre közeledtek a Volgához. Ebben a nehéz helyzetben vette át Tuhacsevszkij a létszámának majdnem felét elvesztő 5. hadsereg parancsnokságát. Az 5. hadsereg és a tőle északra tevékenykedő 2. hadsereg között mintegy 150 kilométeres rés volt, ráadásul Tuhacsevszkij demoralizált egységei kevés tiszttel és komisszárral rendelkeztek. Eközben a vörös vezérkar elfogadta Mihail Vasziljevics Frunze tervét, amely szerint egy közös parancsnok alá vont csapásmérő erő a jobbszárnyon megtámadja Kolcsak meggyengült balszárnyát. Ebbe a csoportba vonták be az 5. hadsereget is, és az így létrejövő egység élére Frunzét nevezték ki. Április 20-ára az 5. hadsereg ismét bevethető állapotba került. A hadsereggel szemben közeledő két fehér hadtest között rést találtak, így Frunze parancsára Tuhacsevszkij április 28-án megindította a támadást. Két nap alatt sikeresen szétzúzták az ellenséges 7. gyalogoshadosztályt, és elfoglalták Buguruszlan vasútállomását, valamint a városba is behatoltak. Ekkor az egységet északra irányították Bugulma elfoglalására azért, hogy el tudja vágni Kolcsak utánpótlását. Az ellenség túlereje ellenére a május 6-án indított támadás sikerrel járt, és a város 13-ára elesett. A visszavonuló fehérek éppen csak elkerülték Tuhacsevszkij bekerítésre küldött csapatait, és a parancsoksága alatt álló 5. hadsereg mintegy 150 kilométert nyomult előre egy hét alatt. A Keleti fronton időközben parancsnokváltásra került sor, az új parancsnok Alekszandr Alekszandrovics Szamojlo lett, aki a Vörös Hadsereg főparancsnokával egyetértésben arra készült, hogy előbb a Szibériai Hadsereggel számol le, és csak utána végez Kolcsak Nyugati Hadseregével. Az új terv ellen azonban mind Frunze, mind Tuhacsevszkij tiltakozott. Ezután az 5. hadsereg rendre ellentmondásos parancsokat kapott, és Tuhacsevszkij egyik táviratában amiatt panaszkodott Szamojlónak, hogy tíz nap alatt öt, egymásnak teljesen ellentmondó parancsot kapott, majd emlékeztette parancsnokát a harcászat szabályaira. Másik táviratában nem elég energikusnak nevezte felettesét. Szamojlo a felettes iránti tisztelet hiánya miatt fel akarta menteni Tuhacsevszkijt a szolgálatból, ám ebben saját katonai tanácsa sem támogatta. A vitát végül Lenin oldotta meg, aki visszahelyezte a régi parancsnokot, Kemenyevet a Keleti front élére. Frunze csoportja május 25-én ismét támadásban lendült Kolcsak ellen, és Tuhacsevszkij 5. hadserege szétzúzta az 1. Volgai Hadtest maradványait. Ezután a baskíriai Ufa városa volt a következő célpont, amely június 19-én el is esett. Tuhacsevszkij és Frunze korábbi jóslata valóra vált, ugyanis a Nyugati Hadsereg visszavonulásával együtt a Szibériai Hadsereg is kénytelen volt a további támadó hadműveleteket beszüntetni. Ezután a vörös egységek folytatták előrenyomulásukat, és július 13-án elesett Zlatouszt, majd augusztus negyedikén Cseljabinszk is. Tuhacsevszkij a két város elfoglalása közben mintegy hadifoglyot és hatalmas mennyiségű hadizsákmányt ejtett. Augusztus 20-án az 5. hadsereg átkelt a Tobol folyón, és tíz nap alatt 180 kilométert nyomult előre. Itt azonban súlyos ellentámadás érte csapatait, és szeptember végére az 5. hadosztály visszaszorult a folyó menti hídfőibe. Október 14-éig nem került sor komolyabb akciókra, ezen idő alatt Tuhacsevszkij az egységeit erősítette meg. A 14-én induló offenzívában Kolcsak csapatai súlyos vereséget szenvedtek és folyamatos visszavonulásra kényszerültek, amely fejvesztett menekülésbe torkollott. Október 30-án Tuhacsevszkij elfoglalta a ma Kazahsztán területén fekvő Petropavlovszkot, döntő vereséget mérve a fehérekre. Ezután hadosztályai kérését figyelmen kívül hagyva folytatta az előretörést Omszk irányába, ahonnan Kolcsak és kormánya november 12-én elmenekült. A város fős helyőrsége lövés nélkül adta meg magát, a vörösök kezére juttatva a város fegyverraktárait. Egységei mintegy 600 kilométert tettek meg egy hónap alatt, napi 20 kilométert gyalog teljesítve, mert nélkülözték a szállítójárműveket, és a terület sem rendelkezett kiépített infrastruktúrával. Tuhacsevszkij energikussága, kezdeményezőképessége nagy szerepet játszott ennek az eredménynek a létrejöttében. Jelentősen növelte az 5. hadsereg tényleges támadóerejét az az utasítása, amelyben lényegében megtiltotta tisztjeinek a tartalékok képzését, így nagy tűzerőt koncentrált az arcvonalra. Ezzel a taktikával látványos sikereket ért el, ám vereség esetén fennállt a veszélye, hogy csapatai is súlyos veszteségeket szenvednek. Omszk elfoglalásáért Vörös Zászló érdemrenddel és aranymarkolatú díszkarddal tüntették ki, amely akkor a harcoló hadseregparancsnokoknak adományozható legmagasabb kitüntetés volt. A „Vörös Lobogó” érdemrend jelével ellátott díszkard különösen nagy elismerés volt, és azt jelentette, hogy mind Lenin, mind Trockij bizalmát magáénak tudta, de lehet, később ez okozta a vesztét, hiszen kivívta Sztálin ellenszenvét és irigységét, ő ugyanis nem kapta meg ezt az elismerést. Egysége, az 5. hadsereg egyhavi különfizetést kapott, az összes járandósággal kiegészítve, valamint a hadsereg 27. hadosztálya felvehette nevébe az „omszki” titulust. Ezután Tuhacsevszkijt novemberben ismét Moszkvába rendelték, hogy új beosztásba helyezzék. ### Krónikus tiszthiány Tuhacsevszkij kiemelkedő hadvezéri képességei a hadseregszervezés területén is megmutatkoztak. A Vörös Hadsereg folyamatos tiszthiányban szenvedett, és központilag nem tudták pótolni a parancsnoki állományt ért veszteségeket. A gondok enyhítésére saját módszert dolgozott ki, eszerint létrehoztak az 5. hadseregben működő vöröstisztképző iskolát. Ezt úgy szervezték, hogy képesek voltak magasabb szintű zászlóalj- és századparancsnoki és az alapokat biztosító szakaszparancsnoki képzést is folytatni. Az 5. hadsereg 1919-es téli hadjárata előtt készített jelentésben az állt, hogy ezen a módon 50 zászlóalj és század vezetésére alkalmas tisztet kiképeztek, és további 800 fő szakaszparancsnok felkészítését folytatták. ### Gyenyikin legyőzése Bár Tuhacsevszkij november végén Moszkvába érkezett, kinevezésére mégis január 24-éig kellett várnia. Ő maga ezt a magasabb beosztású katonai szakértők ellenszenveként értelmezte, mert bár bizonyított az 5. hadsereg élén, mégis úgy tűnt, kételkednek a képességeiben. Várakozása alatt Lenin megkérte arra, hogy foglalja írásba véleményét a katonai vezetőkről. Tuhacsevszkij ennek eleget is tett, és lesújtó véleményt fogalmazott meg irományában. Többek között arról panaszkodott, hogy a cári hadsereg volt tisztjei nem értik meg az osztályharc fontosságát és nem is veszik azt figyelembe a haditerv kidolgozásakor. Úgy vélte, legfőbb ideje a fontosabb pozíciókba munkás és paraszti származású tiszteket helyezni, akik már elegendő tapasztalatot gyűjtöttek a polgárháborús évek során. December 22-én aztán kinevezték a Déli front 13. hadseregének élére, ám a front komisszárja, Joszif Visszarionovics Sztálin nem hagyta ezt jóvá. Katonatársak visszaemlékezései szerint sosem volt barátságos Tuhacsevszkijjel, valószínűleg utóbbi nemesi származása és a hadseregben elért eredményei miatt. Ő ezért 1920. január 19-én kérelmet írt a Központi Végrehajtó Bizottságnak, amelyben kérte kinevezését bármilyen pozícióba, még ha az nem is jár együtt frontszolgálattal. Ezzel egy időben érkezett meg Bugyonnij és Vorosilov levele, amelyben panaszt emeltek a Déli front elégtelen vezetése ellen. Ezek következtében január 24-én kinevezték Tuhacsevszkijt a kaukázusi hadszíntér ideiglenes parancsnokának, amely pozíciót ténylegesen február 3-án vette át Szaratovban. Tuhacsevszkij erőit a balszárnyra összpontosította, mivel jóval gyengébbnek találta Gyenyikin Manics mögött helyett foglaló jobbszárnyát, mint a Don mögött húzódó balt. Felismerte, hogy az idő a legfontosabb tényező, ezért február 14-én, a beígért erősítés előtt, támadást indított a fehérek ellen. A frontális támadásokkal egy időben az 1. lovas hadsereg Bugyonnij vezetésével az ellenség hátába került, hogy elvágja annak összeköttetéseit a hátországgal. Gyenyikin azonban felismerte a fenyegetést, és saját lovascsapatait küldte a helyzet megmentésére. Ekkor került sor a polgárháború legnagyobb lovasütközetére, ahol mintegy katona csapott össze. Az összecsapás a vörösök elsöprő győzelmével ért véget, amely egyben az egész hadjárat sorsát is eldöntötte. Eközben azonban a fehérek egységei elfoglalták Rosztovot, ami riadalmat okozott Moszkvában, és emiatt több szemrehányás is érte Tuhacsevszkijt. Kamenyev február 21-én azért szidta meg, mert nem várta be a számára küldött erősítést a támadás megindítása előtt. Ő azonban azt válaszolta, hogy támadnia kellett, hogy ő léphessen fel kezdeményezőként, és arra is hivatkozott, hogy ha Rosztov csupán egy kis falu lett volna, akkor az üggyel senki sem foglalkozna. Taktikája helyességét igazolta, hogy a várost február 23-án visszafoglalták, és ezután végzetes csapást mértek Gyenyikin seregére, amelyet március végén az antant flottája a Krím félszigetre evakuált. Ezzel az orosz polgárháború lényegében véget ért. ## A lengyel–szovjet háborúban 1920 márciusában Kamenyev, a Vörös Hadsereg főparancsnoka javasolta, hogy Tuhacsevszkij, aki „hozzáértéssel és határozottan irányította az utolsó hadműveleteket Gyenyikin haderőinek megsemmisítésében”, legyen a lengyelek ellen induló Nyugati front parancsnoka. Kinevezése a front élére végül április 29-én történt meg, rendkívül kritikus helyzetben. Május 14-én offenzívát indított a mai Belorusszia területén állomásozó lengyel erők ellen, ám ellenfelei Ukrajnából hozott csapatokkal megállították, majd ellentámadást indítva kiszorították a területről a vörös egységeket. Ettől kezdve júliusig a Délnyugati front játszotta a főszerepet a hadjáratban, és a Nyugati front csak július 4-én ment át támadásba. Ekkor Tuhacsevszkij a következő parancsot adta ki: „Szuronyok hegyén visszük el a békét és a boldogságot a dolgozó emberiségnek. Irány Nyugat! Előre Vilna, Minszk, Varsó felé!” A mintegy százezer főt számláló, négy hadseregből álló, másfélszeres túlerőben lévő Nyugati front sorra győzelmet aratott a lengyelek felett. Július 11-én elfoglalták Minszket és Mozirt, 14-én pedig Vilna is elesett. Július közepére a front katonái már a Curzon-vonalnál, vagyis a lengyel–ukrán, illetve belorusz etnikai határnál álltak. Míg eddig csupán a lengyel egységek Ukrajnából és Belorussziából való kiszorítása volt a fő cél, ekkor megfogalmazódott a gondolat a szovjet vezetőségben, hogy a lengyeleknél is kommunista kormányzatot állítsanak fel. Lenin beleegyezése után folytatódtak a Lengyelország elleni hadműveletek. Kamenyev egyetértett Tuhacsevszkij jelentésével, úgy látta, hogy a lengyelek főerőit tönkreverték, és a Nyugati front ereje már egyedül is elegendő Varsó bevételére, így a Délnyugati front számára új célt jelölt ki, Lvov elfoglalását. Ezzel a két egység távolodni kezdett egymástól, ami miatt az oroszok támadóereje jelentősen lecsökkent. Tuhacsevszkij csapatai augusztus elejére megközelítették a lengyel fővárost, majd mintegy katona lendült támadásba augusztus 13-án. Ismét kedvenc taktikáját alkalmazva, tartalékok felhalmozása és az erősítés bevárása nélkül indult meg a város ellen. Terve az volt, hogy északról kerüli meg Varsót, mivel úgy vélte, itt várakoznak az ellenséges főerők. Sebezhető balszárnyát azonban ellentámadás érte augusztus 16-án, és ez az egész offenzíva összeomlásához vezetett. A lengyel sikerekben fontos szerepe volt a Magyarországról az utolsó pillanatban megérkező lőszerutánpótlásnak, amely majdnem 22 millió töltényt jelentett, és 80 vagon szállította azt Románián keresztül. A kezdetben szervezett visszavonulás utóbb fejvesztett meneküléssé vált, és Tuhacsevszkij elvesztette összeköttetését egységeivel. A Varsó elleni támadás teljes kudarccal végződött, és a lengyel erők augusztus 25-ére elérték a Nyugati-Bugot, valamint visszafoglalták Breszt-Litovszkot. A kudarc ellenére Tuhacsevszkijt nem váltották le, ám igen hamar megindult a felelősök keresése a felső vezetők között. Tuhacsevszkij a hadjárattal kapcsolatos véleményét előadásokon hangoztatta, és írásban az 1923-ban megjelenő „A visztulai hadjárat” című munkájában adta közre, ahol a felelősséget a Délnyugati frontra, valamint a főparancsnokságra hárította. Itt került szembe másodszor Sztálinnal, hiszen ő a Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsának tagjaként szembeszállt Lenin akaratával azért, hogy pártfogoltjai (Vorosilov és Bugyonnij) az 1. lovashadsereggel Lvov bevételét végrehajthassák. Ez Tuhacsevszkij szerint hadászati szempontból kevésbé fontos cél volt, és az ott elért harcászati siker azt is jelentette, hogy a lovas egységek csak késve érkeztek a lublini fő irányba, és ez a késedelem nagyban hozzájárult a varsói hadművelet kudarcához. Lenint olyan mélységesen felháborította Sztálin hozzáállása, hogy Moszkvába rendelte, és a párt Központi Bizottságának nevében megrovásban részesítette, majd eltávolította a katonai vezetésből. ## Felemelkedése ### Kronstadti és tambovi lázadás 1921-ben, az orosz polgárháború katonai konfliktusainak vége után az emberek egyre inkább kezdtek szembefordulni a bolsevik vezetéssel. A hadikommunizmus rendszere egyre visszatetszőbbé vált az emberek számára, és 1921 elején több lázadásra is sor került. A. Sz. Antonov vezetésével parasztlázadás robbant ki a Tambovi Kormányzóság területén, és 1921 márciusában a kronstadti matrózok is fellázadtak. Tuhacsevszkijnek mindkét esemény vérbefojtásában nagy szerepe volt. Az általa alkalmazott eszközök inkább hasonlítottak egy büntetőhadjáratra, mint egy katonai vállalkozásra. Harci gáz alkalmazása, túszejtések, kivégzések és falvak felégetése jellemezték ezeket. A kronstadti matrózlázadás kitörése után Tuhacsevszkij parancsnoksága alatt újra felállították a 7. hadsereget, és irányítása alá rendelték a 27. „Omszki” hadosztályt is. Március 8-án sikertelen rohamra került sor, ám a 17-i támadás során a vöröskatonák elérték az erődítményt. Tuhacsevszkij ekkor harci gáz bevetésére adott parancsot a Petropavlovszk és Szevasztopol csatahajók ellen, és másnapra a matrózok ellenállása megtört. A tambovi lázadás eltiprását is Tuhacsevszkijre bízták. Erre mintegy katonát és egy hónapot kapott, azonban minden erőfeszítése ellenére sem sikerült a határidőt betartania. Tuhacsevszkij a 171. számú napiparancsban fektette le a sereg által alkalmazandó módszereket. Itt felhatalmazta a katonákat arra, hogy helyben lőjék le azt, aki nem hajlandó a nevét megmondani, a lázadókat rejtegető vagy fegyvert birtokló családoknak a legidősebb tagját lőjék agyon, az erdőket pedig mérges gázzal tisztítsák meg. Ezen kívül teljes falvakat is felégethettek ellenállás esetén, vagy a parasztok kunyhóit felrobbanthatták. Tuhacsevszkij a fentieken kívül úgy próbálta megadásra bírni a lázadókat, hogy családjaikat túszul ejtették és embertelen körülmények közé táborokba zárták. Mindezek ellenére a lázadást csak 1922 végére sikerült elfojtani. ### A Vörös Hadsereg reformja A háború végeztével minden erejével a Vörös Hadsereg további megerősítésén fáradozott. 1921. július 25-én kinevezték a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg Katonai Akadémiájának parancsnokává. Ez a felsőoktatási intézmény volt akkoriban a magasabb parancsnoki állomány képzésének egyetlen központja. Az oktatói beosztásban nem maradt sokáig, hiszen 1922 januárjától újra parancsnoki és parancsnokhelyettesi beosztásokat látott el. Közvetlen elöljárójával, Frunze parancsnokkal kölcsönös tiszteleték a másikat, és munkájuk során jól kiegészítették egymást. 1924 áprilisa és 1925 januárja között, Frunze vezérkari főnöksége idején Tuhacsevszkij volt a helyettese. Trockij hadügyi népbiztosi pozícióból elmozdítása után Frunze követte a népbiztosság élén és a Forradalmi Katonai Tanács elnökeként, ez utóbbinak Tuhacsevszkij is tagja volt. Frunze halála után átmenetileg háttérbe szorult, ugyanis visszautasította a Vorosilov és Sztálin által ajánlott katonai tanácsadói pozíciót Kínában, a szövetséges Kuomintangnál, így ezt követően a katonai utánpótlás nevelése lett a feladata. Tuhacsevszkij ekkoriban sokat foglalkozott a jövővel, és igen korán felismerte, hogy a modern harcászat legfőbb alapeleme a motorizáció, amely nagyban növeli a seregek mozgékonyságát. A Szovjetunió 1928-tól induló ötéves tervei főleg a gép- és acélgyártásra helyezték a fő hangsúlyt, és ez egybevágott az ő elképzeléseivel is. Ezen kívül 1929-ben a párt Központi Bizottsága határozatot fogadott el a fegyverzet és a felszerelés modernizálásáról és új, modern harceszközök beszerzéséről. Mindezek hatására Tuhacsevszkij 1930 januárjában javaslatot dolgozott ki a fegyveres erők reformjára, amelyben nemcsak a fegyverzet modernizálására, de a haderő átszervezésére is javaslatot tett. A tervezet kidolgozása során – tévesen – úgy vette, hogy az első ötéves terv sikeréről szóló jelentések igazak, ennek megfelelően a benne szereplő adatok erősen túlzóak. Ennek részeként javasolta a lovas egységek számának csökkentését, és a harckocsik, valamint repülőgépek számának növelését. Ezek miatt azonban óhatatlanul ellentétbe került Vorosilovval és Bugyonnijjal. Mivel tervezetére hónapokig nem érkezett válasz, végül ő maga írt Sztálinnak 1930 áprilisában, ám Sztálin válasza elutasító volt, a válaszlevelet pedig Vorosilov fel is olvasta a Forradalmi Katonai Tanács egyik ülésén. A tervezete ellen felhozott érvek azok voltak, hogy nem marxista módon közelítette meg a problémát, elérhetetlen célokat vázolt fel, és terve végrehajtása a „vörös militarizmus” kiépüléséhez vezetne. Tuhacsevszkij azonban nem fogadta el a visszautasítást, és többször is kérte Sztálint a véleménye felülvizsgálására. Előrelépést az jelentett, amikor 1931 júniusában váratlanul hadügyi népbiztos helyettesnek, valamint a Vörös Hadsereg fegyverzeti főnökévé nevezték ki. Ilyen minőségében sokat tett a Vörös Hadsereg modernizálása érdekében, így például 1931 végén javasolta, hogy a lövész- és lovashadosztályokat erősítsék meg harckocsikkal, majd 1934-ben sürgette a katonai légierő gépszámának növelését is. A légierő fejlesztésével együtt a légvédelem fejlesztését sem hanyagolta el, és nagy figyelmet szentelt a légelhárító eszközök kifejlesztésére és rendszeresítésére is. A később oly hírhedtté vált katyusák is neki köszönhetőek, hiszen ezek az általa támogatott modern harcászati rakéták fejlesztésének voltak részei. A Balti Flotta több hadgyakorlatán is részt vett, hogy ellenőrizze a tengeri hadviseléssel kapcsolatos elképzeléseinek helyességét. Ezen kívül javasolta katonai akadémiák felállítását azért, hogy a gépesített egységekhez szükséges tiszti állomány időben rendelkezésre álljon. Tuhacsevszkij kezdeményezte a Vörös Hadseregben az ejtőernyős egységek létrehozását. Az első szovjet ejtőernyős alakulat 1932-ben alakult meg 450 emberrel. Tuhacsevszkij 1934 szeptemberében, a Leningrádi Katonai Körzetben kísérte figyelemmel az egyik ejtőernyős hadgyakorlatot, és ekkor találta úgy, hogy érdemes a technikát továbbfejleszteni. 1936-ban, a Kijevi Katonai Körzetben mintegy 1200 ejtőernyős tartott gyakorlatot, akik villámgyorsan elfoglalták a kijelölt célpontot. Részben Tuhacsevszkij felismerésének köszönhetően 1936 és 1945 között a Szovjetuniónak több ejtőernyőse volt, mint a világ összes többi országának együttvéve. ### Marsallá válása Tuhacsevszkij karrierje magasan szárnyalt, 1928-ban a Leningrádi Katonai Körzet élére nevezték ki, 1931. június 19-én a Forradalmi Katonai Tanács elnökhelyettese lett, 1933 februárjában kitüntették a Lenin-renddel, a XVII. pártkongresszus pedig a Központi Bizottság póttagjává választotta. A sikerekkel együtt járó irigység és kétkedés is megjelent körülötte. Miután Frunze meghalt, Vorosilov honvédelmi népbiztossága idején a Munkás-paraszt Vörös Hadsereg törzsfőnöke lett. Vorosilov lényegesen gyengébb képességekkel rendelkezett, és ezt úgy próbálta ellensúlyozni, hogy hihetetlen gyanakvással figyelte Tuhacsevszkij minden mozdulatát. Vorosilovval és Bugyonnijjal való gyakori vitáinak oka volt még az is, hogy Tuhacsevszkij nehezen viselte a butaságot, és a két marsall maradi hadászati felfogása éles ellentétben állt az ő új stratégiai elképzeléseivel. A gyakori vitáknak meg is lett az eredménye, és a Vörös Hadsereg fejlesztése érdekében tett jelentéseit és javaslatait Vorosilov rendszeresen kifogásolta, visszadobta, és ha csak tehette, elkerülte őt. Sztálin már 1930-ban megpróbálta perbe fogni, ám ekkor több bolsevik vezető a segítségére sietett, és visszahelyezték pozíciójába. A Frunze Katonai Akadémia 1931-ben érdekes elemzést készített a szovjet–lengyel háború tanulságait összegző tankönyvében, ugyanis összhangban Sztálin elvárásaival kimondták, hogy a hadművelet sikertelensége egyedül Tuhacsevszkijnek köszönhető. Ez az időszak azért is fontos, mert folyamatosan érkeztek az akkor már egyre jobban működő szovjet hírszerző-hálózatok jelentései, hogy az európai haderőknél, de különösen Németországban gőzerővel folynak a katonai fejlesztések. A jelentések szerint a nyugati hadseregekben prioritást élvezett az újrafegyverzés és a technikai újdonságok harci alkalmazásra történő felkészítése. Valószínűleg Sztálin is megérezte, hogy a technikai fejlesztések, melyek elsősorban Tuhacsevszkij javaslataihoz köthetőek, a továbbiakban nem odázhatóak el, és a Vorosilov- és Bugyonnij-féle lovasrohamok nem fognak eredményt hozni egy esetleges háborúban. Ezért látszólag megbocsátott Tuhacsevszkijnek, és 1932 májusában még levelet is írt neki, melyben a korábbi bírálataiért bocsánatot kért tőle. A körülötte eddig csak sokasodó vádakkal és intrikákkal szemben ez nagyon jól jött számára, és 1935 novemberében az első öt szovjet tábornok között volt, akiket előléptettek marsallá. ## Szemben a sztálini vezetéssel A német–orosz viszony II. Katalin orosz cárnő óta meghatározó volt Oroszországban, és Tuhacsevszkij is azok közé tartozott, akiket dühödt németellenesség jellemzett. Ez a nézete azonban nagyon sokaknak nem tetszett, hiszen Lenin megbízásából a genovai konferencián tárgyaló Csicserin külügyminiszter 1922. április 16-án Rapallo észak-olasz kisvárosban aláírt egy német–orosz különegyezményt, amelyben helyreállította a diplomáciai kapcsolatot Szovjet-Oroszország és Németország között, valamint kölcsönösen lemondtak egymással szemben területi követeléseikről. Ez a megállapodás 5. cikkelye tartalmazott egy titkos konvenciót, melynek értelmében a Reichswehr legfelsőbb parancsnoksága és a Vörös Hadsereg vezérkara megegyezett abban, hogy a korlátozásokkal sújtott német haderőnek a szovjet fél technikai segítséget nyújt. Ennek a „kölcsönös segítségnyújtásnak” a keretében azt a gyakorlatot folytatták, mint amit 1921-ben már tulajdonképpen elkezdtek. Így a szovjethatalom „fű alatt” megkapta a Németország területén korlátozott és ellenőrzött hadipotenciál egy részét, melynek keretében német üzemek létesültek országszerte. Cserébe a szovjetek német katonákat képeztek ki, és kereskedelmi áruforgalom címén az üzemekben gyártott fegyverek és vegyi fegyverek egy részét átadták Németországnak. Ez a fajta együttműködés a két ország között egészen 1933 közepéig, Hitler hatalomra jutásáig folytatódott. A technológiai segítségnyújtás hihetetlen összeggel gyarapította a szovjethatalmat, hiszen 1928-ban a német hadikiadásokra elkülönített 73 millió márkából 5,7 milliót tett ki a német légierő szakembereinek és páncélos tisztek szovjetunióbeli kiképzése. Tuhacsevszkij sem húzhatta ki magát a németek segítése alól, hiszen hat alkalommal járt szolgálati úton Németországban, ahol megtekintett több hadiüzemet, és megtapasztalta a német hadigépezet fejlődésének hihetetlen tempóját. Az itt szerzett tapasztalatai megint szembeállították Sztálinnal, mert meg volt győződve arról, hogy a német katonai fejlesztések fenyegetést jelentenek számukra. Ezzel szemben Sztálin partnernek gondolta Hitlert, és a megegyezés híve volt. A jövedelmező német–szovjet kapcsolatok haszna sem volt utolsó szempont nála. Tuhacsevszkij híres, és mára katonai tananyagként kötelező olvasmánynak tekinthető elemzései közül is kiemelkedik az 1935-ben megjelent A mai Németország katonai tervei című. Ebben már vizionált egy erős, és számukra is veszélyt jelentő német haderő felállításáról. Ugyanezen évben amikor megírta a Hitler háborús tervei című cikkét, melyben a német tervekről alkotott véleményét fejti ki, az írást a Pravda a nyilvánosság részére a tényeket elferdítve adta tovább, hiszen Sztálin nem hitt neki, és oldalakat kitörölt az eredeti anyagból. Új címet adott neki, mely végül a A mai Németország katonai tervei címen jelenhetett meg. A cikk mindezek ellenére bombaként hatott. A német nagykövet hivatalosan is tiltakozott Litvinov külügyi népbiztosnál, és Sztálinnál ez volt az utolsó csepp a pohárban. Bizonyossággá vált számára, hogy valamit tennie kell Tuhacsevszkijjel. Ekkorra már gyakorlatilag az összes pártbeli ellenségével leszámolt, és az a félelme támadt, hogy a fiatal marsall az igazi tekintélyt soha nem szerzett Vorosilovtól megszerezheti a hadügyi népbiztosságot, és így akár még az ő pozícióját is veszélyeztetheti. A cikk körül kialakult vita és hatalomvesztési félelmei összecsengtek, ezért az ambiciózus marsallal való leszámolás napja egyre közeledett. ## Bukása Tuhacsevszkij perbefogásáról számtalan legenda terjedt el az idők folyamán, és a mögötte húzódó valós okokat mindmáig nem lehet tudni biztosan. Vorosilov visszaemlékezései szerint a Tuhacsevszkij-ügy előjátékára 1936 májusában került sor, amikor a marsall magas rangú szovjet vezetők (Sztálin, Molotov és mások) előtt azzal vádolta meg Vorosilovot, hogy egy szűk klikk élén ő diktálja a Honvédelmi Népbiztosság irányvonalát. Később azonban visszavonta a vádakat, ám Sztálin ennek ellenére is a Politbüró elé terjesztette az ügyet, ahol Tuhacsevszkij ismét visszavonta kijelentését. Az eset valószínűségét erősíti az a tény is, hogy már Trockij is megjegyezte vele kapcsolatban, hogy olyan vádakkal áll elő, amelyeket nem tud bizonyítani. Mindezek ellenére Tuhacsevszkijt bízták meg azzal, hogy képviselje a Szovjetuniót V. György brit király temetésén. Ezen kívül hazaúton felkereshette Párizst, ahol fogadta őt Maurice Gamelin, a francia vezérkari főnök, majd találkozott több régi ingolstadti hadifogolytársával, többek között Charles de Gaulle-lal. A Manchester Guardian a látogatás után egyenesen az angol–szovjet kapcsolatok új szintre lépését látta az eseményben. Odahaza azonban nem aratott osztatlan sikert Tuhacsevszkij külföldi népszerűsége, mert a felső vezetésben a külföldi burzsoá kémektől rettegtek. Jól mutatja a vele kapcsolatban beállt változást az, hogy 1937-es útját, amelyen VI. György brit király koronázása alkalmából képviselte volna a Szovjetuniót, egyszerűen lefújták egy ellene készülő londoni merényletre hivatkozva. Távolmaradását Londonban betegségével próbálták magyarázni. ### A vörös dosszié Tuhacsevszkij elleni újabb per során igyekeztek az összes elérhető bizonyítékot előkeríteni. A szálak egyike egészen Németországig ért, hiszen ott találtak olyan dokumentumokat, melyek igazolták a marsall német kapcsolatait, és azt, hogy katonai puccsra készül. Wilhelm Höttl, a Gestapo volt tisztje adta közre az ezzel kapcsolatos információit a Die Geheime Front című könyvében. Ebben arról írt, hogy 1936-ban a Gestapo tudomására jutott Tuhacsevszkij állítólagos összeesküvése. Hitler és a náci vezetés előtt két döntés állt: támogatni Tuhacsevszkijt állítólagos tervében és hatalomra juttatni egy németbarát katonai juntát, vagy átadni a vele kapcsolatos információkat Sztálinnak, elnyerve ezzel a bizalmát. Ráadásul a dokumentumok átadása egy tizedelés kezdetét jelentették volna a Vörös Hadsereg vezérkarában, amely jelentősen legyengíti a szervezetet. A kitűnő iratok megszerzése érdekében egy éjszakai támadást is rendeztek a német haderő titkos archívuma ellen, melynek során a hivatalos verzió szerint az épületben tűz ütött ki, és megsemmisült egy szekrény szovjet vonatkozású irat. Az így megszerzett iratok hamisítását a legjobb szakemberekre bízták, és az elkészült anyagot egy tizenöt oldalas mappába, az úgynevezett „vörös dossziéba” gyűjtötték össze. Az egyik legfontosabb dokumentumot, egy Tuhacsevszkij-levelet, tapasztalt kalligráfusok készítették el, akik nem csak a marsall kézírását, de leveleinek stílusát és az általa használt szókészletet is beleépítették a „bizonyítékba”. Ma ezek a dokumentumok sehol sem lelhetők fel, de a per során hivatkoztak rá, és szakértői vélemények is készültek a valódiságát illetően. A Gestapo állítólag pénzt is kapott a dokumentumokért, hárommillió aranyrubelt, és ez a nagy összeg azt is hívatott volt alátámasztani, hogy igaziak a bizonyítékok. A történészek egy része azonban vitatja a dokumentum átadását, pontosan azok hiánya miatt a szovjet archívumokban. A per vádlottait azonban kizárólag az erőszakkal kicsikart beismerő vallomásuk alapján ítélték halálra, a megszerzett dokumentumok nem kerültek említésre az ítéletekben. Ezek a dokumentumok így érdemben nem befolyásolták a per kimenetelét, csupán az ingadozó vezetők meggyőzésében lehetett szerepük. A másik nemzetközi szál egy bájos kémnőhöz köthető. Tudvalévő volt, hogy Tuhacsevszkij nem érzéketlen a női nem irányában. A hölgy ismert volt berlini titkosszolgálati körökben, és Josephine Henzi néven dánnak adta ki magát. A gyönyörű asszony szovjet hírszerzőként pontos adatokat szolgáltatott korábban a szovjet vezetésnek, és ebben az esetben is tudott olyan jelentést készíteni, amely felhasználható volt Tuhacsevszkij ellen. A külföldi dokumentumok szovjet kézre kerülésében szerepet játszottak még cseh közvetítők is, mivel tőlük kapta meg a Csehszlovák Köztársaságba akkreditált német nagykövet. A dokumentumkötet 1937. május 8-án Sztálin asztalán landolt. ### A per Készen álltak a „bizonyítékok”, de ezek mellé tanúk és megfelelő eljárás is illett. 1937. május 1-jén, az ünnepi felvonulás után a szovjet vezérkar Vorosilov házában gyűlt össze, ahol Sztálin kijelentette, hogy ideje megszabadulni végre a hadseregbe beépült ellenségtől, és egyértelmű volt a megjelentek számára, hogy Tuhacsevszkij a következő célpont. Május 11-én került sor az első lépésre, amikor is felmentették Tuhacsevszkijt a népbiztoshelyettesi pozícióból, és a Volgai Katonai Körzet parancsnokává nevezték ki. Ez a kegyvesztettség egyértelmű jele volt. Május 13-án aztán Sztálin fogadta őt egy háromnegyed órás kihallgatáson, amelyen Vorosilov is jelen volt. A megbeszélés végén Sztálin a marsall vállára tette a kezét, és megígérte számára, hogy hamarosan visszatér majd Moszkvába. Sztálin tartotta magát a szavához, május 22-én Kujbisevben letartóztatták, majd május 24-én Moszkvába, a Lubjanka börtönbe szállították. A letartóztatottakat azzal vádolták, hogy trockisták és terroristák valamint kémkedtek a németek javára és katonai összeesküvést szőttek. Tuhacsevszkij az eljárás elején még tagadta az őt ért vádakat. A kihallgatását személyesen Jezsov vezette, és az NKVD által használt módszerek – például alvásmegvonás és egész napos ütlegelés gumibottal – segítségével a beismerő vallomást két nap alatt kicsikarták tőle. Május 26-án beismerő vallomást tett, 29-én pedig szembesítették az ellene valló tanúkkal. Az ügy körülményeit vizsgáló bizottság megbarnult foltokat (mint később megállapították, az Tuhacsevszkij vére volt) talált a vallomást tartalmazó lapokon. Az elkészített jegyzőkönyv azonban egyetlen olyan állítást sem tartalmazott, amelyet tényekkel alá lehetett volna támasztani. Ezután június 1-jére Vorosilov összehívta a Honvédelmi Népbiztosság Katonai Tanácsát, ahol a résztvevők lehetőséget kaptak a beismerő vallomások tanulmányozására. Sztálin a kínzással megszerzett bizonyítékok alapján előterjesztette a vádakat az „összeesküvők” ellen. A résztvevők közül 42-en támogatták a vádat, amely alapján nemsokára 34 további „összeesküvőt” is őrizetbe vettek. Június 11-én került sor egy zárt tárgyalásra, amely előtt figyelmeztették a vádlottakat, hogy az itt tanúsított magatartásukon múlik a sorsuk. A tárgyalásra NKVD vallatótisztek kísérték be, akik kényszerítették vallomása szóbeli megerősítésére, majd lehetőséget kapott bűnbánó nyilatkozat benyújtására. Tuhacsevszkij nem volt hajlandó minden ellene irányuló vádat elismerni, ám ennek ellenére 23 óra 35 perckor, a többiekhez hasonlóan őt is golyó általi halálra ítélték. A halálos ítéletet egy olyan jegyzőkönyvben rögzítették, melyet a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának erre a célra felállított különleges testülete készített, melynek vezetője Vaszilij Vasziljevics Ulrih, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának elnöke, tagjai pedig Blücher és Bugyonnij, a Szovjetunió marsalljai, valamint Alksnis, Saposnyikov, Belov, Dibenko és Kasirin hadseregparancsnokok voltak. Tuhacsevszkijen és hét másik katonai vezető társán 1937. június 12-én végrehajtották a halálos ítéletet, és a kivégzettek holttestét azonnal elhamvasztották. ## Emlékezete Kiemelkedő katonai vezető volt, de hatalmi ambíciói és magasra ívelő karrierje a végzetét okozta. Végig szálka volt többek szemében nemesi származása és megnyilvánuló bonapartista hajlamai miatt. A sztálini önkényuralom mára már ötvenezer főt számláló ártatlannak ítélt kivégzett katonái között ő az egyik legismertebb és talán a legkiemelkedőbb karakter. Kivégzése után családját is megbüntették, feleségét, egyik nővérét és fiútestvéreit is kivégezték. Édesanyját lágerbe küldték, ahol belehalt a keserűségbe és a szenvedésbe. Másik három lánytestvére és lánya munkatáborba került. Nővérei közül Olga Nyikolajevna Gejman-Tuhacsevszkaja 16 évet töltött munkatáborban és ebből több mint tíz évet Kolimán. Tuhacsevszkij marsallt 1957. január 31-én az elsők között rehabilitálták. Vorosilov, aki maga is tevékeny részese volt a likvidálásának, azt mondta a hír hallatán; „Én ennek a bárónak nem hittem, és most sem hiszek. Azért állt a forradalom oldalára, hogy karriert csináljon...”. Mindezek ellenére az ő és a kivégzett tábornoktársai esetében ki lehet jelenteni, hogy a későbbiek során nagyon hiányzott a Vörös Hadseregnek szakértelmük és háborús tapasztalatuk. Tuhacsevszkij a komolyzene elkötelezett híve volt. Pártfogója és jó barátja volt Sosztakovicsnak. A zeneszerző hálája jeléül az V. szimfónia lassú tételében, mely az egész szimfónia tetőpontjának számít, a sirató rész a marsall halálának állít emléket. Az ősbemutatón nagy sikert aratott a zenemű, és sokan sírva fakadtak e rész hallgatásakor. A marsall tudományos munkáinak száma 120 körülire tehető. Hadtudományi munkái az első világháború és a polgárháború tapasztalataiból indultak ki, melyek fontos elméleti tételek. Ezek a munkák az 1920-as és 1930-as évek szovjet nézetei szerint készültek, de a kort megelőzve távolabbra mutattak. A szovjet hadtudomány irányításában is nagy érdemeket szerzett, többek között tagja volt A háború és forradalom című folyóirat szerkesztőbizottságának, szerzőként részt vett A szovjet katonai enciklopédia szerkesztésében és A polgárháború 1918–1921 című háromkötetes munka előkészítésében. Moszkvában utcát neveztek el róla, és Nyikita Szergejevics Mihalkov rendezésében az 1994-es cannes-i filmfesztiválon szereplő díjnyertes Csalóka napfény című film feldolgozta az élete utolsó napjait jellemző időszakot, s a sztálinizmus valódi kritikájának is tekinthető. Tuhacsevszkij mellékszereplőként szerepel A varsói csata, 1920 című 2011-es lengyel film egyik jelenetében. ## Művei magyarul - Tuhacsevszkij válogatott művei; ford. Dalos György; Zrínyi, Budapest, 1975 - A magasabb parancsnokság kérdései / A szervezés stratégiája / A korszerű hadászat kérdései / A háború mint a fegyveres küzdelem problémája (részletek) / A háború új kérdései / A vezetési formák fejlődéséről / A határ menti hadműveletek jellege / A hadművészet / A mai Németország katonai tervei; in: Válogatás szovjet hadtudományi írásokból; vál., szerk. Kocsis Bernát; Zrínyi, Budapest, 1984

Diósgyőr-Vasgyár

Diósgyőr-Vasgyár vagy a diósgyőr-vasgyári kolónia, a helyiek szóhasználatában Vasgyár, Miskolc egyik városrésze. Létrejötte a Diósgyőri Vasgyár létesítéséhez és fejlődéséhez kötődik. A Diósgyőr-Vasgyár név jelentheti magát a gyárat, a lakótelepet (manapság már inkább ezt), vagy mindkettőt egyszerre. Az új vasgyár felépítésére vonatkozó állami elhatározás 1867 végén született meg, és a Diósgyőr közigazgatási területére telepítendő gyár mellett Péch Antal már az első tervrajzán is feltüntette a kolóniát, azt a lakótelepet, ahol a gyári dolgozók és családjaik élhetnek. A házakat zömmel vörös tégla falazattal látták el, elhelyezésüknél pedig a legcélszerűbb, négyszöghálós megoldást választották. Az egyenes utcák alkotta, egymást derékszögben metsző úthálózatban a beépítést ikerházas vagy fésűs, kertvárosi jellegű elhelyezéssel valósították meg. A gyári vezetők (tisztek, főtisztek) számára nagyobb, kényelmesebb házak épültek, de a munkások számára tervezett lakházak is a kor általános színvonala fölött álltak. Az építkezés – a gyári munkáslétszám növekedéséhez igazodva – a második világháborúig tartott. Az első időben „gyarmat”-nak nevezett lakótelepen széles körű intézményhálózat is megvalósult. Építettek óvodát és iskolákat, korszerű kórházat, gyógyszertárat, közfürdőt, postát, munkáséttermet, könyvtárat, olcsó beszerzést biztosító kereskedelmi létesítményeket és templomokat. A kolónia már 1900-ban a monarchia legkorszerűbb lakótelepének számított. A kolónia többször is megpróbált elszakadni Diósgyőrtől, amelyhez közigazgatásilag tartozott, de ez a törekvése nem járt sikerrel, így Diósgyőr-Vasgyár soha nem volt önálló település. Ebben a helyzetben csatolták a kolóniát – Diósgyőrrel együtt – 1945 januárjában Miskolchoz, több környező, Miskolccal gyakorlatilag már összeépült településsel együtt. Ezzel a lépéssel jött létre Nagy-Miskolc. A fejlesztések a szocializmus korszakában is folytatódtak, de az eredeti lakosság az 1960-as évektől kezdett eláramlani a város különböző részein, nagypanelből épülő lakókörzetekbe. A kolónia – újabban ismét ezt a megnevezést használják – állapota a diósgyőri kohászat megszűnése óta folyamatosan romlik, lakossága – nem kevés szociális gondot okozva – cserélődik. A házak állaga – a karbantartás és a gondoskodás elmaradása miatt – egyre rosszabb, több bezárt, magára hagyott egyéb létesítménnyel együtt. Mindazonáltal a lakóházak egy részét (főleg az egykori tiszti lakásokat) tulajdonosaik bővítik, korszerűsítik, de szabályozás híján ezek az átalakítások nem igazodnak az adott ház, illetve a kolónia általános stílusához. Pedig a kolónia, az egykori minta-lakótelep – építészeti értékeit tekintve – védelemre szorulna, ehhez azonban az elhatározás egyelőre hiányzik. ## Vasgyár létesítése Diósgyőr és Miskolc között Ipari léptékű vaskohászattal Fazola Henrik kezdett el foglalkozni a környéken, aki 1765-től vashámorokat telepített a Garadna és a Szinva patak völgyében, Ómassa, majd Újmassa térségében. Első kohója 1772-ben kezdte meg működését, majd fia, Fazola Frigyes 1813-ban új nagyolvasztót épített Újmassán. Itt 1867-ig folyt a termelés, de a megnövekedett igényekhez képest kis kapacitás és a lassan elavuló technológia miatt új gyár telepítésére volt szükség. Az erre való elhatározás 1867 végén érlelődött meg a pénzügyminisztériumban, miszerint egy „kizárólag vassínek és hozzá való kapcsolószerek gyártására berendezett vasgyár létesíttessék”. A környék adottságainak figyelembe vételével, a lehetőségek feltárásával megbízott Péch Antal egy Diósgyőr és Miskolc közötti helyszínt javasolt, amely kincstári tulajdonban volt. 1867. november 30-án Lónyay Menyhért pénzügyminiszter „az új vasgyár műszaki keresztülvitelével” Glanzer Miksa bányatanácsost bízta meg, aki 1872-ben így indokolta a javaslatot: „... legalkalmasabbnak ajánlkozott Diósgyőr, az ország közepén feküdvén, a vasúti hálózatnak legnagyobb összecsoportosulásával sőt avval nemsokára összekötve, kifogyhatatlan barnaszén telepek közelébe, jó indulatú és az ellentét által nehezen bevethető vidéken és tősgyökeres magyar nép közepette, termő talajon oly előnyöket nyújtanak, hogy a helyiség választása kétséget nem szenvedhetett...”. Mindazonáltal az elhelyezésből fakadóan a későbbiekben gondok adódtak (a megerősödött Vasgyár le akart válni Diósgyőrről, Diósgyőrnek természetesen ezzel ellentétes elképzelései voltak, majd Miskolc törekedett egyesítésre, Nagy-Miskolc létrehozására). Egy 1868 májusában készült jegyzőkönyv tartalmazza a tervezett építkezés költségeit, benne az alkalmazottaknak és a munkásoknak szánt lakásokra vonatkozó összegeket is: „... hivatalos helyiségek, hivatalnokok, felügyelők és munkások részére éspedig : bánya részére 49000-, K. a vasgyár részére 60950-, K. indokoltatik. A hivatalos helyiségek, a hivatalnokok, felügyelők és munkások lakásainak felépítésére, az utolsók azonban tekintve azon körülményt, hogy a legtöbb munkások Diósgyőrt és Miskolczon lelhetnek kellő lakást, a legszükségesebbekre szorítva célszerűnek találtatott.” Az új vasgyár építése 1868-ban kezdődött el, és a beruházás kétmillió forintos befektetéssel valósult meg. Már a gyárépítés elején megkezdték a lakóházak építését, és kiépítették a vasútvonalakat Lyukóbánya és Pereces irányába. 1870-re elkészült a nagyolvasztó, az acélt kavaró eljárással állították elő, és 1871-ben termelni kezdett a „hengerde”. ## A „gyarmat” építése A diósgyőr-vasgyári kolónia megnevezésére eleinte a gyarmat kifejezést használták, később inkább a kolónia terjedt el. Valójában mindkét kifejezés idegen területen létesített települést, ebben a vonatkozásban pedig nagyüzemi lakótelepet jelentett. Az 1945 utáni években – egészen a rendszerváltásig – a lakótelep volt az elfogadott, azóta ismét a kolónia elnevezést használják. Glanzer Miksa írásaiból tudjuk, hogy a munkáslakások kérdését kezdettől igen fontosnak tartották, és ennek érdekében 1853-ban Mülhausenben társulat alakult. A társaság a lakások építésén kívül célul tűzte ki „egy nagy étkezési terem, kenyérsütőház, mosó-intézet, széles fasorokkal beültetett utak, csatornák stb. építését is”. A munkáskolónia kialakítására vonatkozó elképzeléseket nagyban befolyásolta az 1867-es párizsi világkiállításon bemutatott munkáslakás-koncepció, ami nagy visszhangot váltott ki itthon is. Már ezelőtt is nagy ütemben folytak az építkezések, és 1886 végén már 800 ház állt készen. A felépített házak egy- vagy kétemeletesek voltak, és négy–négy lakást tartalmaztak. „A házak alatt pincze és élelmezési kamra létezik, a ház azonkívül egy kerttel van körülvéve. Minden egyemeletes házban következő helyiségek vannak. Földszinten egy nagy szoba, mely szükség szerint két részre osztható, és egy konyha, az első emeleten 2 szoba, egy harmadik szoba pedig a tető alatt rendezhető be. Nagy kényelmet nyújt a munkásoknak egy jól és kellőkép felszerelt fürdő és mosóház.” A jó szociális ellátásra való törekvés jegyében egy „nagy terem 250–300 gyermeket, 3 és 6 év között, vesz fel azon kívül két elemi iskola építtetett a város által a munkások városnegyede közelében. A nőtlen munkások részére egy bútorozott szobákat tartalmazó ház épült. Orvosok hetenként többször rendelnek, azon felül irgalmas nénék laknak a munkások negyedében a betegeket ápolandó. Egy terjedelmes könyvtár is áll a városrész közepén.” ### Az építés korszakai A vasgyári kolónia építése során négy jól megkülönböztethető időszakot tartanak nyilván: 1. Az első épületek építésének időszaka (1868–1877) 2. Az intézményhálózat kiépítése és a lakótelep építése a Szinváig (1878–1908) 3. A „száz ház” építése (1909–1914) 4. A két világháború közötti építkezések (1914–1944) #### Az építkezés első szakasza (1868–1877) Az első, Péch Antal által 1867-ben készített telepítési rajzon már szerepelt a lakótelepi rész megjelölése is. Az 1873-ban, Hilbert Leó által rajzolt térképen határozottan megjelent az „Új vasgyári belsőtelek”, ami voltaképpen a kolónia építésének első ütemét tartalmazza. Az első igazán részletes tervrajz készítője nem ismert, 1870-ben készült, és az 1868–1869-es állapotot rögzíti. A terv átlátható, logikus elrendezésű, jól megtervezett szerkezetű, kertvárosias lakókörzetet mutat. Az egymásra merőleges utcákat szalag- és téglatelkek alkotják, és a háló gerincét a Közép utca (mai neve Ballagi Mór utca) adja, rá merőlegesek az Ó, a Vasút, a Gyár, a Lónyay, a Felső- és az Alsó-Szinva utcák. A lakótelep a vasgyártól nyugatra és északra terült el. A térképen kijelölték a vasgyári temető helyét is. Az építkezések azonban nem gondok nélkül kezdődtek. Egy Glanzer által írt jelentésből tudni, hogy az építési anyagok gyakran erős késéssel érkeztek, bár a terep előkészítése, az árkok kiépítése jól haladt. Mennyiségileg nem volt kielégítő a vöröstégla-gyártás, ami miatt még az is felmerült, hogy eltekintenek a tervek szerinti vörös téglás építkezéstől. A téglahiány miatt az ideiglenes hivatalházat és az „építési kunyhót”, amely a felügyelő személyzet irodáit és lakásait tartalmazta, kőből, és csak részben téglából, illetve (az utóbbit) fából építették fel. A nyolcablakos, földszintes épület ma is áll a Lónyay Menyhért–Gózon Lajos utcák sarkán (később iskola, majd lakóház lett). Gondot jelentett a megfelelő színvonalú munkáslétszám biztosítása is, minthogy a térségben más nagyobb beruházások is folytak. 1868 nyarán a munkáslétszám „...állt 11 felügyelőből és mesterből, 51 kőművesből, 68 ácsból, 4 kovácsból, 4 asztalosból, 208 napszámosból és téglaverőből, 48 kőtörőből, összesen 396 főből”. 1868 és 1871 között felépült a Mester utcában 13 egyszobás munkáslakás, valamint a Lónyay utcában egy bányavéd-lakóház. Az első épületek vályogfalúak voltak, a következő tíz azonban már téglából épült, mind zsindelyfedéssel. Az első ikerház 1868–1869-ben épült, a Lónyay és a Közép (ma Ballagi) utca sarkán. A lakásokban egy-egy szoba, konyha és kamra volt. Már az első évben felhúztak három ideiglenes tiszti lakóházat a Lónyay utcában, három, illetve négyszobás kialakítással. 1868-tól évente három altiszti lakás épült, ezek kétszobásak voltak. Hamar kiderült azonban, hogy a munkáslakások túlságosan kicsik, ezért a pénzügyminisztérium engedélyével nagyobbakat építettek. 1871 végére összesen 841 épület készült el. #### Az intézményhálózat kiépítése, a lakásépítés folytatása (1878–1908) Az építkezéseken közreműködőkön kívül a vas- és acélgyárnál 1230 ember dolgozott, és a munkásállomány állandósítása érdekében a gyár további építkezéseket határozott el. 1884-ben kezdődtek a katolikus templom környéki munkáslakás-építkezések, melynek során földszintes, félemeletes, tetőtér-beépítéses és emeletes, négylakásos házak épültek. 1887-ben készült el a fiúiskola a Téglagyári utcában, 1895-ben felépült a lányiskola a Kabar utcában. Ugyanebben az évben kibővítették a vendéglőt, és 1000 személyes munkáséttermet létesítettek. Új mészárszék is épült. 1896-ban gőz- és kádfürdőt építettek a mai Gózon Lajos utcában (akkor ez is a Fürdő utca része volt). 1897-ben felépült az „Angyalvár”, amelyet eredetileg hat nős és három nőtlen tisztviselő elhelyezésére szántak (ez lett később a zeneiskola és a rendőrség épülete, ma egészségügyi gondozó). 1898-ban bővítették a vendéglőt, és nyári kerti ebédlőt építettek hozzá („Árnyaskert”). 1899-ben épült a vasgyári kórház a fiúiskola szomszédságában, elkészült a gyógyszertár és a posta-távírda épülete, utóbbiak szolgálati lakásokkal. 1901 elején a Borsod Miskolczi Értesítő ezt írta: „A diós-győri vasgyár terjeszkedik. A diósgyőri vasgyárban sok alkalmazott van, akik Miskolczon, vagy Diós-Győrben laknak. Miután a naponkénti ide-oda utazás sok kellemetlenséggel jár, oda törekszenek, hogy a gyár közelében kapjanak lakást. E végből Jó koma közelében mintegy 25 holdnyi területet megvásároltak s ide fognak építkezni. Összesen mintegy 102 földszintes ház épül, amihez már e tavaszon hozzá kezdenek.” 1902-ben bővítették a fogyasztási szövetkezet („Konzum”) épületét, 1905 és 1908 között folyt a római katolikus templom építkezése, 1908-ban már villamosvonal működött Miskolc és Diósgyőr között. Mindezek mellett számos munkás-, altiszti és tiszti lakást építettek, egyes régebbi lakóházakat pedig korszerűsítettek, illetve bővítettek. #### A „száz ház” építése (1909–1914) Az eltelt időben nem maradtak el a fejlesztések sem: 1900-ban bevezették a villanyt a telep házaiba, és az utcákat is villanyvilágítással látták el, valamint bevezették az egyik Szinva-forrás vizét a kolóniára. A lakóházépítés új ütemének szükségessége már a korábbi években megfogalmazódott. A gyári igazgatóság 1908-ban tett kísérletet az újabb építkezési engedélyek, tulajdonképpen a pénzügyi fedezet biztosítására a pénzügyminisztériumnál. Az egyik indok a megnövekedett munkáslétszám, a másik pedig az volt, hogy a több mint 6300 munkásból 5000 a telepen kívül, drága lakásokban lakik. A hatóság drágállta a terveket, ezért nem járult hozzá azok megvalósításához. A probléma súlyát érezve a vezetőség – némileg átdolgozva a javaslatot (bevonva a társpénztár anyagi hozzájárulását is) – 1909-ben megismételte kérvényét. A tervekben száz ház, összesen négyszáz lakással szerepelt, „melyből 76 db lakóháznak 304 lakása egyenként szobát, konyhát és kamrát, 24 db lakháznak 96 lakása pedig egyenként 2 szobát, konyhát és kamrát tartalmaz magában”. A beruházás összköltsége tett ki. Ezt a javaslatot a minisztérium, személyesen Wekerle Sándor, 1909 augusztusában jóváhagyta. Az építési ütem elején, 1909-ben két főtiszti és egy kettős tiszti lakás, valamint száz négylakásos munkáslakás épült fel, majd 1910 és 1914 között újabb 22 tiszti lakás épült. Az építkezések főleg a Glanzer Miksa, a Mester, a Kabar és a Puskin utcában valósultak meg. #### Építés a két világháború között (1914–1944) 1919 után épült fel a hét úgynevezett „szovjet ház” az Alsó-Szinva, a Kabar és a Mányoki utcákban, ezt megelőzően, 1914–1915-ben ismét bővítették a vendéglőt. Az 1936 és 1937 közötti időszakban épültek a speciális kialakítású „tüdőbeteg házak”, a betegségben szenvedő munkások és családjaik számára (Vörös L. u.), majd a Kabar és a Bolyai Farkas utcában öt iker munkásház készült. 1942-ben épült a Vasgyári úton, az egykori futballpálya helyén, a négy darab, háromemeletes tisztviselői ház, összesen 28 lakással. ### A kolónia építészete A 19. század utolsó évtizedének jellemző városépítészeti stílusa az eklektika volt, amelynek főbb jellemzői a szabályosságra, a célszerűségre és a derékszögű beépítésre való törekvés volt. Emellett a munkáskolóniáknál (is) nagy jelentőséget kapott az egységes tervek alapján készült lazább, kertvárosi jellegű beépítés. Az Osztrák–Magyar Monarchia első ilyen elvek alapján épült kolóniája Bécsben valósult meg a 19. század derekán, majd hasonlók épültek még – többek között – Fiumében és Triesztben is. A diósgyőr-vasgyári „gyarmat” is az eklektika fentebb vázolt szabályait követi (derékszögű utcarendszer, kertvárosi jellegű beépítés). A beépítést természetesen befolyásolták a terület adottságai, a gyártelep, a Szinva és a perecesi keskeny nyomtávú vasút nyomvonala. A kolónia keleti határát az országút, a mai Vasgyári út adta, északon kezdetben ilyen határ volt a Szinva is, összességében a lakótelep a gyártól nyugatra és északra épült fel. A kolónia nyugati határát az 1915-től épülő Ágyúgyár (a későbbi Diósgyőri Gépgyár) adta. A vasgyári kolónia szembeötlő jellegzetessége a vörös téglás architektúra. A magyar építészettörténetben a tégla egészen addig, beleértve a népi építészetet is, nem játszott jelentősebb szerepet, a téglát csak a falszerkezetek kialakításánál használták. Ezzel szemben a kolónia épületeinek 80%-a ebből az anyagból készült. Az építészekről – csekély kivétellel – nem sokat tudni, az azonban jól látható, hogy a kezdetektől „egységes, típustervek alapján felépített rendszerben gondolkodtak”. Emellett azért fontosnak tartották, hogy az egyes épületek – a típustervek ellenére – valamennyire, például ornamentikában különbözzenek egymástól. A kolónia 1900-ra a monarchia legkorszerűbb lakótelepévé vált. A Pallas nagy lexikona így mutatja be a kolóniát: „Az Osztrák-Magyar Monarchiában létező összes munkástelepek közt a D.-i vas- és acél-gyár munkástelepei tekintendők a legmintaszerűbbeknek. Ezek a telepek ma mintegy 520.000 m2, északról délfelé kissé lejtős térségen terülnek el, melyeket széles, egyenes, szép fasorokkal szegélyezett utak szelnek át. A régebbi keletű 124 munkásház mindegyikében 2 lakás van, melyek egyenként 1 szobából, konyhából és kamrából állanak. Minthogy a terület mély fekvése miatt pincék létesítése nem látszott alkalmasnak, a lakóházak mellett megfelelő gazdasági épületeket emeltek. Ezen munkástelepnek legszebb része azonban az új toldalék, amely északra a terep legmagasabb pontján csatlakozik a régi telepítvényhez. E csoport 26 épületének mindegyike 4 teljesen elválasztott lakásból áll. Ezen házak részben egy emeletesek, részben pedig földszintesek és mindegyik negyedháznak, mint a malomházaknak, megvan a maga külön lépcsője, árnyékszéke és gazdasági épülete. A munkásoknak legnagyobb része azonban ma a földszintes házakban lakik. Ezen házak mindegyikében két lakás van, melyeknek viszont mindegyike egy szobából, egy konyhából és éléskamrából áll, a padlásfeljáró közös. Mindegyik lakás területe 102,13 m2, ami egy 5 tagú család részére teljesen elegendő. 1898 végén D.-ött volt 219 munkáslakóház 498 család, 28 munkáslakóház 56 munkavezető, 28 munkáslakóház 44 hivatalnok és 2 munkáslakóház nőtlen munkások részére. A D.-ott alkalmazásban álló munkásoknak azonban csak fele lakik jelenleg a most említett házakban, a másik része még mindig a szomszéd falvakban. A vasmű hivatalnokai és állandó munkásai részére 1884. okt. fogyasztási szövetkezetet alapítottak. A társpénztár kórházat tart fönn, mely a telepen lakó főorvosnak van alárendelve. A gyógyszereket és betegpénzek költségeit a társpénztár a vasművel egyenlő részben viseli. A telepnek regáljoga a vasműé és a vasmű vendéglőjével együtt a fogyasztási szövetkezet bérletében van.” A Diósgyőri Újság 1913-ban így ír a lakótelepről: „Legnagyobb büszkesége Miskolcznak és Borsodmegyének a diósgyőri vas- és aczélgyár, mely az egyedüli része Magyarországnak, hol igazi amerikai gyorsasággal, úgyszólván a szemünk láttára nő és fejlődik minden hatalmassá. Utcái száz évvel előzték meg rendezettség és tisztaság tekintetében Miskolcz utcáit, úgy, hogy minden miskolczi ember irigységgel vegyes reményekkel gondol arra: mikor lesznek Miskolcz utcái ilyen rendezettek. Amikor a Vasgyártelep rendezett utcáin elhalad az ember, önkéntelen is az a megelégedettség hatja át lelkét, hogy a gyár tüzes kohói mellett, idegölő és testet sorvasztó műhelyeiben dolgozó munkásezreknek olyan valamiben van részük, amiért nemcsak a kisvárosi, de még a nagyvárosi ember is méltán megirigyli őket: van rendesen épített, egészséges lakásuk, kis kertjük, ahol munka után igazán édes a pihenés.” A vasgyári lakótelepet külföldön is ismerték és elismerték. Georges Benoît-Lévy, a francia kertvárosok társulásának alapítója, a kertvárosokról írott könyvében – egyebek mellett – bemutatta a diósgyőri kolóniát is. ## Diósgyőr-Vasgyár jogi és szociális helyzetének alakulása Az 1868-ban, ideiglenesen Vasgyári Gondnokság Diósgyőr néven alapított vas- és acélgyár és a vasgyári kolónia Diósgyőr közigazgatási területén épült. Diósgyőr, amely a korábbi századokban koronauradalmi város volt, majd mezőváros rangot kapott, az 1886-os közigazgatási rendezés után már csak nagyközség volt, és Borsod vármegye alá tartozott. Diósgyőrnek ily módon jól jött a gyártelepítés, mert a befolyó adókból olyan fejlesztéseket tudott, illetve tervezett megvalósítani, amivel lehetőséget láttak a városi cím újbóli elnyerésére. Ezt azért is fontosnak és sürgősnek tartották, mert ismertek voltak Miskolc önállósodási törekvései, azaz hogy rendezett tanácsú városból törvényhatósági jogú várossá szeretne válni. A vasgyárban azonban más elképzeléseket fogalmaztak meg, amit a következő sorok érzékletesen fejeznek ki: „A diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyár a pereczesi bányateleppel együtt Diósgyőr nagyközséghez tartozik. E kapcsolat nem bizonyult áldásosnak, mert a gyár amellett hogy a saját nyilvános épületei építésének és fenntartásának költségeit sajátjából fedezi, továbbá iskoláit, fürdőit, a kórházat és a világítást, valamint a vagyonbiztonsági szolgálatot stb. sajátjából tartja fenn, mégis a községi terhekben teljes mértékben osztozik. Minthogy továbbá Diósgyőr község túlnyomólag földművelő lakosságának érdekei a vas- és aczélgyár alkalmazott és munkás-lakó elemének érdekeivel igen gyakran összeütközésbe kerülnek s végül azon körülményre való tekintettel, hogy a gyártelepen lakó s körülbelül 6000 lélekszámot kitevő munkásosztály ügyeinek elintézését és érdekeinek megvédését a gyárnak Diósgyőr községtől való távolsága igen megnehezíti s minden egyes alkalommal az elvesztett munkaidő folytán elesett bérkereset miatt igen megdrágítja, régi óhaja a diósgyőri gyárnak s az ezzel határos telepek lakóinak a Diósgyőr községtől való különválást és egy külön községgé való alakulást megvalósítani.” Az ilyen gyárvárosok létrehozására már Németországban és Angliában is számos példa volt. Az önállósodási törekvésnek társadalmi okai is voltak. A vasgyári munkások lenézték a diósgyőri, elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó embereket, amiből nem ritkán nézeteltérések is kialakultak; „győri paraszt, úgy mondtuk, persze ilyenkor előkerülhetett a bicska is...” – számolt be erről később egy idős munkás. Diósgyőr-Vasgyár többszöri elszakadási törekvései visszhang nélkül maradtak, minthogy az csupán a helyiek érdeke volt, így Diósgyőr-Vasgyár sohasem volt önálló közgazdasági egység. A kolónia nem integrálódott Diósgyőr, és különösen nem Miskolc társadalmába. A helyiek csak a legszükségesebb esetben, ügyintézés céljából mentek (gyalogoltak) Diósgyőrbe, Miskolcra is csak ritka vásárlásaik alkalmából mentek be (mert a Konzumban, a hús- és a tejboltban stb. gyakorlatilag mindent megkaphattak), volt kórház, volt fodrászat. A miskolciak is úgy tekintettek a kolóniára, mint egy idegen testre a közelben, és úgy jártak oda, mint a turisták, megcsodálni a rendezett városrészt, a villanyvilágítás bevezetésekor pedig a fényárban úszó utcákat. Ráadásul a vasgyár minden kérdésben maga döntött, olyanokban is, amelyek a környező településekre, magára Miskolcra is kihatottak. Ilyen volt például a normál nyomtávú vasút kiépítése (a vonal ma is megvan), amelynél Miskolc szerette volna a város szerepét erősíteni (a központi pályaudvart a mai belvárosba helyezni), ezzel szemben a vasutat a Ruzsinszőlőn át vezették. Ez a „miskolciak számára egyértelmű üzenet volt a gyárvezetés akaratának előjogairól”. Ugyancsak ellentéteket szültek a különböző meghirdetett álláslehetőségek, amelyeknél a gyár magasabb fizetéseket kínált, így a kolóniára eleve a jobb orvosok, tanítók, gyógyszerészek stb. kerültek. Miskolc három és fél évtizedes önállósodási törekvései (a város 1848-tól rendezett tanáccsal bíró mezőváros volt és a diósgyőri koronauradalomhoz tartozott) 1909. január 1-jén, Szentpáli István polgármestersége idején értek be: a megyei alárendeltségből törvényhatósági jogú várossá lépett elő. A Nagy-Miskolc elképzelés, azaz hogy a környező településeket (közte természetesen Diósgyőr-Vasgyárt is), amelyek sok szállal kapcsolódtak Miskolchoz, közigazgatásilag kapcsolják a városhoz, már ebben az időben fel-felmerült. Ez megfogalmazott programmá Halmay Béla idején vált, aki már a beiktató beszédében szólt a Nagy-Miskolc gondolat végigviteléről, ami azonban neki és a következő néhány polgármesternek még nem sikerült. Csak 1945 januárjában, Gálffy Imre idején csatolták rendeletileg Miskolchoz Diósgyőrt a Vasgyárral együtt, Hejőcsabát és Tapolcát. Diósgyőr-Vasgyár ettől kezdve Miskolc része lett, és a gyár a szocialista nagyipar egyik vezető vállalata lett. Ezzel kapcsolatban Miskolcon létrehozták a Nehézipari Műszaki Egyetemet, a technikusképzés szükségessége életre hívta a Vasgyárban a Kohóipari Technikumot az Árok utca 11/b. szám alatt (későbbi Bolyai Farkas u. 10.), és a szakmunkásképzés céljára új ipari tanuló intézet (akkoriban MTH néven emlegették az intézményt, minthogy a felügyeleti szerv a Munkaerőtartalékok Hivatala volt) is épült a Téglagyári utcában, a római katolikus templommal szemben. Az 1960-as években megindultak Miskolc-szerte a nagyipari lakásépítkezések, és a kolóniából sok család költözött el összkomfortos panellakásokba, pedig addig ilyen tendencia nem volt tapasztalható, és helyükre alacsonyabb szocializációjú családok érkeztek. A kolóniával maga a város sem tudott, tud mit kezdeni, a kezdetben még élő helyi és ideiglenes műemlékvédelem védte az épületeket, de ez nem sokáig tartott. Mivel az egyes épületek önmagukban nem képviselnek (műemléki) értéket, megtartásuknak csak egyben, a lakótelep egészének megőrzésében lenne értelme. A védettség hiányában a házak, a kolónia állapota folyamatosan romlik. A tisztviselői házakat a tulajdonosok szabadon, minden szabályozás nélkül alakítják, bővítik, korszerűsítik, míg más, a kevéssé komfortos egykori munkásházak kategóriáján belüli lakások állapota a 2010-es évekre rendkívüli mértékben leromlott. A Szinva melletti, ún. számozott utcák környéke „a város szociálisan egyik leghátrányosabb területe, napi szintű problémákat görget maga előtt”. Elbontása napirenden van, illetve részben megtörtént. 2019-re az itt lévő ingatlanoknak már több mint kétharmadát, közel 190-et felszámolták. ## Közlekedés Diósgyőr-Vasgyárat a Tiszai pályaudvarról a 2V villamossal és a 21-es (a Szondy György utcáról a 101B-s) autóbusszal lehet megközelíteni. További járatok: az Avasról a 29-es busz, az Újgyőri főtérről a 9-es, a 19-es és a 68-as busz jár be. ## A kolónia épületei ### Jellegzetes lakóháztípusok A vasgyári kolónia lakóházai típustervek alapján készültek, többnyire vörös tégla homlokzattal, de a tervezők törekedtek a változatosságra, így az épületek nem mutatnak egyhangúságot. - Munkáslakások. Munkáslakásokat már a gyárépítés kezdetétől építettek. Az első házak gyakran vályogból készültek és nagyon kicsik voltak, ezért hamar nagyobb és téglából épített házakra váltottak. A munkásházak csaknem kizárólagosan ikerházak, zömmel földszintesek voltak, ritkábban tetőtér-beépítéssel, illetve egyemeletesnek készültek. - A legrégebbi földszintes ikerházak két lakást tartalmaztak, és vakolt fallal készültek. Padlás és melléképület tartozott a házhoz. - Az egyszobás ikerházak szintén két lakást tartalmaznak, homlokzatuk vörös téglás, és nagyobb alapterületűek az előbbiektől. - A kétszobás vörös tégla ikerházak konyhát, két lakószobát, kamrát, WC-fürdőszobát tartalmaznak. Padlás és melléképület itt is van. - A háromszobás ikerházak a szobaszámtól eltekintve hasonlóak az előző kategóriához. - Négylakásos, egyszobás házak is épültek, ezek szoba, konyha, előszoba kialakításúak. - Négylakásos, kétszobás házak (két szoba, konyha, előszoba, padlás, melléképület). - Négylakásos, tetőtér-beépítéses házak (szoba, konyha, WC, tároló, tetőtéri szoba, padlás). - Négylakásos, emeletes házak (szoba, konyha, WC, tároló, emeleti két szoba). - A jellegzetes magastetős, ún. „szovjet házak” onnan kapták a nevüket, hogy a Tanácsköztársaság alatt épültek 1919-ben. Kétlakásos, ikerkialakításos kivitelben épültek, tervezőjük nem ismert (MISTERSTOBBE jelszó szerepel a terveken, ami talán Stobbe Ferenc nevét rejti, mert az ő beceneve volt „Mister”). Ezek a házak az Alsó-Szinva, a Mányoki Ádám és a Kiss Ernő utcákban épültek. - A „tüdőbeteg házak” a Vörös utcában épültek Veszely Géza tervei alapján. A lakások két szoba konyhásak, és az egyik szoba külön bejárattal rendelkezett, ebben lakhatott a beteg. - A tisztviselői házak 1936-ban épültek, vakolt fallal (Vasgyári út 2–8.). A négy háromemeletes ház egyenként hat három szoba-hallos lakást tartalmazott, ezen kívül a földszinten egy garzonlakás, két garzonszoba, mosókonyha, légóhelyiség és tüzelőtároló volt. - Főtiszti és tiszti lakások. Ezek a házak a gyár vezetői állománya számára készültek. Kisebb részük egy, zömük kétlakásos ikerház. Főleg a Vasgyári, a Lónyay, a Fürdő, a Kerpely, a Kabar, a Mester, a Pléh Sándor, a Glanzer Miksa és a Jedlik Ányos utcákban épültek. Majdnem mind téglaburkolattal készült, csak az 1911 utániak épültek tégla és vakolat kombinálásával. - A Kabar utca 6–8. alatti épület mai alakját 1901–1902-ben kapta, mert eredetileg ideiglenes lányiskola volt. Az átalakítás terveit Szvetlik Mátyás készítette, aki egy négylakásos tiszti lakházat alakított ki benne. A lakások két–háromszobásak voltak, konyhával. A szimmetrikus épület vörös téglából készült. - A Vasgyári út 39. számon található főtiszti lakóház 1909 körül épült. Az eredetileg földszintes épületet Szvetlik Mátyás tervezte, vörös tégla homlokzattal. Az épületre az 1910-es években emeletet építettek. - Az „Angyalvár” a Kabar és a Mester utcák sarkán áll, és 1897-ben épült hat nős és három nőtlen tisztviselő részére. Elnevezésével kapcsolatban csak találgatások vannak. Az egyik megfejtés szerint a nevet a római Angyalvár után kapta, minthogy 1928-tól az épület egy részében a rendőrség működött, amely fogdát is működtetett a házban. Másik elképzelés szerint azok a tanítónők és óvónők voltak a névadók, akik az épületben laktak, és a szomszédos lányiskolában és óvodában dolgoztak. Az épület szimmetrikus kialakítású, vörös téglás, a belső homlokzaton fafaragással díszített függőfolyosó fut végig. Az épület északi részén évtizedekig (nagyjából az 1960-as évekig) rendőrőrs működött, míg a nagyobb részét az 1950-es évektől az Erkel Ferenc Zeneiskola foglalta el. Ma gondozóotthon van a házban. - Igazgatói lakás. A Vasgyári út 24. szám alatti épület 1889 és 1895 között épült Szvetlik Mátyás tervei szerint. Homlokzata vörös téglás, nyeregtetős kialakítású. A földszintjén előszoba, hét szoba, egy cselédszoba, konyha, kamra, fürdőszoba, WC és két veranda, a tetőtérben újabb három szoba volt. A méretes udvarban melléképület állt (istálló, mosókonyha, vasalószoba, udvaros), és volt veteményes kertje és baromfiudvara is. Az épületben ma egy telefoncég működik. ### Közösségi létesítmények - Óvoda. Az óvoda 1887-ben épült Szvetlik Mátyás tervei alapján, a mai Kabar utcában áll, a lányiskolával szemben. Az eredetileg vörös téglás ház (mára levakolták) részben földszintes, részben emeletes, aszimmetrikus elrendezésben. A gyereklétszám már az első időkben (1888–1889) 154 fő volt, akikre három óvónő és két dajka felügyelt. - Fiú- és lányiskola. Az első iskola már a gyáralapítás első évében működött, az ideiglenes irodaház előtt, fából épült „munkáskunyhó”-ban (a mai Ógyár téren). A kezdeti gyereklétszám 60 fő volt, Nagy Gyula volt a tanítójuk. 1871-re a gyermekek száma 193-ra nőtt, így az iskola – a szükséges átalakításokat követően – átköltözött az ideiglenes hivatalházba. Az új fiúiskola 1888-ra készült el a Kabar utcában, az impozáns, emeletes épületet Szvetlik Mátyás tervezte. A lányok egyelőre maradtak a régi helyükön, de 1893-ban új lányiskola épült a Kabar utcában, a mai 6–8. szám alatt. Ez is díszes vörös tégla architektúrát kapott. Közben, 1892-ben vas- és gépipari szakiskola is létesült (a mai Diósgyőr-Vasgyári Szakképző Iskola elődje). A létszámnövekedés miatt a fiúiskola részére átalakították a mai Téglagyári utca 3. szám alatt épült munkáslaktanya északi épületét (majd 1924-ben az iskola megkapta a mellette álló, az előző tükörképe szerint tervezett másik épületet is). A megürült fiúiskolába beköltözött a lányiskola, épületükben pedig tiszti lakásokat rendeztek be. - Kórház. A vasgyári kórház építését 1898-ban kezdték a Kerekdomb aljában, a lakótelep déli szélén (addig az egyik munkásházban működött szükségkórház), és 1901. december 31-én adták át. A kórház korszerűbb volt az alig egy évvel korábban Miskolcon átadott Borsod vármegyei Erzsébet Közkórháznál is. A terveket Soltész Károly készítette. Az első ütemben két épület készült el: egy szimmetrikus elrendezésű, egyemeletes főépület és egy gazdasági épület, amelyeket hídszerkezetre állított üvegezett folyosó kötött össze. A főépület földszintjén a műtő, egy tízágyas betegszoba és kisegítő helyiségek voltak, az emeletre újabb két kórtermet, röntgenszobát, nővérszobákat, fürdőszobákat és WC-ket helyeztek el. A kórház épületei vörös téglából épültek. A későbbi bővítések során 1942-re megépült a szülészet-nőgyógyászat (Schreil Gyula és Veszely Géza tervezte), amely kőburkolatos lábazattal és vakolt falfelületekkel készült. A kórház következő egysége a felvételi épület és nővérotthon volt. A további bővítésekre már a század végén került sor – immár teljesen más építészeti stílusban. - Gyógyszertár. Az első vasgyári gyógyszertár egy lakóházban működött, Esser Ferenc diósgyőri patikus nyitotta 1887-ben, fiókgyógyszertárként. Az önálló patikát 1900-ban nyitották meg a Lónyay és a Ballagi (akkor Dániel) utcák sarkán. A „Gyógyszertár az angyalhoz” nevű patika terveit Murányi Lajos készítette, a kolónia megszokott vörös téglás stílusában. Vezetője Menner Ottó, majd fia, Menner Ödön volt. Laboratóriumot, mellék- és gazdasági helyiségeket és szolgálati lakást tartalmazott. - Konzum. A gyár vezetése olcsó élelmiszereket és más árucikkeket igyekezett biztosítani a dolgozóknak, ennek érdekében fogyasztási szövetkezetet is működtetett. A kedvező árakat saját működtetésű pékségekkel, vágóhidakkal és húsboltokkal, kertészettel stb. biztosította. Az alapvető élelmiszerek egy részét a dolgozók ingyen kapták. A szövetkezetnek több boltja is volt, de a központi bevásárló centrum az ún. Konzum volt, a mai Ógyár téren. Élelmezési áruda, ruházati bolt, árucsarnok és tejcsarnok (meg egy fodrászat) voltak az egységei. Építésük több ütemben valósult meg, 1909-es kezdettel. - Vendéglő. A vendéglő az 1871 és 1883 közötti években épült (eredetileg teljesen vörös téglás homlokzattal), miközben több bővítésen, átalakításon esett át. A földszinten három étterem, egy kávéház és egy olvasóterem volt, az emeleten három tisztviselői éttermet, egy dísztermet és egy biliárdszobát helyeztek el. Északi végén – külső hozzáféréssel – cukrászda működött. Kialakítottak egy kerthelyiséget is („Árnyaskert”) nyári ebédlő és esti szórakozóhely céljára, ahol a zenepavilonban a gyári zenekar is gyakran koncertezett. Az épületben ma iskola működik. A vendéglővel szemben 3000 személyes munkásétterem is épült 1895-ben. Azok a munkások étkeztek itt, akik nem a kolónián laktak, így az egy órai ebédszünetben ott étkezhettek. Ez volt a helyi népnyelv által „Lovarda” néven emlegetett épület, amelyben később mozi működött, sőt a Miskolci Nemzeti Színház 1950-es évek közepén végzett rekonstrukciója idején itt játszott a színház is. 1970-ben lebontották, ma park van a helyén. - Vendégház. Hosszas előkészületek után 1938–1939-ben épült a kétemeletes, belső udvarral is rendelkező Vendégház, Veszely Géza tervei szerint. Célja a gyár vendégeinek megfelelő színvonalú elszállásolása volt. Az épület az étterem és a munkásétterem szomszédságában épült. Földszintjén közösségi helyiségeket, öt vendégszobát, gondnoki lakást és egyéb kiszolgáló helyiségeket helyeztek el. Az emeleten a vendégszobákon kívül olvasó helyiség, társalgó, kártyaszoba és ebédlő volt. A második emeleten voltak a lakosztályok és a kiemelt színvonalú lakószobák. - Posta. A kolónia első postája a gyógyszertár helyén működött 1870-től, első postamestere Henzler István volt. 1899-ben, az átelleni sarkon új posta és távírda épült, amelyben szolgálati lakás is volt. Az 1980-as években zárt be. - Szabadság-kert. A nagy területű parkot 1947-ben adták át, játszótér, gyerekpancsoló és fák közötti sétára alkalmas területek voltak benne, sőt 1955-ben szabadtéri színpadot is avattak. Állt itt egy Petőfi Sándor-szobor is. A 2000-es évektől elhagyatott. - Templomok - Római katolikus templom. A templomot valószínűleg Murányi Lajos tervezte, Szvetlik Mátyás vezetésével. Az építkezés 1905 tavaszán kezdődött, felszentelése 1908. október 11-én történt. A templom a Téglagyári utcában található, és jellegzetes vörös téglás kialakításával messziről szembe ötlik. Egyhajós, három boltmezős belső kialakítású, észak-dél tájolású. Építészeti stílusában a román és a gótikus stílus keveredik. - Református templom. A vasgyári reformátusok 1908-ban szakadtak le a diósgyőri egyházközségről, és hamarosan templomépítési terveket fogalmaztak meg. Az építkezést ennek ellenére csak 1926-ban tudták megkezdeni, Almási Balogh Loránd terve alapján, és a templomot 1928-ban szentelték fel. A templom a kolónia területének viszonylag a szélén helyezkedik el, a Vasgyári út és a Kiss Ernő út sarka közelében. - Evangélikus templom. A kolónia harmadik temploma az 1909-ben önállósodott vasgyári evangélikus egyházközség kezdeményezésére épült, nem kevés, és a reformátusokéhoz hasonló bonyodalmak után. A Sándy Gyula által készített neoromán terv szerinti templom alapkövét 1935 novemberében tették le, és 1938. október 8-án szentelték fel. A vörös tégla borítással készült templom a Lónyay Menyhért utca 8. szám alatt áll.

Apache OpenOffice

Az Apache OpenOffice egy nyílt forráskódú, platformfüggetlen irodai szoftvercsomag. Az OpenOffice.org-nak jelentős piaci részesedése van vállalati körben, ahol a piacvezető Microsoft Office-t követi. A Microsoft Office alternatívája, köszönhetően a hasonló felületnek és képességeknek, a fájlformátumok nagy fokú kompatibilitásának és nem utolsósorban az ingyenességének. Az OpenOffice.org alapértelmezettként az ISO/IEC által szabványosított OpenDocument fájlformátumot használja, de megnyitható vele számos más irodai szoftvercsomag által használt formátum, köztük a Microsoft Office fájlformátumok. Emellett támogatja az olyan népszerű kimeneti formátumokat, mint a PDF és prezentációként az Adobe Flash (swf). Forráskódja szabadon elérhető az Apache Licenc 2.0 alatt. Köszönhetően nyílt forráskódjának, számos operációs rendszerre elérhető, köztük a Microsoft Windows, Linux, macOS és Solaris rendszerekre. Fejlesztői változatok készülnek FreeBSD, OS/2 rendszerekre is. A csomag neve közhasználatban „OpenOffice”, ez a kifejezés azonban védjegy védelme alatt áll (egy holland cég, valamint az Orange UK használja), ezért a hivatalos név korábban az „OpenOffice.org”, rövidítve OOo vagy OO.o. Mióta az Apache Alapítvány adja ki, a 3.4 változat óta, a hivatalos neve „Apache OpenOffice”. ## Története 1999 augusztusában a Sun Microsystems megvásárolta a hamburgi székhelyű StarDivision-t, mely a StarOffice nevezetű kereskedelmi irodai programcsomagot fejlesztette. Még ugyanebben a hónapban – 1999 augusztusában – a Sun a StarOffice 5.2 verziót mindenki számára ingyen, szabadon letölthetővé tette. 2000 júliusában a Sun Microsystems bejelentette, hogy a StarOffice forráskódját az LGPL és a SISSL licenc alatt letölthetővé teszi, azzal a céllal, hogy egy nyílt forráskódú fejlesztői közösséget hozzon létre a szoftverhez. Az új projekt neve OpenOffice.org lett, és weboldala 2000. október 13-án indult el. Az első jelentősebb fejlesztések között találjuk az Unicode-támogatás beépítését és az ehhez kapcsolódó egyéb fejlesztéseket, amelynek köszönhetően nemcsak az eredeti nyolc nyugati nyelven, hanem a legtöbb latin betűs, ázsiai és egyéb nyelven használhatóvá vált az OpenOffice.org. A 2.0 verzió fejlesztése 2003 elején kezdődött a következő célkitűzésekkel: fejlettebb kompatibilitás (együttműködés) a Microsoft Office-szal; jobb teljesítmény, ami magában foglalja a sebességet és az alacsonyabb memóriafelhasználást; jobb integrációt, különösen a GNOME és KDE asztali környezetekkel; könnyebben használható és átláthatóbb adatbázis front-end a beszámolók, űrlapok és kérdőívek készítésére; egy új, beépített SQL adatbázis; fejlettebb használhatóság. A béta verzió 2005. március 4-én jelent meg. 2005\. szeptember 2-án a Sun bejelentette, hogy az SISSL licencét megszünteti. Ennek hatására az OpenOffice.org Közösségi Tanács bejelentette, hogy a kettős licenc megszűnik, és a szoftvercsomag csupán az LGPL licenc alatt jelenik meg. 2005\. október 20-án megjelent az OpenOffice 2.0, nyolc hétre rá pedig az első frissítés, a 2.0.1. Ez kisebb hibákat javított, valamint néhány új funkciót is biztosított. A 2.0.3 megjelenésekor az OpenOffice.org fejlesztői úgy döntöttek, hogy az addig 18 havonta kiadott frissítéseket, funkció bővítéseket, hibajavításokat ezentúl három havonta jelentetik meg. Jelenleg – 2008-ban – az új verziók, amelyek új funkciókkal is bővítik a programot, félévente jelennek meg, a hibajavításokat tartalmazó kisebb kiadások pedig az új verziók között jelennek meg, háromhavonta. A 3.0 verzió 2008 októberében jelent meg, új szolgáltatásokkal bővülve, többek között az Office Open XML dokumentumok importálása, az új ODF 1.2 formátum támogatása, fejlettebb VBA makró támogatás és natív port macOS alá. A 4.0 verzió 2013 júliusában jelent meg. Újdonság: IBM Symphony-ból érkezett oldalpanel, és a képtár új elemei, sok hibajavítás és a kompatibilitás növelő módosítások. Több száz hibát javítottak ki a 4.0.0 verzióban. Kiadási jegyzék itt olvasható. Apache OpenOffice 4.0.1 főleg hibajavítás, valamint további nyelvek támogatása jelent meg (baszk, khmer, lengyel, litván, szerb cirill, svéd, tradicionális kínai, török és vietnámi). Most már harminc két nyelv támogatott. Apache OpenOffice 4.1 újdonsága: - macOS verzió már 64 bites, és megköveteli OS X 10.7 vagy újabb verziót. - Integrált iAccessible2 támogatása, amelyek jobb integrációt ad a képernyőolvasónak. - Megjegyzések szöveg tartományoknál a Writernél. - A helyben történő szerkesztése szöveges mezőknek Writernél. - Interaktív kép méretre vágási funkció Impress és a Drawnál. - Szebb grafika Draw alatt. - Továbbfejlesztett támogatás a 3D-s térképek, grafikonok. - JRE 8 támogatás. - Új nyelvek: bolgár, hindi, dán, norvég bokmal, héber, thai. - Számos hiba javítása. Apache OpenOffice 4.1.2 mikró frissítés, alapvetően hibajavító kiadás. MS Sharepoint kapcsolat támogatása. Átírt PDF export párbeszédablaka van. A hibajavítások a MS Office fájl kompatibilitás, macOS támogatás, Linux munka környezet kompatibilitás növelését célozták meg. Bővült a támogatott nyelvek listája. Apache OpenOffice 4.1.3 mikró frissítés, alapvetően hibajavító kiadás. ### StarOffice Az OpenOffice.org fejlesztésével a kereskedelmi StarOffice kiadása sem szűnt meg. A Sun Microsystems StarOffice terméke zárt forráskódú, de az OpenOffice.org forráskódjára épül. A StarOffice-hoz a következő extra (az OpenOffice.org-ban nem található) szolgáltatások járnak: - kereskedelmi helyesírás-ellenőrző, elválasztó és szinonimaszótár, - professzionális szintű kép- (clipart) és sablongyűjtemény, - Adabas D adatbázis-kezelő, - a Microsoft Windowséval megegyező metrikájú betűkészletek, - teljes dokumentáció, - hivatalos terméktámogatás. Egyes licenckonstrukciókban elérhetők a Microsoft Office-ról való migrálást elősegítő eszközök is, például egy makrókonvertáló, amely Visual Basic-ben írt makrókat képes StarBasic formátumra alakítani. A különbségek és a nyílt forráskód ellenére a Sun az OpenOffice.org-hoz is kínál vállalati szaktanácsadást. ## Komponensek Az OpenOffice.org különféle alkalmazások szorosan együttműködő gyűjteménye, amelyek együtt minden funkcionalitást nyújtanak, ami egy modern irodai szoftvercsomagtól elvárható. A komponensek java részét úgy tervezték, hogy tükrözze a Microsoft Office valamely részét. Az OO.o 4-es verziója a következőket tartalmazza: - Gyorsindító Egy kis segédprogram Windowsra és Linuxra, amely a számítógép bekapcsolásakor indul el, és betölti az OpenOffice.org alapvető részeit, lehetővé téve, hogy a csomag alkalmazásai gyorsabban indulhassanak el. Az OpenOffice.org-hoz hasonló komplex szoftverek gyorsabb indítására ez az egyik lehetséges megoldás. Az OO.o elindításának idejére sokan panaszkodtak az 1.0 verziónál. Ezen a területen jelentős fejlődés mutatkozott a 2.2 verzióban. Természetesen ilyenkor a rendszerindítás ideje nő meg, és a rendelkezésre álló szabad memória kevesebb lesz. - Makrórögzítő Az OpenOffice.org rendelkezik makrórögzítő funkcióval is, amely a Writerben és a Calcban használható, és a felhasználó tevékenységének rögzítésére és visszajátszására való eszköz. Ennek eredménye egy a saját Basic nyelvében készült programkód, ami tovább szerkeszthető. A StarBasic nem kompatibilis a Microsoft Office-ban alkalmazott Microsoft Visual Basic for Applications (VBA) nyelvvel, de a Novell féle 2.0 változatba és már az OO.o 3.0-ba is beépítették a Microsoft VBA makrók futtatásának képességét is. A komponensek egyenkénti letöltésére nincs mód a Windows rendszereken, de telepíteni lehet őket külön-külön. A legtöbb Linux disztribúció külön csomagokba bontja a részeket, amiket egyesével le lehet tölteni és telepíteni. Az egyes komponensek kihagyásának azonban nincs sok értelme, mivel az alkalmazás monolitikus jellege miatt a megtakarított lemezhely elenyésző. Az OpenOffice.org nemcsak egy sokoldalú irodai programcsomag, hanem egy alkalmazásfejlesztő platform is. Az egyre bővülő, ám stabil API-n keresztül az OpenOffice.org szinte minden funkciója elérhető külső programból. A nyelvi kötések Java és C++ esetén a legkidolgozottabbak, de feljövőben van a Python is. Az OpenOffice.org maga is bővíthető külső modulokkal, amelyek képesek beépülni a program menüjébe, eszköztárai közé. Ezeknek a moduloknak a megírásához a fent említett nyelveken kívül az OpenOffice.org saját BASIC nyelve, a StarBasic, más néven OpenOffice.org Basic is használható. ## Szolgáltatások A projekt egyik célja, hogy a Microsoft Office-t ingyenes, ám megjelenésében és kezelésében nagyon hasonló szoftvercsomaggal váltsa ki. Az OO.o több különböző nyelven érhető el, köztük magyarul is. ### Fájlformátumok Az OO.o az ISO/IEC által szabványosított OpenDocument fájlformátumot használja alapértelmezetten. A Microsoft Office és más irodai csomagok (például WordPerfect libwpd-n keresztül, StarOffice, Lotus 1-2-3, MS Works libwps-en keresztül, Rich Text Format) szinte minden fájlformátumát olvassa és bizonyos esetekben írja, amely tulajdonsága a felhasználók többségének alapvetően fontos. Az OpenOffice.org képes megnyitni a Microsoft Office korábbi változataival készült dokumentumokat, és olyan sérült állományokat is, amelyekkel az újabb Microsoft Office változatok nem birkóznak meg. Nem olvassa viszont a régebbi Word for Macintosh dokumentumokat. #### A Microsoft Office-szal való együttműködés A Microsoft támogatta annak a konvertáló programnak a fejlesztését, amely az Office Open XML formátumot OpenDocument formátummá alakítja. Forráskódja BSD licenc alatt jelent meg az odf-converter.sourceforge.net oldalon. Ez lehetővé teszi, hogy az OO.o olvassa és írja az Office Open XML dokumentumokat, mindezt a OO.o-n belül. Ez a funkció 2008 októberében még csak a Novell verzióban, illetve azokban a kiadásokban található meg, melyek tartalmazzák ezt a funkciót. A Sun Microsystems készített egy ODF kiegészítőt a Microsoft Office-hoz, így a Word, Excel vagy Powerpoint felhasználók az ODF dokumentumokat egyaránt tudják olvasni és írni. 2008. októberi állás szerint ez a kiegészítő a Microsoft Office 2003, a Microsoft Office XP és a Microsoft Office 2000-rel működik. A Microsoft Office 2007-hez csupán az SP1 csomaggal működtethető. Számtalan cég (beleértve a Microsoftot és a Novellt) dolgozik olyan kiegészítőn, amely lehetővé teszi, hogy a Microsoft Office olvassa és írja az ODF fájlokat. Ez a funkció 2008 októberében még csak a Microsoft Word 2007/XP/2003-ban működött. ### Kiegészítők A 2.0.4 verziótól kezdve a programcsomagba beépülő kiterjesztések tölthetők le. A kiterjesztésekkel könnyen adhatunk hozzá új funkciókat a már telepített OO.o-hoz. 2010 augusztusában az OpenOffice.org Extension Repository (OO.o kiegészítők tárolója) több mint 570 kiterjesztést tartott számon. Fejlesztők könnyen írhatnak új kiterjesztéseket, ha az OpenOffice.org API Plugin for NetBeans-t használják. ### Több platform támogatása Az OO.o elérhető Microsoft Windows, Linux, Solaris, BSD, OpenVMS, OS/2 és IRIX platformokra, de elsődlegesen Windows, Linux és Solaris operációs rendszerekre fejlesztik. A 3.0 verziótól kezdve támogatja a macOS natív megjelenését, az Aqua grafikus felületet. (Az előző OO.o verziók használatához telepíteni kellett az X Window System-et.) #### Operációs rendszerekkel való kompatibilitás - Microsoft Windows 95: 1.1.5 verzióig - Windows 98-ME: 2.4.2 verzióig - Windows 2000-Vista: 3.0 verzió - Windows 7-8: 4.0 és a feletti - Mac OS 10.2: 1.1.2 verzióig - Mac OS 10.3: 2.1 verzióig - Mac OS 10.4-10.5 (PowerPC): 2.4.0 verzióig (3.0 verzió tesztelés alatt áll) - Mac OS 10.4-10.5 (Intel): 4.0 verzió () - OS/2 és az eComStation: 2.4.0 verzióig (3.0 verzió tesztelés alatt áll) - Linux - Solaris - Google Android 2013 október óta ## Fejlesztése Az Apache OpenOffice fejlesztését az Apache Alapítvány végzi, az OpenOffice kódját az ORACLE adományozta az Apache Alapítványnak. Az Apache OpenOffice honosítását jelenleg önkéntesek végzik. Korábban Az ORACLE általi felvásárlás előtt a Sun Microsystems (mint főtámogató) és a független OpenOffice.org közösség végezte, de emellett számos nagy cég is támogatta azt, köztük a Novell, Google, IBM, RedFlag CH2000, Red Hat valamint a független OpenOffice.org közösség. A közösség a közvetlen programozásban való részvétel mellett az OpenOffice.org honosításért felelős nyelvi projekteket is működteti. Az OpenOffice.org közösség honlapja egyben csoportmunka-eszköz, ami hatékonyan támogatja a fejlesztést a hibabejelentésektől kezdve a programozásig, egészen az OpenOffice.org jövőjének megtervezéséig. A fejlesztésben közvetlenül érdekelt a Sun Microsystems a -ma már az OpenOffice.org forráskódján alapuló- StarOffice által, illetve a Novell a SUSE Linux Enterprise Desktop-ban megtalálható OpenOffice.org 2.0 Novell Edition révén. Azonban ahogy a több ezer tagot számláló 65 nyelvi projekt, vagy az OpenOffice.org dokumentumformátumából kinövő, ISO által szabványosított, eszközfüggetlen OpenDocument formátum mutatja, az OpenOffice.org ugyanennyire fontos a nyelvi közösségek és az iparági felhasználók számára. A hivatalos magyar változat honosítását az FSF.hu Alapítvány koordinálta 2011 végéig, a LibreOffice megjelenéséig. ### Forráskód Az OpenOffice.org forráskódja C++ programnyelven íródott, és letölthető az OpenOffice hivatalos weboldaláról (a Letöltések → Forrás menüpont alatt). ### Termékvonalak Mivel a forráskód az Jelenleg az ALv2 (korábban LGPL) licencnek megfelelően szabadon felhasználható, számos származtatott verzió is létezik. Korábban ezek közül a legismertebbek a Sun StarOffice és a NeoOffice volt. Az OpenOffice.org oldalán található egy lista a kiegészítő termékekről. ### OpenOffice.org Novell Edition A Novell által kiadott OpenOffice.org 2 változatok néhány funkcióval gazdagabbak, mint a hivatalos kiadások. Ez a kiadás főleg a Microsoft Office felhasználóival való könnyebb dokumentumcserét célozta meg. Egyik legfontosabb funkciója éppen ezért a VBA támogatása a táblázatkezelőben. A Linux disztribúciók többségén található OO.o ebből a kódbázisból építkezett. A LibreOffice megjelenésével ez a kiadás megszűnt. ### NeoOffice A NeoOffice az OpenOffice.org irodai programcsomag macOS operációs rendszer alatt, X11 felület nélkül futó változata. Használja a natív menürendszert, eléri a beépített betű- és nyomtató alrendszereket. Bár 99%-ban az OpenOffice.org kódján alapul, de mivel kisebb csoport felel a fejlesztéséért, a frissítései az OpenOffice.org kiadásához képest késve jelennek meg. Az eltérő licenc (GPL) választása miatt a NeoOffice projekt eredményei nem használhatók fel az OpenOffice.org-ban. A LibreOffice megjelenésével ez a kiadás megszűnt. ### OxygenOffice Professional A LibreOffice megjelenésével ez a kiadás megszűnt. Az OxygenOffice Professional a következő kiegészítőket tartalmazza az OpenOffice.org-hoz képest: - több mint 3400 elemből álló képtár; - több mint 80 magyar nyelvű sablon, változatos témákban, és ennél bővebb külföldi nyelvű sablontár angol és német nyelven, valamint sablonok a további támogatott nyelveken; - közel 100 Impress bemutatóháttér; - jelentősen továbbfejlesztett Visual Basic for Application (VBA) makrófuttatási lehetőség a Calc-ban (tesztelési célzattal); - Office Open XML (Microsoft Office 2007) fájltípusok részleges importja; - Works fájltípusok importja; - WordPerfect fájltípusok importja; - WordPerfect Graphics fájltípusok importja; - T602 fájltípusok importja; - magyar nyelvű kézikönyv, amely a elérhető a Súgó menüből is; - további szótárak számos külföldi nyelvhez; - külön Professional csomagok a Linux telepítőben; - a Wikipedia gyors elérését szolgáló eszköztár; - kibővített színpaletta, vonaltípusok és kitöltőminták; - kibővített súgó menü, alapértelmezetten bekapcsolt részletes tippek. ### FSF.hu OpenOffice.org A szabad, magyarított OpenOffice.org-ot az FSF.hu Alapítvány gondozta. Azért van szükség saját, FSF.hu márkanév alatt megjelenő kiadásra, mert különféle okok miatt egyelőre nem minden forrást sikerült visszajuttatniuk az OpenOffice.org főágába. Az OpenOffice.org hivatalos forrásából épített magyar változatok egyes területeken gyengébb képességűek, mint az FSF.hu build. A legfontosabb különbség sokáig a helyesírás-ellenőrző motor volt, azonban az OpenOffice.org 2.0.2-től kezdve ez már része a hivatalos forrásnak is. A LibreOffice megjelenésével ez a kiadás megszűnt. ### OpenOffice.org Portable OpenOffice.org Portable egy John T. Haller által újra-csomagolt OpenOffice.org. A program a PortableApps hordozható csomagjában is helyet kapott. A program képes USB flash meghajtóról, CD-ROM-ról, vagy bármilyen más hordozható eszközről elindulni Microsoft Windows, macOS vagy Wine-t használó Linux platformon. A programot nem kell telepíteni, nem hagy semmilyen információt a gépen, nem zavar be semmilyen gépre telepített OpenOffice.org irodai programcsomagot. (A programot egyébként merevlemezre is lehet telepíteni.) ### MagyarOffice A Multiráció Kft. által fejlesztett MagyarOffice az OpenOffice.org forráskódján alapul, és szintén a hozzáadott funkcióktól különbözik. A MagyarOffice a Morphologictól licencelt (zárt kódú) magyar nyelvű helyesírás-ellenőrzőt, elválasztóprogramot és szinonimaszótárat tartalmazza. A csomag ezen felül tartalmaz magyar témájú kép- (clipart) és sablongyűjteményt, optimalizáló és térképes diagram modulokat, felhasználói kézikönyvet és terméktámogatást is. A MagyarOffice honosítása saját erőből, az FSF.hu Alapítvány honosításától függetlenül készült. ### A The Document Foundation és a LibreOffice 2010\. szeptember 28-án az OpenOffice.org független fejlesztőinek egy része létrehozta a The Document Foundation szervezetet, azzal a céllal, hogy az OpenOffice fejlesztését nyílt, nagy cégek közvetlen befolyásától mentes formában folytassa. Mivel az OpenOffice.org védjegy az Oracle tulajdona, a csapat ideiglenesen a LibreOffice nevet választotta a programcsomag nevének. A szervezet megalakulásakor meghívta az Oracle-t is tagjai közé, és kérte a márkanév átengedését is, amit az Oracle elutasított, így a projekt neve a továbbiakban a LibreOffice marad. A LibreOffice megszületésével az FSF.hu OpenOffice.org kiadás okafogyottá vált, és meg is szűnt létezni, mivel pont azokat a hiányosságokat és hátrányokat kívánta kijavítani, mint amiért létrejött a LibreOffice projekt. ## Visszhang 2005 szeptemberében a Federal Computer Week az „öt legjobb nyílt forráskódú program” egyikének nevezte. 2005-ben a The Guardian Newspaper az OpenOffice.org-on keresztül mutatta be a nyílt forráskódú szoftverek hátrányait, a cikk mégis azzal zárul, hogy könyv szerkesztésére jobb, mint a Microsoft Word. Számos magazin elemezte az OO.o-t: az eWeek többször is írt róla, a 2.0-t tesztelte a Linux Magazin és számos más újság is foglalkozott a szoftverrel. A PC Pro cikkében a 2.0 verzióra 6 pontból 6 pontot adott, és a következő megállapítást tette: 2005 elején a ComputerWorld cikkében megállapította, hogy az önkormányzatoknak tizedannyiba kerülne az OpenOffice.org 2.0-rá váltani, mint frissíteni a Microsoft Office 12-re. A ComputerWorld idézi Con Zymaris-t, a Cybersource vezetőjét, aki többek között utal Eric Kriss-re, a Massachusetts állam közigazgatásért és pénzügyekért felelős miniszterére, aki 2005. szeptember 16-án a Massachusetts Információ-technológiai Osztály Vezetőségi tanácsülésén beszámolójában kifejtette, mennyivel költségkímélőbb megoldás lenne a váltás. ### Piaci részesedés Nagyon nehéz megbecsülni az OpenOffice.org piaci részesedését, hiszen szabadon letölthető bármilyen letöltőoldalról (beleértve a tükröket), peer-to-peer hálózatról, hozzá lehet jutni CD-n, valamint sok Linux disztribúció tartalmazza. Ennek ellenére az OO.o igyekszik felmérni piaci részesedését a honlapjukon található piaci részesedést elemző oldalon. Habár 2007-es adatok alapján továbbra is a Microsoft Office a domináns, a Freeform Dynamics szerint 2007-ben az OO.o részesedése az asztali felhasználók körében közel 20%, a vállalati szegmensben pedig 7%. Egy 2009 októberében kiadott felmérés szerint (mely az otthoni felhasználók arányát nem mérte) vállalati környezetben 13%-os részesedése van. A jelentős OpenOffice.org felhasználók között van a Fővárosi Törvényszék, a Szombathelyi Törvényszék, a szingapúri védelmi minisztérium, a városi tanács Bristolban, Nagy-Britanniában. Franciaországban mind az önkormányzatok, mind az állam figyelmét felkeltette az OO.o, mivel racionalizálni szeretnék a szoftver-beszerzéseiket, és stabil, szabványos fájlformátumra van szükségük archiválás céljára. Ezek miatt az OpenOffice.org a Francia Katonai Rendőrség hivatalos irodai szoftvercsomagja, és összesen több mint 250 ezer kormányzati gépre telepítették. Indiában számos kormányzati szervezet, köztük a Bombay Műszaki Egyetem, az indiai Legfelsőbb Bíróság, az allahabadi Legfelsőbb Bíróság (amely Linuxot használ) teljes mértékben az OpenOffice.org-ot használják az adminisztrációhoz. 2005-ben a Banco do Brasil (Brazília egyik legnagyobb bankja) elkezdte az átállást az OO.o-ra. A horvát kormány is támogatja a nyílt forráskódú szoftverek használatát. 2005. szeptember 22-én Massachusetts, közelebbről Információ-technológiai Osztálya (ITD) úgy döntött, hogy a kormányhivatalok 2007-től az OpenDocument 1.0 formátumot kell hogy használják a dokumentumok tárolására. Számos más intézmény, önkormányzat, cég már átállt, vagy kezdte meg az átállást az OO.o használatára. További információ a OpenOffice.org oldalán található. 2005\. október 4-én a Sun és a Google stratégiai partnerséget jelentett be. A megállapodás értelmében a Sun beépíti a Google keresődobozt az OO.o-ba, a két cég közös kutatási, fejlesztési és marketing tevékenységeket folytat, és a Google segít az OpenOffice.org terjesztésében. Jelenleg a Google a StarOffice-t a Google Pack részeként szállítja. A StarOffice-on kívül vannak további, a OpenOffice.org-on alapuló kereskedelmi termékek. Általában a helyi piac számára készülnek, olyan kereskedelmi extra szolgáltatásokkal kiegészülve, mint a beszédfelismerés, automatikus adatbázis-kapcsolat, vagy jobb CJK (kínai, japán, koreai) nyelvi támogatás. 2007 júliusában az Everex, amely Amerikában a kilencedik legnagyobb PC forgalmazó, olyan rendszereket kezdett el forgalmazni Észak-Amerikában a Wal-Mart és Sam's Club üzletekben, amelyeken előretelepített OpenOffice.org 2.2 volt. Az Apache OpenOffice letöltése a SourceForge oldalán követhető, ahol 2011. november 30-tól követhető a letöltések száma. 2013. december 1-én az összes letöltés több mint 85 millió, letöltések 86%-a Windows platformra történt, a magyar letöltések száma több mint 390.000 88%-a Windows változat. Ezen letöltés számok nem tartalmazzák az egyéb oldalakról történt letöltéseket. ### Java-viták Régebben az OO.o-t kritizálták, mivel egyre inkább a Java Futtatási Környezetre (JRE) támaszkodott, ami viszont nem szabad szoftver. Tekintve, hogy a Sun Microsystems volt a Java készítője és az OO.o fő támogatója, a szoftverfejlesztők hátsó szándékot sejtettek. A Free Software Foundation (FSF) alapítója, Richard M. Stallman, egy esszéjében a Java csapdaként (The Java Trap) jellemezte azt az ellentmondást, amikor egy szabad szoftver a tulajdonosi szoftvertől függ, és óva intett tőle. Az első verzióban néhány kiegészítő szolgáltatás miatt volt szükség a Java Futtatási Környezetre (JRE) a felhasználó gépén, a második verzióban megnövekedett az alkalmazások Java igénye, amihez természetes kellett a JRE. A Java licencproblémájára válaszul, az évek során számos erőfeszítést tettek a Java szabad verzióinak kialakítására, ide tartoznak például a Kaffe, a Classpath és a GNU Complier for Java (GCJ) projektek. Különösen a Classpath és GCJ egyesülése növelte a nyílt forráskódú Java érettségét az elmúlt években, ami már olyan programokat is tudott futtatni, mint az Eclipse vagy az OO.o Java alapú kódja, bár ezek a verziók sosem érték el a Sun Java szintjét. A Red Hat erre reagálva még nagyobb ütemben folytatta a szabad Java fejlesztését. A Red Hat által szponzorált Fedora Core 4 (2005. június 13-án jelent meg) tartalmazott egy olyan OO.o 2 béta változatot, amely GCJ (GNU Complier for Java) és GNU Classpath környezetben futott. 2006\. november 13-án a Sun bejelentette, hogy GNU Public License (GPLv2) keretében nyílt forráskódúvá teszik a Java technológiát, és ezzel az OO.o függése a nem szabad szoftverektől megszűnt. Végül 2006. november és 2007 májusa között a Sun nyílt forráskódúvá tette legtöbb Java technológiáját a GNU licenc alatt, így a Java nagy része szabad szoftver lett. ## További kritikák Az OpenOffice.org-ot gyakran kritizálták a lassú betöltődése és nagy CPU és RAM igénye miatt. A kritikusok szerint a funkcionalitásában hasonló Microsoft Office-nak kevesebb CPU és RAM is elég, habár a legutóbbi OO.o verziók (2.2, 2.4 és a 3.0) már drámai módon javultak ebben a tekintetben. Egy 2007-ben készített összehasonlító tanulmány szerint – melyben az OpenOffice.org 2.2 és Microsoft Office 2007 verziót vették alapul – az OO.o-nál körülbelül kétszer annyi feldolgozási időt és memóriát igényelt egy fájl megnyitása és betöltése; egy nagyobb méretű táblázat megnyitása 4,7-szer annyi feldolgozási időt, valamint 3,9-szer annyi memóriát igényelt. A kritikusok rámutattak arra, hogy a kis sebesség és a túlzott memóriafogyasztás oka a túlméretezett kódban valamint az OO.o Java Futtatási Környezettől való függőségben keresendő. Rendszerkövetelmények: - Microsoft Windows XP, Vista, Windows 7 vagy Windows 8 - Pentium III vagy újabb processzor - 256 MB RAM (512 MB RAM javasolt) - 1,5 GB szabad hely a merevlemezen (ténylegesen foglalt: 329 Mbyte) - 1024×768 felbontás (nagyobb felbontás javasolt), legalább 256 szín - Java 1.8 támogatással és hardveres gyorsítással rendelkezik a OpenOffice 4.1.2 verzió. Telepítés indításakor Microsoft Visual C++ 2008 9.0 telepszik fel a Windows operációs rendszerre. Ezáltal a teljesítménye jelentősen javul. Az FSF.hu alapítványtól számos kritikát kapott oldalon. Hivatkozás a LibreOffice oldalára irányít egy idő után. Tímár András kifejtette az OpenOffice fórumában: "Az AOO 4.1.2 kiadás elemzése rávilágított, hogy másfél év alatt annyi kód változott, mint a LibreOffice-ban egy átlagos napon, szóval helytálló a megállapítás, hogy lassú a fejlődése. De legalább ugyanolyan, mint volt, tehát stabil. Rejtély, hogy miért erőlködnek még, és mi a céljuk ezzel. Az elmúlt 5 év bebizonyította, hogy nem tudtak közösséget szervezni, nem tudtak fejlesztőket maguk mellé állítani. Ez a kiadás se lett volna, ha nem cikizte volna mindenki az Apache-ot, hogy nem képesek nyilvánosságra hozott biztonsági hibát javítani." Az egyik legnagyobb akadály a dokumentumfájlok kompatibilitását illetően a nyílt specifikációk hiánya volt. Az OO.o arra kényszerült, hogy jogvédett bináris formátumokat visszafejtsen. Azonban 2008 februárjában a Microsoft nyilvánossá tette a bináris Office fájlformátum specifikációját, és ezzel ez az akadály elhárult.

Sacher-torta

A Sacher-torta az osztrák gasztronómia és Bécs városának egyik legismertebb süteménye. Egyfajta csokoládétorta, amely két réteg sűrű, nem túl édes csokoládés piskótatésztából és a közöttük lévő vékony réteg sárgabaracklekvárból áll. A tetejét és az oldalát csokoládébevonat borítja. A híres monarchiabeli cukrászkülönlegességek egyike. Korabeli nevezetes sütemények még a dobostorta és az Esterházy-torta. Franz Sacher bécsi cukrászról kapta a nevét, aki a városi legenda szerint 1832-ben alkotta meg Metternich herceg kérésére. Bár Sacher ekkor mindössze tizenhat éves volt, a torta azóta is az egyik legkedveltebb bécsi tortaspecialitásnak számít. A receptet fia, Eduard Sacher fejlesztette tovább, amikor Demel udvari szakácsnál volt tanonc, majd maga is vállalkozásba fogott. Ez adott okot a későbbi pereskedésekre, hogy ki készíthet eredeti Sacher-tortát. A felek peren kívüli megegyezése alapján a bécsi Hotel Sacher csokoládépecséttel ellátott fadobozos tortáé lett az „Original Sacher-Torte” védjegy. A jelentős felvevőpiacnak köszönhetően a „sütiháború” ma már a múlté. A torta értékesítésére Cafe Sacher néven bolthálózat működik és jelentős mennyiséget szállítanak Ausztrián kívüli üzletekbe is. A Demel Kávéház is készít „Demel’s Sachertorte” néven tortát és természetesen más cukrászdákban is megtalálható az osztrákok nemzeti büszkesége, valamint házilag otthon is elkészíthető. A két legnagyobb osztrák forgalmazó közel félmillió darab Sacher-tortát értékesít évente. A torta népszerűsége mai napig töretlen, és már napja is van, amelyet december 5-én tartanak. ## Története A Sacher-tortához nagyon hasonló receptek olvashatók 18. századi német szakácskönyvekben is. A történet azonban mégis azzal vette kezdetét, hogy Franz Sacher 1832-ben Metternich herceg bécsi palotájában a konyhán dolgozott. Egyik nap a konyhafőnök betegsége miatt rábízták, hogy készítsen valami különleges süteményt. A herceg a legenda szerint olyan desszertet kért tőle, „Dass er mir aber keine Schand’ macht, heut’ Abend” (nem hagy szégyenben ma este). Az ekkor készített torta két réteg sűrű, nem túl édes csokoládés tésztából állt, közöttük vékony réteg sárgabaracklekvárral. A tetejét és az oldalát étcsokoládé-bevonat borította. Hagyományosan tejszínhabbal (németül Schlagsahne, Ausztriában Schlagobers) szolgálták fel, mivel a Sacher-torta önmagában túl száraz lenne. Az „Original Sacher-Torte” védjegyet ma is csak a bécsi Hotel Sacher által készített tortákon használnak. A Sacher szállodát 1876-ban alapította Franz Sacher fia, Eduard Sacher és a torta receptjét is vitte magával családi örökségként. A torta és az üzleti vállalkozás sikerében nagy szerep jutott Eduard feleségének, Annának is, aki, amikor valaki a hotel igazgatójával akart beszélni, csak ennyit mondott: „Én vagyok a ház ura!” 1887-ben naponta 200 és 400 darab közötti tortát sütöttek és az Osztrák–Magyar Monarchián kívül is szállítottak belőle például Berlinbe, Londonba, Párizsba, de még az Amerikai Egyesült Államokba is. A szálloda olyan hírnévre tett szert, hogy a Monarchia egyik szállóigéje lett az a mondás, hogy „Ausztria házában” uralkodik a császár, „Ausztria szállodájában” pedig a Sacher. A torta eredeti receptjét természetesen gondosan őrzik, bár a szakácskönyvekben lehet találni házi elkészítésére is javaslatot. 1954-től 1963-ig tartott egy hosszadalmasabb pereskedés (az úgynevezett „sütiháború”) a Hotel Sacher és a Demel Kávéház között, mert szintén ezen a néven készítettek tortát. Számos legenda keringett arról, hogyan juthattak a recepthez. A pereskedés és a vita attól datálódik, hogy Eduard Sacher továbbfejlesztette apja receptjét, amikor Demel udvari szakácsnál volt tanonc. Olyan tartalmi kérdés is felmerült, hogy kerülhet-e második réteg lekvár a tortalapok közé, illetve készülhet-e margarinnal a tortatészta vaj helyett. A vita anyagi természetű is volt, hiszen Eduard Sacher halála után Anna, a felesége még irányította egy ideig a Hotel Sachert, de miután ő is elhunyt, fia Eduard (Franz Sacher unokája) nem tudta megőrizni a családi örökséget. A szálloda csődbe ment és kivásárolták a Sacher családot a vállalkozásból. Az állandó anyagi gondokkal küzdő ifjabb Eduard Sacher még a kizárólagos értékesítési jogokkal is üzletelt és hasonlóan apjához ő is dolgozott a Demel Kávéházban. A védjegy használata körül kialakult viták megnyugtató rendezése a második világháború utánra maradt. A kilencéves pereskedés végül peren kívüli megegyezéssel zárult le. A felek egyezsége szerint a Hotel Sacher mondhatja, hogy nála készül az „eredeti” Sachler-torta. Ez a győzelem azért is érdekes, mivel a laikus fogyasztó valószínűleg különbséget sem tudna tenni a két vállalkozás süteménye között. Tortáik jól látható megkülönböztetésére a szálloda kerek, míg a kávéház háromszög alakú csokipecsétet használ. A Demel-féle tortát ma a „Demel’s Sachertorte” vagy „Eduard-Sacher-Torte” néven készítik. Így tulajdonképpen Franz Sacherhez és Eduard Sacherhez is köthető a torta. Ez annyiban is különbözik az „eredetitől”, hogy a sárgabaracklekvár nem a közepén és a bevonat alatt, hanem csak a bevonat alatt van. Különböznek méretben is, hiszen a Hotel Sacheré 12, 16, 19 és 22 centiméteresek, míg a Demel tortái 17, 20 és 24 centiméteres átmérővel készülnek. Ma már azonban világszerte kapható cukrászdákban és többféle recept szerint készülhet Sacher-torta. A készített torták nagyságrendjét jól jelzi, hogy a piacvezető Hotel Sacher konyhája darab körül készít, míg a Demel darabot értékesít évente. Az átlagos méretű torta 2021 februárjában a hotel internetes boltjában 51,90 euróba (körülbelül ) kerül, míg a Demelnél 31,0-be. A Hotel Sacherben tortakészítésre felhasználnak éves szinten 2 millió tojást, 80 tonna cukrot, 70 tonna csokoládét, 37 tonna baracklekvárt, 25 tonna vajat és 30 tonna lisztet. A Hotel Sacher és a Demel Kávéház jelentős munkáltató is egyben: 360, illetve 100 embernek adnak munkát. A szállodánál büszkék arra, hogy minden egyes torta csapatmunka eredménye, mivel elkészítésében körülbelül ötvenen vesznek részt. Az „eredeti” Sacher-tortát egyébként nem csak a Sacher Hotelben lehet kapni, hiszen Bécsben, Salzburgban, Innsbruckban és Grazban is működnek úgynevezett „Cafe Sacher” boltok. Ennek a cégcsoportnak van üzlete a bécsi repülőtér vámmentes területén, és Ausztrián kívül még lehet Sacher-bolttal találkozni Bolzanóban (Dél-Tirol, Olaszország) is. A Sacher-torták forgalmazásában mára már tulajdonosként sem a Sacher, sem a Demel család leszármazottai nem vesznek részt, hiszen kivásárolták őket. Mindazonáltal számos neves próbálkozás is történt a Sacher-torta hivatalos másolására vagy utánzására. Különböző receptek keringenek és rendre lehet találni ilyen néven forgalmazott tortákat. Nagy nyilvánosságot kapott például 2003-ban, amikor Graz Európa kulturális fővárosa volt, hogy bemutatták a „Sacher-Masoch-tortát” (nevét Leopold von Sacher-Masochról kapta), amely ribizlilekvárral és marcipánbevonattal készült. ## Készítése A torta igazán népszerű már jóval feltalálása után lett. 1858-ban Katharina Prato A dél-német konyha című szakácskönyvében már megtalálható készítésének egyik korai leírása. Az eredetihez nagyon hasonló receptek a Kugler-féle (Kugler Henrik) cukrásztankönyv például azonos mennyiségű csokoládét, vajat, cukrot és lisztet illetve darált mandulát ad a tésztához, valamint a tésztakészítéshez használt tojást szétválasztva, a fehérjét kemény habbá verve írja elő. Vannak olyan leírások, melyek a sütés idejére is adnak útmutatást: alacsony hőmérsékletet és nem túl hosszú sütési időt ajánlanak. Ez azt mutatja, hogy egyfajta brownie-hoz hasonló állagú tésztát készítettek. A sárgabaracklekvár használata viszont változó, hiszen van, amikor a kisült tésztára kenik, de van olyan, ami rétegszerűen javasolja. A használt csokoládébevonatot lehet sok cukorból főzött sziruppal is készíteni. A ma legelfogadottabb nézet szerint a Hotel Sacher eredetinek mondott receptje is sok tekintetben különbözik az eredeti, 19. századi leírásoktól. Különbség például, hogy a nyers tésztába is kevernek a baracklekvárból, a tortákat kettévágják és felforrósított lekvárral töltik meg, majd a tetejét is megkenik vele. Hosszan, alacsony hőmérsékleten sütik, magas páratartalmú gőzös sütőben. A „modern” tortabevonat jelentős mértékben, körülbelül 70%-ban tartalmaz cukrot. ### Lehetséges hozzávalók A torta receptjét meg lehet találni szakácskönyvekben, ezres nagyságrendű különböző leírása ismert és persze a cukrászdák is őrzik saját titkaikat. A legnagyobb titkok közé az tartozik, ahogyan elkészítik a tortabevonatot. Cukrászdákban a tortaszelet mellé tejszínhabot szolgálnak fel és a szelet csokoládébevonatán eredetiségét „igazoló” jellegzetes csokipecséttel. A készítéséhez szükséges alapanyagok tekintetében azonban nincs nagy titok, hiszen liszt, cukor, étcsokoládé, sárgabarack lekvár, tojás, vaj, só, és víz kell hozzá. Van aki haladva a korral vaníliás cukrot, sütőport és rumot is tesz bele és olyan is, aki a tésztát mandulával, dióval vagy más magvakkal is ízesíti. Készítése: A csokoládét meg kell olvasztani. A vajat porcukorral összekeverni és hozzáadni a tojás sárgáját. A tojásfehérjét cukorral, esetleg egy csipetnyi sóval együtt keményre kell verni, majd hozzáadni a csokoládét, a lisztet és a vizet. Az így összekevert masszát formába helyezve sütőben kell kisütni, és az elkészült tésztát sárgabarack lekvárral lehet ízesíteni és bevonni csokoládés mázzal. ### Az „eredeti recept szerinti” hozzávalók Hozzávalók: 7 tojássárgája, 150 gramm lágy vaj, 125 gramm porcukor, 200 gramm étcsokoládé, 1 csomag (8 gramm) vaníliás cukor, 7 tojásfehérje, egy csipet só, 150 gramm liszt, 150-200 gramm sárgabaracklekvár a töltelékhez, további kevés liszt és vaj a forma kikenéséhez, ízlés szerint akár rumot is lehet beletenni, de kell kevés víz a tészta alapanyagainak összekeveréséhez és végül tejszínhab a díszítéshez és a fogyasztáshoz. ## A populáris kultúrában Bécs városának világhíres süteménye, a tömegkultúra része lett. Nanni Moretti olasz filmrendező a híres bécsi sütemény mítoszát a Sacher Film (1986), a Premio Sacher (1989) és a Nuovo Sacher (1991) filmjeiben dolgozta fel. A torta több 19. és 20. századi irodalmi műben is szerepel. Például Stefan Zweig a Nyugtalan szív (Ungeduld des Herzens) című regényében, továbbá szerepel Herceg János Mulandóság című regényében is az a kisasszony, „aki Sacher-torta nélkül nem tudta volna elképzelni az életet”. 1967-ben megjelent SAS detektív regénysorozat Kennedy-dosszié című regényében a szerző Gérard de Villiers viccet csinált a készítéséből és ezáltal ingyen reklámot kapott a Sacher-tortaː „A Hotel Sacher az egész világon ismert a sárgabaracklekváros csokoládétortájáról, a Sacher-tortáról, amelynek receptje egy évszázada nem változott. A profi cukrászok szerint olyan nehéz elkészíteni, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia óta nem is sikerült ez senkinek!” Az 1976-os Embargo című regényben szintén Villiers azt írtaː „Marco Linge, hogy megbocsátson a figyelmetlenségéért, elvitte őt a Sacher-cukrászdába azért, hogy megkóstolja a híres Sacher-tortát.” Az eddigi legnagyobb méretű, 2,5 méteres átmérőjű Sacher-tortát 1998-ban készítették és ezzel a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. Ausztriában ünnepnap is kötődik a tortához, hiszen december 5. a Sacher-torta napja. ## Galéria

Kék bálna

A kék bálna vagy óriás bálna (Balaenoptera musculus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a barázdásbálna-félék (Balaenopteridae) családjába tartozó faj. A kék bálna a 30 méteres hosszával és a 173 tonnás testtömegével a legnagyobb ismert állat, ami valaha is létezett. Teste hosszú és karcsú, többféle kékesszürke árnyalattal. Testének felső része sötétebb, alsó része pedig világosabb. A kék bálnának jelenleg három alfaját különböztetik meg: a B. m. musculus-t az Atlanti- és Csendes-óceán északi részén; a B. m. intermediát a Déli-óceánban és a törpe kék bálnát (B. m. brevicauda) az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán déli részén. A három valószínű alfaj mellett lehet, hogy az Indiai-óceán egyik kék bálna állománya egy negyedik alfajt alkot, melynek neve B. m. indica. Mint a legtöbb sziláscet esetében, a kék bálna legfőbb táplálékát a kisméretű rákok adják, melyeknek gyűjtőnevük krill, más néven világítórákok. A 20. század elejéig, még mielőtt az ember ipari mértékben mészárolni kezdte ezt a bálnafajt, a kék bálna – rokonaival együtt – gyakori volt a Föld összes óceánjában és nagyobb tengerében. Egy évszázad alatt azonban az intenzív vadászat majdnem a kihalás szélére juttatta a fajt, mígnem 1966-ban nemzetközi összefogással védelmi intézkedéseket hoztak a kék bálna megmentésére. A 2002-ben végzett kékbálna-számlálás szerint világszerte 5– kék bálna létezik, öt csoportba vagy állományba csoportosulva. Bár a törpe kék bálnák számát csak becsülni tudják, valószínű, hogy törpe kékbálnából több él, mint a normál kék bálnából; mivel azonban nehezen megkülönböztethetőek, ezért korábbi számlálásoknál valószínűleg jelentősen felülbecsülték a kék bálnák számát. Mielőtt elkezdődött volna az ipari mértékű bálnavadászat, az Antarktisz vizeiben körülbelül 202–, de valószínűbb, hogy kék bálna élhetett. Manapság a Csendes-óceán keleti részén, az Antarktisz vizeiben és az Indiai-óceánban, külön-külön körülbelül óriás bálna található. Az előbbi állományokon kívül, az Atlanti-óceán északi részén és a déli félgömbön, még két-két csoport létezik. A legősibb kékbálna-maradványt, amely egy részleges koponyából áll, Olaszország déli részén fedezték fel; ez a középső pleisztocén korszakból származott és körülbelül 1,5-1,25 millió évesre becsült. ## Rendszertani besorolása A kék bálna a barázdásbálna-félék családjába tartozik, abba a családba, amelynek tagja a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae), a közönséges barázdásbálna (Balaenoptera physalus), a Bryde-bálna (Balaenoptera cf brydei/edeni), a tőkebálna (Balaenoptera borealis) és a csukabálna (Balaenoptera acutorostrata) is. A tudósok szerint ez a cetcsalád a sziláscetek többi családjától körülbelül a miocén kor közepén vált le. A legtöbb rendszerező a kék bálnát a Balaenoptera nembe helyezi, mint a nem nyolc fajának egyikét. Egyetlenegy rendszerező azonban a Sibbaldus nevű monotipikus nembe sorolja az állatot, de ezt a besorolást mások nem fogadják el. Az állat DNS-ét vizsgálva azt láthatjuk, hogy a törzsfejlődés (philogenesis) szempontjából a kék bálna közelebbi rokonságban áll a tőkebálnával és a Bryde-bálnával, mint a Balaenoptera nem többi fajával; szintén így közelebbi rokonságot mutat a hosszúszárnyú bálnával és a szürke bálnával (Eschrichtius robustus), semmint a csukabálnákkal (Balaenoptera acutorostrata és Balaenoptera bonaerensis). Ha a további kutatások megerősítik ezeket a rokonsági kapcsolatokat, akkor a jövőben a barázdásbálna-félék családját nagy mértékben át kell dolgozni. A természetben legalább 11 kék bálna-közönséges barázdásbálna felnőtt hibridet figyeltek meg. Arnason és Gullberg kutatók szerint a két bálna közötti genetikai távolság az ember és a gorilla közti távolsággal egyezik meg. A Fidzsi-szigeteken dolgozó tudósok azt állítják, hogy kék bálna-hosszúszárnyú bálna hibridet fényképeztek. Az óriás állatról az első leírást a skót orvos, Robert Sibbald készítette, ezt 1694-ben, a „Phalainologia Nova” című könyvében jelentette meg. 1692 szeptemberében Sibbald egy 23,4 méteres, partra vetett kék bálnát talált Firth of Forthnál, amelyről a következőket írja: „fekete, szarvszerű lemezei voltak” és „a két nagy lyuk a piramis alakjához hasonlított”. A fajnév (musculus) a latin nyelvből van, és jelentése valószínűleg „izmos”, de „kis egeret” is jelenthet. Carl von Linné, aki tudományosan megnevezte az állatot 1758-ban, a „Systema Naturae” című könyvében, biztosan ismerte ezt, emiatt ironikusan kétértelmű névvel látta el az állatot. Herman Melville, a „Moby Dick” című regényében „kénes fenekűnek” nevezte ezt a bálnafajt, mivel a bálna testének alsó részén narancsszín-barna vagy sárga foltozás van; ez a kovamoszatoknak köszönhető. Ezt a bálnát korábban a következő nevekkel illették: Sibbald barázdásbálnája – mivel az állat első leírását a skót orvos, Robert Sibbald készítette –, nagy kék bálna és nagy északi barázdásbálna; ezeket a neveket manapság már nem használják. A kék bálna megnevezést először szintén a Moby Dickben használta Melville, de nem adott magyarázatot hozzá. Az állat angol neve, a blue whale, a norvég blåhval szóból ered. Ezt a norvég szót Svend Foyn norvég bálnavadász alkotta meg, miután tökéletesítette a szigonyágyút. 1874-ben Georg Ossian Sars norvég biológus ezt a megnevezést fogadta el az állat közönséges nevének. ### Alfajai A szakértők három–négy alfajt tartanak számon: - törpe kék bálna (Balaenoptera musculus brevicauda) – az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán déli részén megtalálható példányok, - Balaenoptera musculus intermedia – a Déli-óceánban élő kék bálna, - Balaenoptera musculus musculus – az Atlanti- és a Csendes-óceán északi részén élő állományok, - ?Balaenoptera musculus indica – az Indiai-óceánban; habár a B. m. brevicaudánál hamarább leírták, meglehet, hogy a két csoport ugyanannak az alfajnak a tagja. ## Előfordulása A bálnavadászat betiltása óta még nem sikerült kideríteni, hogy világszinten a kék bálna állományai nőttek, vagy stabilak maradtak-e. Az Antarktisz vizeiben a legjobb felmérések szerint az állomány 7,3 százalékkal nő évente, de ez a szám 1 százalékkal kisebb, mint a vadászat előtti éves növekedés. A bálnavadászat betiltása után a szovjetek még illegálisan vadásztak a bálnákra. Feltételezések szerint az izlandi és a kaliforniai állományok növekedésnek indultak, azonban ez a statisztika szempontjából nem játszik fontos szerepet. A 2002-es évi felmérés szerint világszerte – kék bálna élt, azonban a felmérésnek hiányosságai is vannak, mivel előfordulási területének egyes részeiről érkező adatok kisebb-nagyobb mértékben bizonytalanok. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN), már a Vörös lista megalkotása óta, veszélyeztetett fajnak minősítette a kék bálnát. Az Amerikai Egyesült Államokban a National Marine Fisheries Service (Nemzeti Tengeri és Halászati Szolgálat) az Endangered Species Act (a veszélyeztetett fajokról szóló törvény) értelmében ezt az óriás állatfajt veszélyeztetettnek tekinti. A legnagyobb ismert állomány a B. m. musculus alfajhoz tartozik. A csoport tagjai a Csendes-óceán északkeleti részén élnek, Alaszkától kezdve egészen Costa Ricáig, azonban a többség nyáron Kalifornia vizeiben látható. Ritka esetben ennek a csoportnak egyes tagjai átúsznak az óceán másik részére, Kamcsatkáig és Japán északi részéig. Az Észak-Atlanti-óceánban két B. m. musculus-állományt ismernek el. Az egyik Grönland, Új-Fundland, Új-Skócia és a Szent Lőrinc-öböl között található meg. Ez az állomány körülbelül 500 bálnából áll. A másik csoport jóval keletebbre él. Tavasszal az Azori-szigetek környékén, míg július és augusztus között Izland vizeiben lelhető fel. Feltételezések szerint a két vulkanikus sziget közötti vándorút a Közép-Atlanti-hátság mentén húzódik. Izlandon kívül a kék bálnát még megfigyelték a Jan Mayen-sziget és a Spitzbergák környékén is, bár az ilyen északi előfordulása igen ritka. A tudósok még nem ismerik, hogy ezek az állatok hol töltik a telet. Az Észak-Atlanti-óceán összes állománya együttvéve 600–1500 kék bálnát számlál. A Brit-szigeteknél az intenzív kutatás ellenére 1923 óta egy kék bálnát sem láttak. A déli félgömbön az állományok két alfajt foglalnak magukba, az antarktiszi B. m. intermediát és a kevésbé tanulmányozott indiai-óceáni B. m. brevicaudát. A környéken a legutolsó, 1998-as számlálás szerint kék bálna élt, ebből kevesebb, mint 1 százalék törpe példány volt. 1996-ban, Madagaszkár déli vizeiben 424 törpe kék bálnát számoltak, de meglehet, hogy az Indiai-óceánban több ezer példány is létezhet. Ha ez igaz, akkor a világszintű felmérések helytelenek, és a kékbálna-állomány valójában jóval nagyobb, mint gondoltuk volna. A negyedik alfajt, a B. m. indicát, 1859-ben Edward Blyth fedezte fel az Indiai-óceán északi részén. Mivel igen nehéz megkülönböztetni a B. m. brevicaudától, gyakran ennek az alfajnak a szinonimájaként használják. A Szovjetunió által közölt adatok – amelyek a bálnavadászatok során jöttek létre – szerint a nőstények mérete inkább egyezik a B. m. brevicaudáéval, semmint a B. m. musculuséval, bár a B. m. brevicauda és a B. m. indica közötti eltérések nem is kicsik. A két alfaj eléggé elkülönülten él, továbbá a szaporodási időszakuk hat hónappal eltér egymástól. A kék bálna alfajainak vándorútja kevéssé ismert. Például törpe kék bálnákat figyeltek meg az Indiai-óceán északi részén, Omán, a Maldív-szigetek és Srí Lanka vizeiben; ezek lehet, hogy helybéli állatok. Továbbá a chilei és a perui állatok saját állományt alkothatnak. Egyes antarktiszi kék bálnák a telet a Dél-Atlanti-óceán keleti részén töltik, azonban ugyanezeknek a példányoknak a hangja hallható Peruban, Nyugat-Ausztráliában és az Indiai-óceán északi részén is. 2007-ben Chilében, a Corcovado-öbölben levő Chiloé-sziget környékén egy új táplálkozóhelyet fedeztek fel, itt 326 kék bálna gyűlt össze táplálkozni. A chilei Cetacean Conservation Center (Ceteket Védelmező Központ) – a chilei haditengerészet támogatásával – megpróbálja védett hellyé tenni az új táplálkozó területet. Közben természetesen kutatások is folynak. A kékbálna-állományok pontosabb felmérését a Duke Egyetem emlősökkel foglalkozó tudósai támogatják. A bálnaszámláláshoz több mint 130 megfigyelő forrást vesznek igénybe, köztük az Ocean Biogeographic Information System—Spatial Ecological Analysis of Megavertebrate Populationst, röviden OBIS-SEAMAP (Óceáni Életföldrajzi Információs Rendszer-Óriás gerinces Populációk Térbeli Ökológiai Analízise). ## Megjelenése Ennek a hatalmas állatnak a teste hosszú és kúpszerű. A többi bálnáktól eltérően, amelyek tömzsibbek, a kék bálna nyúlánkabb testalkatot mutat. Feje lapított és U alakú. Egy jól kiemelkedő „taréj” húzódik az orrnyílásoktól a felső ajakig. Szájának elülső része vastag. Nincs foga, helyette a szájpadlásáról eredő több száz (320) szilával szűri ki a tengervízből a planktont. Szilája 100 centiméter hosszú és 55 centiméter széles. Torka igen szűk, ezért csak kisebb állatokat tud lenyelni. A toroktól kezdve, a testtel párhuzamosan, 70–118 barázda húzódik. A barázdák növelik a száj térfogatát, vagyis az állat nagyobbat falhat, sőt a víz kinyomásában is szerepük van (erről többet a Táplálkozása szakaszban). A hátúszója kicsi, csak merüléskor vehető észre, és testhosszának a háromnegyedénél található meg. A hátúszó alakja a különböző példányoknál eltérő, egyeseknél alig észrevehető kis dudor, másoknál még sarlóalakú is lehet. Mikor a felszínre jön lélegezni, a kék bálna a vállát és orrnyílásait a többi bálnától eltérően magasabbra emeli, magasabbra, mint a közönséges barázdásbálna és a tőkebálna. A kutatók ezeknek köszönhetően különböztetik meg egymástól a bálnafajokat. Az Atlanti- és a Csendes-óceán északi részén élő állatok merülés közben magasra emelik farokúszóikat. Lélegzés közben és szélcsendes időben a bálna egy, legfeljebb 12, átlagosan 9 méter magas páraoszlopot lövell ki az orrnyílásain; ez 4–5 másodpercig látható. Tüdejében 5000 liter levegő fér el. A kék bálnának ikerorrnyílásai vannak, amelyeket nagyméretű képződmények vesznek körül. Mellúszói 3–4 méter hosszúak. A felső részük szürke, vékony fehér sávval bekeretezve, alsó részük pedig teljesen fehér. A fej és a farokúszó általában egyformán szürke. A bálna testének felső része és néha a mellúszók felső részei is foltozottak. A foltozottság sűrűsége példánytól függően különböző. Egyes állatok egész teste palaszürke, míg mások sötétkékek, szürkésfeketék vagy feketék, az utóbbiakon sűrű a foltozottság. általában ### Mérete Alighanem a valaha élt legnagyobb testű állat bolygónkon. Hossza a 30 métert, tömege pedig a 173 tonnát is elérheti. A mezozoikum földtörténeti időben élő legnagyobb ismert sauropoda dinoszaurusz, az Argentinosaurus 73 tonnás tömegével akkora volt, mint egy átlagos méretű kék bálna. A kék bálna tömegét az állat hatalmas méretei miatt igen nehéz megmérni. Mint a legtöbb bálna esetében, amelyekre az ember vadászott, a kék bálnát sem egészben, hanem feldarabolva mérik le. Ez a mérési módszer azonban nem tökéletes, mivel a feldarabolás során nagy mennyiségű vér és egyéb folyadék vész el. Az elfolyt folyadékok ellenére egy átlagos méretű példány testtömege 73–136 tonna. Egészében véve, az északi állatok kisebbek, mint a déli félgömbön levő példányok. Még nem ismert pontosan, hogy melyik volt a legnagyobb valaha kifogott kék bálna példány, mivel az adatok többsége a 20. század első feléből származik. Az adatokat pedig nem tudósok gyűjtötték, hanem az Antarktisz vizeiben vadászó bálnavadászok, akiknek nem voltak megfelelő műszereik. Az eddigi adatok szerint a legsúlyosabb állat 173 tonnás volt. A leghosszabb bálna címét két nőstény birtokolja, az egyik 33,6 méter, a másik 33,3 méter hosszú volt, de egyikük esetében sem mérték le a testtömeget. A Nemzeti Tengeri Emlősök Laboratórium (National Marine Mammal Laboratory) által megmért leghosszabb kék bálna egy 29,9 méteres nőstény volt; ezt a példányt a japánok fogták ki az Antarktisz vizeiből, az 1946–1947-es vadászszezon idején. 1937–1938 között, az Antarktisz környékén, az Amerikai Egyesült Államok Parti őrségének (USCG – United States Coast Guard) dolgozó Quentin R. Walsh hadnagy, aki abban az időben az Ulysses nevű bálnafeldolgozó hajó felügyelője volt, egy alkalommal egy 29,9 méteres vemhes nőstényt mért le. 1959-ben a japánok vadászták le a Csendes-óceán északi részén a leghosszabb állatot, ez is egy nőstény volt, de valamivel kisebb, csak 27,1 méteres volt. Az Észak-Atlanti-óceán leghosszabb kék bálnája egy 28 méteres nőstény volt, amelyet a Davis-szorosban ejtettek el. Hatalmas mérete miatt az állatvilágban a kék bálna szervei a legnagyobbak. A kék bálna nyelve körülbelül 2,7 tonna tömegű. Szája a megnyúlt barázdákkal együtt képes 90 tonna táplálékot és vizet befogadni. Szűk torka miatt ennek ellenére a kék bálna képtelen labda méretű élőlénynél nagyobbat lenyelni. Az összes állat közül ennek a bálnának van a legnagyobb szíve, átlagosan 180 kilogramm. A kék bálna agya viszonylag kis méretű a testtömegéhez viszonyítva, mindössze 6,9 kilogramm, ami az állat testtömegének körülbelül 0,007%-a. Az összes állat közül ennek a bálnának van a legnagyobb pénisze, mintegy 2,5 méter hosszú. Életének első hét hónapjában a kékbálna-borjú naponta 380 liter tejet fogyaszt. A borjú gyorsan növekszik, 24 óránként 90 kilogrammot szed fel magára. A borjú a születésekor 2700 kilogrammos, körülbelül akkora, mint egy kifejlett nílusi víziló (Hippopotamus amphibius). ## Életmódja A kék bálna általában magányosan, vagy egy másik társaságában él. Nem ismert, hogy a vándorló pár meddig marad együtt. Az olyan helyeken, ahol bőséges a táplálékkínálat, akár ötven kék bálna is összegyűlhet. A kék bálna a fajtársaival nem alkot olyan nagy, szoros családi kapcsolatot, mint ahogy azt más bálnafajok esetében láthatjuk. Vándorláskor, vagy amikor más bálnákkal érintkezik, 15–20 kilométert tesz meg óránként, de gyors meneküléskor óriási testével 37 km/h, rövid időre pedig 50 km/h sebességre is képes. Táplálkozáskor úszása lelassul 5 km/h-ra. ### Táplálkozása A kék bálna szinte kizárólag lebegő világítórákokat, úgynevezett krilleket fogyaszt, azonban néha evezőlábú rákokkal (Copepoda) is táplálkozik. A táplálékként szolgáló zooplanktonban levő rákfajok óceánokként változóak. Az Észak-Atlanti-óceánban: északi krill (Meganyctiphanes norvegica), Thysanoessa raschii, Thysanoessa inermis és Thysanoessa longicaudata; az Észak-Csendes-óceánban: Euphausia pacifica, Thysanoessa inermis, Thysanoessa longipes, Thysanoessa spinifera, Nyctiphanes symplex és Nematoscelis megalops; az antarktiszi vizekben: Euphausia superba, Euphausia crystallorophias és Euphausia vallentini. A jeges vízben több az oxigén és a szén-dioxid, mint a meleg vízben, ezért ott különösen gazdag az élővilág. A kifejlett kék bálna naponta 40 millió krillt fogyaszthat, ez körülbelül 3,6 tonna táplálékot jelent. Amikor egy bálna gyomrát megvizsgálták, 425 kilogramm krillt találtak benne. A felnőtt állatnak naponta körülbelül 1,5 millió kilokalória kell ahhoz, hogy életben maradhasson. Mivel a krill állandóan mozgásban van, a bálna kénytelen utánuk úszni. Nappal körülbelül 100 méteres mélységekben vadászik, csak éjszaka táplálkozik a víz felszínén, amikor a krill felfelé vándorol. A táplálkozási célú merülések általában 10, néha 20 percig tartanak, a rekord 36 perces volt. Felbukkanáskor áttöri magát a planktonfelhőkön, miközben nagyokat „kortyol”: a száját félig bezárja, közben sziláin át a nyelve segítségével kipréseli a vizet, ily módon szilasertéi között bőséges mennyiségű tápláló planktont fog fel. Krillvadászat közben a kék bálna véletlenül kisebb halakat, egyéb rákokat és kalmárokat is lenyelhet. ### Éneke Cummings és Thompson (1971) becslései szerint a kék bálna hangjának erőssége 1 méter távolságban 155 és 188 decibel közöttinek felel meg, 1 μN/m2 nyomás esetén. Mindegyik bálnacsoport a 10-től 40 Hz-ig terjedő frekvenciatartományt használja (az emberi fül érzékelésének alsó frekvenciahatára 20 Hz körül van). Egy-egy ének hossza 10–30 másodperc közötti. A Srí Lanka partjainak közelében élő kék bálnák négy hangból álló mintát ismételnek, amik egyenként akár két percig is eltartanak. Ez hasonlít a hosszúszárnyú bálna jól ismert énekére. Mivel ez más populációban nem fordul elő, a kutatók úgy vélik, hogy ez a jelenség csak a B. m. brevicauda („törpe”) alfajra jellemző. A bálnák énekének okai pontosan nem ismertek. Richardson és társai (1995) hat lehetséges okot sorolnak fel: 1. az egyes egyedek közötti távolság megtartása; 2. a fajok és az egyedek felismerése; 3. az adott helyzetre vonatkozó információ közlése (például táplálkozás, figyelmeztetés vagy udvarlás); 4. a társadalmi helyzet fenntartása (például hívás nőstények és hímek között); 5. a vízben lévő akadályok felderítése; 6. a zsákmány helyének meghatározása. ## Szaporodása és élete A kék bálna szaporodási időszaka késő ősztől a tél végéig tart. Az udvarlási szertartásról és a szaporodási helyekről csak keveset tudunk. Legvalószínűbb, hogy a párzás a meleg trópusi vizekben megy végbe, és itt is születnek meg az utódok. A borjak, mivel csupán vékony réteg szigetelő bálnazsírral rendelkeznek, hidegebb vizekben nem tudnának életben maradni. A legtöbb nőstény csak háromévente lesz vemhes. A vemhesség 11–12 hónapig tart, ennek végén egyetlen utód jön a világra. A kis bálnák születésükkor mintegy 7 méter hosszúak, testtömegük 2,5–2,7 tonna. Tengeri emlős lévén a kis bálna szoptatása is a tengerben történik. A borjú 380–570, általában 400 liter tejet szopik naponta. Az elválasztás 6–7 hónap után következik be, amikor már kinőttek a szilái, és a borjú kétszer akkora, mint születésekor. Az ivarérettséget 5–10 éves korban éri el. Az északi félgömbön a hím a 20–21 méteres, a nőstény a 21–23 méteres testhossz elérésekor válik ivaréretté, a déli félgömbön pedig a hím 22,6, a nőstény 24 méteresen lesz ivarérett. A bálnavadászatok miatt a kék bálna egyre kisebb méret elérésekor válik ivaréretté, és már nem éri el a korábbi hatalmas méreteit sem. Manapság az Antarktisz körül a hímek átlagos hossza 25, a nőstényeké 26,5 méter, míg a Csendes-óceán északi részén az átlag felnőtt kék bálna hosszúsága 21,6, legfeljebb 24,4 méter, bár 1979-ben, a kaliforniai Pescaderonál egy 26,5 méteres nőstény vetődött a partra. Az előbbi méreteket fényképek segítségével állapították meg a tudósok. A nőstény kék bálnák újabban közönséges barázdásbálna hímekkel is párosodnak. Ez azért történik meg, mert ritkábban találkoznak fajtársbeli hímekkel. Egyelőre nem ismert, hogy az ebből a kapcsolatból született hibrid borjak felnőtt korukban szaporodóképesek lesznek-e (valószínűleg nem), azonban a kék bálnák számát ez a tényező is csökkenti. A kutatók szerint az állat akár 80 évig is elélhet, bár erről pontos adatok nincsenek. A bálnavadászatok korában senki sem jegyezte fel vagy tanulmányozta alaposan ezeket az állatokat. Valósághű adatokat a kék bálna koráról csak majd sok év múlva tudhatunk meg. A leghosszabb ideig figyelt példány a Csendes-óceán keleti részén élt, ezt az állatot 34 éven keresztül figyelték a biológusok. A kék bálna egyetlen természetes ellensége a kardszárnyú delfin (Orcinus orca). A kutatások szerint a felnőtt kék bálnák mintegy negyedén láthatók kardszárnyú delfinek által okozott sebnyomok. A halálozási ráta a vadászatok miatt ismeretlen. A partra vetett kékbálna-esetek igen ritkák, és mivel általában magányos állatok, tömeges partra vetéseket még nem jegyeztek fel. 1920-ban, a skóciai Bragar (Lewis-sziget, Külső Hebridák) falu partjára egy kék bálna vetődött ki. A bálnát bálnavadászok szigonyozták meg, de a szigony nem robbant el. Mint minden emlős esetében, a cetnél is a lélegzés a legfontosabb. Mivel sebesült volt, és elmerülésekor megfulladt volna, a bálna úgy döntött, hogy kijön a partra. Ennek a bálnának két csontját felállították a szigeten levő főút szélére, és azóta is turisztikai látványosságnak számítanak. ## A kék bálna és az ember ### Vadászata A kék bálnát nem könnyű kifogni és megölni. Sebessége és ereje miatt a korai bálnavadászok kerülték az állatot, inkább nagy ámbráscetre (Physeter macrocephalus) és Eubalaena-fajokra vadásztak. 1864-ben a norvég Svend Foyn felszerelte a gőzhajóját az általa alkotott, speciálisan nagy bálnák vadászatára szabott szigonyokkal. Bár Foyn szigonyai eleinte nehézkesek voltak és kevés sikerrel jártak, a bálnavadász tovább tökéletesítette a szigonyait. Sikeres találmányának köszönhetően hamarosan több bálnavadász állomás jött létre Norvégia Finnmark megye partjain. Mivel a bálnavadászoknak több konfliktusuk is volt a helybéli halászokkal, 1904-ben az utolsó Finnmark megyei bálnavadász állomást is bezárták. Hamarosan más helyeken is elkezdődött az ipari méretű bálnamészárlás: 1883-ban Izlandon, 1894-ben Feröeren, 1898-ban Új-Fundlandon és 1903-ban a Spitzbergákon. 1904–05-ben a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigeteken is megölték az első kék bálnát. 1925-re elkészültek az oldalnyílásos bálnavadász- és feldolgozó hajók, továbbá a vadászhajók is gőzhajtással működtek, így elkezdődhetett az antarktiszi és a környékbeli vizekben is a nagy mértékű bálnavadászat. Hatalmas mérete miatt a kék bálna a bálnavadászat virágzása idején az egyik fő zsákmány volt. Lemészárlása után hatalmas testét halzsírrá dolgozták fel az élelmiszeripar számára, míg a szilákat „halcsontként” hasznosították. Az 1930–31-es vadászszezon alatt csak az Antarktisz vizeiből kék bálnát öltek meg. A második világháború után, 1946-ban, a kékbálna-állományok jelentősen lecsökkentek, emiatt nemzetközileg létrehozták az első kvótákat, de ezek alig értek valamit, mivel akkoriban nem nagyon különböztették meg a különböző fajokat egymástól. A ritka fajokat ugyanazzal az irammal irthatták, mint a közönséges, nagy állományú fajokat. 1962-ben az angol író és mérnök, Arthur C. Clarke a Profiles of the Future című könyvében az elsők között hívta fel a figyelmet a kék bálna ügyére. Clarke az állat nagy agyára hivatkozva a következőt írta könyvében: „nem ismerjük az általunk tönkretett élőlény igazi természetét”. 1966-ban a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Commission, IWC) felfüggesztette e bálnafaj vadászatát, hogy megvédje a fajt a kihalástól. Végül, az 1970-es években a Szovjetunió is leállt az illegális bálnavadászattal. A kék bálna vadászatának betiltásáig az Antarktisz vizeiben , a déli félgömb többi részén , a Csendes-óceán északi részén , az Észak-Atlanti-óceánban példányt pusztítottak el. A világ legnagyobb kékbálna-állományának, amely az Antarktisz körül élt, a tilalom bevezetésekor már csak 0,15 százaléka maradt meg. A kék bálnákat és más bálnaféléket befolyásos szervezetek próbálják védeni. 2002-ben a világ kékbálna-állományát 5– példányra becsülték. A vadászat teljes betiltása óta az antarktiszi állomány évi növekedését 7,3%-ra becsülik. A kaliforniai populáció 2014-re már elérte az eredeti létszám 97%-át. ### Egyéb veszélyforrások Hatalmas mérete, ereje és sebessége miatt a kék bálnának nincs, vagy alig van természetes ellensége. A National Geographic Magazine-ban ismertetnek egy esetet, amikor Alsó-Kaliforniánál (Baja California) egy kék bálnára kardszárnyú delfinek támadtak. Bár az orkáknak nem sikerült azonnal megölniük áldozatukat, a kék bálnán olyan mély sebeket ejtettek, amelyek aztán a bálna halálát okozták. A kék bálnák egynegyede visel kardszárnyú delfinek által okozott sebnyomokat. A kék bálnát az óriás hajók is megsebezhetik, vagy akár meg is ölhetik, amikor összeütköznek vele. Az állat a halászhálókba is begabalyodhat. Az egyre erősebb óceáni hangzavar, amelyhez a szonárok is hozzájárulnak, elfedik a bálnák közti társalgó hangokat. Ha a szonár aktiválva van, a kék bálnák abbahagyják a táplálkozásra hívó „D” hangsorozatot, bár a szonár frekvenciája (1–8 kHz) messze esik a bálnák által kiadott hangok frekvenciájától (25–100 Hz). Noha az ember betiltotta a kék bálna vadászatát, az emberi tevékenységek még mindig károsan hatnak az állatra, mivel hatalmas testében nagy mennyiségű poliklórozott bifenil (PCB) halmozódhat fel. A globális felmelegedés következtében a gleccserek és a permafroszt egyre gyorsabban olvad, egyre nagyobb édesvízadagot juttatva az óceánokba. Ha ez az édesvízmennyiség túl magas értéket ér el, félő, hogy az óceánokban levő áramlások, amelyek életben tartják az élőhelyeket, megszűnnek. Mivel a kék bálna vándorlásai során az óceán hőmérsékletére hagyatkozik (hideg vízből meleg vízbe és fordítva vándorol), a tengeráramlatok megszűnése vagy eltérítése jelentősen befolyásolná az állat életét, talán a létét is. Nyáron a bálna a hideg övezetekben található meg, ahol a krill-„mezőkben” táplálkozik, télen pedig a trópusokon párzik és ellik. Az óceánok hőmérsékletének megváltozása a bálna táplálékát is érintheti. A vizek felmelegedése és a sótartalom csökkenése jelentősen megváltoztathatja a táplálékul szolgáló krill előfordulási helyét és állomány sűrűségét. ### Múzeumokban A londoni Természettudományi Múzeumban látható egy kékbálna-csontváz és egy valós méretű modell; mindkettő arról híres, hogy a világon az első ilyen kiállított darabok voltak. Ma már egyéb múzeumok is állítanak ki bálnacsontvázakat és modelleket, ilyen például Santa Cruz-i University of California (Kaliforniai Egyetem). Hasonlóképpen, a New Yorkban lévő American Museum of Natural History (Amerikai Természettudományi Múzeum) Milstein Family Hall of Ocean Life szárnyában is látható egy teljes méretű kékbálna-modell. A massachusettsi New Bedford Bálnavadászat Múzeumában (New Bedford Whaling Museum) egy kékbálna-borjú csontváza van kiállítva. A kaliforniai Long Beachen lnevő Aquarium of the Pacific főtermének plafonján egy anyaállat a borjával látható; ezek is modellek. A kanadai University of British Columbiához (Brit Columbiai Egyetem) tartozó Beaty Biodiversity Museumában egy kék bálna csontvázának a másolata látható. Az ottawai Canadian Museum of Nature-ban 2010 májusában egy valódi kékbálna-csontvázat állítottak fel. A világ egyetlen kitömött kék bálnája a Svédországban levő göteborgi Természettudományi Múzeumban (Museum of Natural History in Gothenburg) látható. A kitömött állat mellett a felállított csontváza is látható. A Melbourne Museumban egy törpe kékbálna-csontváz található meg. ### Bálnafigyelés A Maine-öbölben a szervezett bálnafigyelésekkor kék bálna ritkán látható, ezzel szemben a Szent Lőrinc-öböl északi partjainál és a Szent Lőrinc-folyó torkolatvidékénél a fő látványosságot képezi. Március és április kezdetével Kalifornia déli részén is megfigyelhető az óriás bálna, azonban azok a turisták és kutatók járnak jól, akik július és szeptember között látogatnak el ide, mivel akkor van a legnagyobb kékbálna-sűrűség a térségben. Chilében az Alfaguara program, amely a Chiloé-sziget körüli táplálkozó kék bálnákat hivatott védelmezni, sikeresen ötvözte a bálnafigyelést az ökoturizmussal, és így a helybéli lakosok is jövedelemhez jutnak. Srí Lanka déli részén is folyik bálnafigyelés, főleg a kék bálnákat figyelik.